Általános elemzői vélemény, hogy az ázsiai gazdaság 2022-ben tovább erősödik. Ehhez hozzájárulhat, hogy ez év január elsején életbe lépett a RCEP (Regional Comprehensive Economic Partnership – Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség) szabadkereskedelmi megállapodás, bár az ezt aláíró tizenöt országból még négy nem ratifikálta a szerződést, Dél-Koreában pedig január végén zárul a folyamat. A megállapodás jelentős: a tagországok lakossága körülbelül a világ lakosságának 30 százalékát teszi ki, gazdasága a világ teljes GDP-jének 27 százalékát adja, és az összes külföldi tőkebefektetés 29 százaléka van ezekben az országokban. Különlegessége, hogy az első olyan szabadkereskedelmi megállapodás, amelyben Kína, Japán és Dél-Korea együtt szerepel. Felvetődik a kérdés, hogy mely ország húzza majd a legnagyobb hasznot a tagságból. Egy száz vállalatra kiterjedő felmérés (Nikkei Asia, 2022. január 14.) szerint a legnagyobb előnyökre a japánok számíthatnak. Ennek oka, hogy korábban jelentős vámmal tudták csak termékeiket Kínába exportálni, a vámok megszűnése azonban megkönnyíti majd az exportot. A japán vállalatok 53,2 százaléka nagy reményekkel tekint a RCEP működése elé. A kínai és dél-koreai cégvezetők viszont kevésbé optimisták: 41,1 és 46,4 százalékuk gondolja csak úgy, hogy a RCEP jelentős új lehetőségeket nyit meg számukra. A nemzetközi elemzések azonban azt valószínűsítik, hogy a második és harmadik nagy nyertes Kína és Dél-Korea lesz.
Fotó: STR / AFP
A kínai cégek – a megnyíló új lehetőségek ellenére is – fontos piacuknak tartják az amerikait, annak ellenére, hogy a pandémia során nehézkessé váló szállítás, valamint az USA által továbbra is fenntartott korlátozások miatt az amerikai piac elérése megnehezedett számukra. Kína számára probléma lehet a növekvő munkaerőhiány és a lassulása. A 2021. évi 8 százalékról a gazdasági bővülés 2022-ben 5,5 százalék körülire csökkenhet. Mivel azonban ez az érték más országokhoz viszonyítva még mindig magas, valószínű, hogy a kínai részesedése a világ GDP-jéből tovább növekszik. Ezt erősítheti, ha Kínát felveszik a másik nagy szabadkereskedelmi megállapodásba, a tizenegy tagot számláló CPTPP-be. (Comprehensive and Progressive Agreement for Trans-Pacific Partnership – Átfogó és Haladó Megállapodás a csendes-óceáni Partnerségért). Kína 2020. szeptember elsején adta be jelentkezését. Tagságát több jelenlegi tagország – például Ausztrália is – ellenzi, de vannak támogatói is, például Szingapúr. Érdekessé teszi a helyzetet, hogy közben Nagy-Britannia is bejelentette csatlakozási szándékát, kifejezve, hogy szorosabb kapcsolatot szeretne kiépíteni az ázsiai országokkal, amire EU-s tagországként nem volt lehetősége. A CPTPP és a RCEP csoport egyébként nem teljesen független egymástól. Hét közös tag is van: Új-Zéland, Ausztrália, Japán, Szingapúr, Vietnám, Malajzia és Brunei. Visszatérve a frissen indult RCEP-re: az esetleges kezdeti nehézségek ellenére ezt az országcsoportot valószínűleg nagyobb gazdasági dinamizmus jellemzi majd, amely erősítheti gazdaságuk válságokkal szembeni ellenálló képességét. De várhatóan nagy hatást fog gyakorolni a teljes világkereskedelemre is. Ennek egyik oka az értékláncok helyben tartása, a helyi beszállítási tevékenység könnyebbé válása lehet. Az elemzők azonban felvetik azt a kérdést is, hogy mennyit nyernek majd az ügyön a gyengén fejlett gazdaságú országok. Az egy főre jutó GDP tekintetében ugyanis hatalmas különbségek vannak a tagországok között. A 2020–2021. évi, dollárban mért egy főre jutó GDP jól kivehető problémákat érzékeltet.
