Fagyasszuk újra az Északi-sarkot, vagy permetezzük tele a légkört fényvisszaverő részecskékkel. A napokban zárult COP26 glasgow-i klímakonferenciát követően máris zajlik az ötletelés, hogy miként tudnánk megállítani a gyorsuló globális klímakatasztrófát. A kétes kimenetelű geomérnöki módszerek helyett kézzelfoghatóbb eszközökkel is fékezhető a folyamat. Glasgow-ban jelentette be a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IFRS), hogy végre egységes ESG és klímajelentési keretszabályokat dolgoznak ki. Ezáltal objektív alapon összehasonlítható lehet a vállalatok fenntarthatósági tevékenysége, és a cégek greenwashingnak nevezett álzöldítése helyébe a valós cselekvés léphet. 

Az eddigi 26 klímakonferenciában egy közös van: minden eddigi esemény után tovább emelkedett a légkör szén-dioxid-tartalma.

Nem lesz ez most sem másképp, hiszen a legnagyobb fosszilisenergia-fogyasztó országok, Kína és India az utolsó pillanatig kardoskodtak a mellett, hogy az üvegházhatás főbűnöse, a szén mint energiaforrás ne kivezetve legyen a világban, hanem csökkentve. A „le” vagy „ki” szénszócsatában csaknem elsikkadt az IFRS bejelentése, amely az 1929-es nagy gazdasági világválság óta a legjelentősebb változást eredményezheti a vállalatok teljesítményének értékelésében. Az akkor létrejött szabályozó mechanizmus egységesítette a számviteli standardokat, amelyek alapján a befektetők transzparensen össze tudták hasonlítani a tőkepiacokon jelen lévő cégek pénzügyi mutatóit. Most a nem pénzügyi, környezeti, társadalmi és vállalatirányítási (ESG) mutatók egységesítése, univerzális standardok kialakítása indult el. Amint almát almával tudnak majd a befektetők összehasonlítani, egyszerre átláthatóbbá és számon kérhetőbbé válik majd a fenntarthatósági célú befektetések világa. Világos lesz végre, hogy mely cégek tesznek valóban a fenntarthatóságért, illetve melyek azok, amelyek csak ezt kommunikálják, de nincs mögöttük valós ESG teljesítmény.

Becslések szerint ma legalább 600-féle ESG keretrendszer létezik. Ha ennek csak a fele igaz, akkor is elképesztően nehéz kiszűrni a valóban ESG mutatókkal rendelkező vállalatokat. 

A rendrakás több szempontból is sürgős és indokolt. Máig mintegy 35 trillió dollár befektetés áramlott fenntarthatóságinak nevezett alapokba. A cunami a Bloomberg előrejelzése szerint 2050-re eléri az 50 trillió dollárt. Ez hatalmas summa, és nem mindegy, hogy valóban a fenntarthatóság céljainak szolgálatába áll-e vagy csak úgy van feltüntetve. A COP26 előtt és alatt népszerű vállalati net zero 2050 terveket például egyre több kritika éri többek között az offsetting módszerek miatt.

Mára világossá vált, hogy ha el akarjuk kerülni a globális klíma összeomlását, akkor drasztikusan, 2030-ig legalább 50 százalékkal csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Nem véletlen, hogy az IFRS kezdeményezése is priorizálja a klímavédelmet. Az általa újonnan, a feladat koordinálására létrehozott testület, a Nemzetközi Fenntarthatósági Standard Testület (ISSB) egyszerre publikálta klímavédelmi és általános ESG keretrendszerének prototípusát, külön, ágazatonként is meghatározva a fenntarthatósági jelentések jövendő alapvetéseit. 

Fotó: Shutterstock

Az ISSB létrehozatala akkor is mérföldkő, ha a kezdeményezés máris több sebből vérzik. Az egyik ilyen, hogy jelenleg legalább két meghatározó ESG keretrendszer létezik, az SASB és a GRI. Az IFRS viszont csak az egyikre, az SASB-re alapítva dolgozta ki az új standardok prototípusát. Ez egyben azt eredményezte, hogy a hangsúly azokon a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási tényezőkön van, amelyek lényegesek a vállalat értékelése szempontjából, tehát materiális hatással lehetnek a vállalat teljesítményére. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon azt miért nem értékeli az ISSB, hogy a vállalat tevékenysége hogyan hat a környezetére. Többen ezt a kettős materialitást kérik számon az új jelentési standardokon, tegyük hozzá, joggal. Ennek érdekében nem ártana egy asztalhoz ültetni az SASB és a GRI standardok megalkotóit. Mindez persze csak akkor ér majd valamit, ha az új testület tempósan tud haladni a standardok véglegesítésével, szakmai elfogadtatásával és integrálásával a klímapolitikába és a jogalkotásba. 

Jelenteni azt lehet, amit el is végeztünk. A fenntarthatóság priorizálása nem várhat.

Nigel Topping, a COP26 ENSZ által delegált vezetője az eseményt követően úgy fogalmazott, fel fog gyorsulni a cselekvés és a jogalkotás is, hiszen a cél deklaráltan a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt tartása:

Ha nincs még net zeró célod, akkor úgy fog tűnni, nem érdekel a következő generáció sorsa, és arra sem figyelsz, hogy milyen szabályozás jön. A hitelképességed veszélyezteted, és azt, hogy bevonzd és megtartsd a tehetségeket.

A klímaközgazdász Nicholas Stern szerint a klímakonferencia fő tanulsága az volt, hogy 2030-ra a piaci verseny minden területén a tiszta és zöldgyártás kerül előtérbe. A zöldfényezés pedig majd arra szorítkozik, ami mérhető módon el is lett végezve egy jobb, emberibb és élhetőbb világ érdekében.