Minden szörfös álma a tökéletes hullám, amelyért több ezer kilométert is hajlandó utazni, és amelyre napokig, akár hetekig is hajlandó várni. Nincs is más választása, hiszen a hullámok viselkedése eredendően kiszámíthatatlan: a pillanat tört része alatt dől el, hogy egy hullám milyen lesz, a közrejátszó hidrodinamikai folyamatokat pedig lehetetlen előre megjósolni. Tom Lochtefeld, a kaliforniai Surf Loch alapító-vezérigazgatója azonban másként látta. A társaság Las Vegas-i szörfölésre kialakított medencéjében ma már mesterségesen hozzák létre a tökéletesre tervezett (!) hullámokat, mi több, „cseppre pontosan” képesek ugyanazt a mintázatot újra és újra megismételni. A medence és a hullámokat generáló rendszer létrehozásában a szimulációs technológia játszotta a kulcsszerepet.

Fotó: AFP

A szörfös álmok beteljesítésén túl a szimulációk a vállalkozók azon földhözragadtabb reményeit is képesek valóra váltani, amelyek – többek között – alacsonyabb költségekről, rövidebb átfutási időkről szólnak. A digitális szimulációk fejlődésének egyik hajtóereje az autóipar, ahol nyilvánvaló, milyen jótékony hatással van a költségekre, ha a töréstesztek után sokkal kevesebb autó végzi ócskavasként, a tesztkilométerek száma pedig sok millió kilométerrel csökken. És ha már a járművekről és sok millió kilométerről van szó: digitális szimuláció nélkül sokkal nehezebb lett volna a Mars felszínét vizsgáló mozgó laboratóriumot megtervezni arra, miként alkalmazkodjon az extrém körülményekhez, a leszállás viszontagságaitól kezdve a földi viszonyokhoz képest extra hőingadozásokig. 

Az üzletileg is sikeres példákért szerencsére nem kell a vörös bolygóig vagy a víz felszíne alá mennünk.

A csomagológépek gyártásával is foglalkozó norvég Tronrud Engineering a digitális szimulációt – és a Siemens technológiáját – használta fel annak a berendezésnek a megtervezésekor, amely percenként 300 kézitáskát képes dobozokba rakni. Ez pontosan kétszerese a gép elődje teljesítményének – ugyanakkora energiafelhasználás mellett. Azzal, hogy a tervezés során a mérnökök a csomagológép háromdimenziós modelljével (digitális ikertestvérével) dolgoztak, a piacra vitel ideje negyedével csökkent.

A szó szoros értelmében „kézzelfogható” példákat is említhetünk. Az Unilever ugyancsak digitális szimulációk segítségével alakítja úgy a flakonok száját, hogy a folyékony mosószerből a kiöntés során egy csepp se menjen kárba; a digitális technológiának köszönhetően a fejlesztés ideje 20 hétről két hétre, a költsége pedig 55 százalékkal csökkent. Hasonló technológiát használva ért el hasonló eredményeket az olasz Bottero, amely az üvegpalackok tömegét csökkentette úgy, hogy közben az ellenálló képességük még javult is.

A szimulációk piaca dinamikusan bővül az ipari digitalizáció korában.

A MarketsandMarkets prognózisa szerint a 2020-as 12,7 milliárdos méret 2026-ra több mint kétszeresére, 26,9 milliárd dollárra nő, az értékesítés döntő hányadát pedig a szoftverszegmens fogja adni. A növekedés legfontosabb hajtóereje a költségek csökkentése és a fejlesztés idejének rövidítése, míg a legnagyobb kihívást a különböző modulok integrálhatóságának, valamint az egyre szigorúbb adatvédelmi előírásoknak való megfelelés jelenti.

Nem kétséges, hogy a szimulációkat szállító technológiai cégek képesek lesznek megfelelni a legszigorúbb követelményeknek is.

A jövőben a szimulációk a mindennapi mérnöki munka és a működtetés szerves részeként fognak működni a berendezések teljes időtartama alatt.

A gyárak, üzemek tervezésének és működtetésének alapját a modulszerűen összekapcsolható digitális modellek jelentik majd, ezeket tervezik meg és fejlesztik ki elsőként, és a változtatásokat is szimulációs próbák előzik majd meg. A digitális jövő egyik jelszava minden bizonnyal ez lesz: „plug and simulate”.