A negyven-hatvanezer dolláros sávban kettő, a húsz-negyvenezresben négy, a kilenc-húszezresben egy ország található. A többi ország egy főre jutó GDP-je kilencezer dollár alatt van, közülük hat esetén az érték nem éri el az ötezer dollárt. A különbségek tehát hatalmasak, ami nyilván fejlettségi különbségeket érzékeltet. A kevéssé fejlett országoknak kisebb esélye lesz arra, hogy más országokban tőkét fektessenek be, cégeket hozzanak létre. Nagy valószínűséggel a fejlettebb országok cégeinek jelentenek majd összeszerelő telephelyet, hiszen a bérek is sokkal alacsonyabbak ezekben az országokban. Egyes elemzések szerint a kevéssé fejlett országok, például Laosz, Mianmar vagy Vietnám akár vesztesei is lehetnek a szabadkereskedelmi megállapodásnak. Például az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) becslése szerint négy nagy nyertes lehet: Japán, Kína, Dél-Korea és Ausztrália, hiszen ezen országoknak vannak igazán jó, piacképes termékei. A kevésbé fejlettek amiatt is hátrányba kerülhetnek, hogy a megszűnő vámok olcsóbbá teszik a fejlett országokból történő importot, például Kína esetében a japán termékek vásárlását a vietnámi helyett.
Az UNCTAD szerint az EU is veszíthet az ügyön, főleg, ha fenntartja a magas vámokat adott termékek esetén, így azokat a megállapodás tagországainak olcsóbb lesz egymás között értékesíteniük. Hosszabb távon arra is van esély, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások talaján innovációban is megerősödve további ázsiai, főleg kínai cégek vethetik meg lábukat Európában. A WIPO (World Intellectual Property Organization – Szellemi Tulajdon Világszervezete) 2020. évi kiadványa alapján 2019-ben az összes benyújtott szabadalom 55,3 százaléka ázsiai cégektől érkezett, ebből 43,4 százalék kínai volt. Így esély van arra, hogy Kína regionális és nemzetközi szerepe egyaránt erősödjön. Éppen ez az, amit az USA nem néz jó szemmel. Az USA nem tagja egyik szabadkereskedelmi megállapodásnak sem. Ugyanakkor gazdasági-politikai érdekei miatt erős jelenlétet szeretne biztosítani magának ebben a régióban. A Biden-adminisztráció ezért arra készül, hogy új szabadkereskedelmi megállapodást hozzon létre a régióban, amerikai vezetéssel. Különösen a digitalizáció és a zöldgazdaság területén szeretne vezető pozíciót kiharcolni. A részletek azonban még nem ismertek. Viszont az amiatt is vesztes lehet, mert nincsenek érdemi kezdeményezései arra nézve, hogy ezekkel az ázsiai szabadkereskedelmi blokkokkal hogyan lehetne szorosabb kapcsolatokat kiépíteni. Félő, hogy Európa egyre inkább jelentéktelenné válik a kínai dominanciájú Ázsiában, ahol legjobb esetben Kína és USA után a harmadik helyre pályázhat. Ezt mutatják a kereskedelmi adatok is. Míg 1999-ben még Európa a Kína nélküli ázsiai kereskedelemben körülbelül 20 százalékkal volt jelen, addig ez az érték 2019-re 13 százalékra csökkent. Jelenleg Ausztrália, Indonézia, Szingapúr és Tajvan együttes exportjának kevesebb mint 10 százaléka irányul Európa felé. Európa szerepét Kína vette át. Európa pozíciói a pénzügyek területén is gyengülnek. Tíz évvel ezelőtt az európai bankokhoz volt köthető az összes külföldi finanszírozás 40 százaléka Ázsiában. 2019-re ez az érték kevesebb mint 25 százalékra zsugorodott. De a nagy infrastrukturális beruházásokban is lemaradt Európa, például nincs a kínai „egy övezet egy út” (Belt and Road Initiative) infrastrukturális beruházásokhoz hasonló kezdeményezése. Az EU gyakran emberi jogokra hivatkozva korlátozza egyes ázsiai országok Európa felé irányuló exportját. Ilyen volt, amikor a kambodzsai exportra az ország emberi jogokat sértő viselkedésére hivatkozva 2020-ban jelentős vámemelést hajtott végre. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy Kambodzsa megerősítette kapcsolatait Kínával, ez év január 1-jétől pedig a RCEP tagjaként kedvezőbb feltételekkel Kínában adja el termékeit (Bratton William, Ázsia-szakértő, Nikkei Asia, 2021. január 26.).
Ezek az események érzékeltetik Ázsia erősödő és Európa gyengülő szerepét a világgazdaságban. Fennáll azonban az a veszély, hogy az erősebb ázsiai szereplők – például Kína, Dél-Korea – kihasználva az EU és az egyes kevéssé fejlett tagországok közötti feszültségeket, saját fejlődésük érdekében az igénytelenebb, alacsonyabb hozzáadott értéket előállító tevékenységeket például Kelet-Európába helyezik ki, viszont nem könnyítik meg ezen országok számára saját piacaik elérhetőségét. Ezt a helyzetet régiónknak – a tudásalapú fejlődésre való helyi áttérés megvalósíthatósága érdekében – el kellene kerülnie.
