A járvány, illetve Oroszország Ukrajna elleni háborújának következménye a német gazdaságban is érezteti a hatását. Az energia- és a nyersanyagárak erőteljes növekedése, valamint a globális ellátási láncok folyamatos és újonnan jelentkező zavarai késleltetik a gazdasági fellendülést. A fogyasztói és a termelői árak az elmúlt fél évszázad leggyorsabb ütemével emelkednek, miközben a növekedésére vonatkozó előrejelzéseket lefelé módosítják.
E sokkokon túlmenően Németország jelentős közép- és hosszú távú kihívásokkal néz szembe, amelyek tovább fékezhetik a bővülést és magasabb inflációt okozhatnak. A termelékenység növekedése ugyanis jelentősen visszaesett az 1990-es újraegyesítés után, és alacsony szinten maradt a 2008-as globális pénzügyi válság óta. A magasabb termelékenység kulcsfontosságú szerepet játszik a hosszabb távú a versenyképesség és az árstabilitás szempontjából.
Továbbá a demográfiai változások erőteljesen felgyorsulnak Németországban, miután a nyugdíjasok munkaképes korú népességhez viszonyított aránya jelentősen emelkedik az évtized második felében. Ez egyre nagyobb nyomást helyez a társadalombiztosítási rendszerre, valamint a munkaerőpiacra, ahol a szakképzett munkaerőhöz való korlátozott hozzáférés – ami már most is problémát jelent – korlátozza a gazdaság középtávú növekedési kilátásait.
A jövőbeli gazdasági bővülés is gyengébb lehet, ha a dekarbonizációhoz szükséges beruházások nem valósulnak meg, vagy ha Németország klímasemlegességre való átállását túlzott mértékű torzulások kísérik (diszrupció). A fosszilis energiahordozók karbonárazás miatti magasabb költsége komoly ösztönzőt jelent a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez, azonban ezek a szándékos relatív árváltozások az általános árszint növekedésének kockázatával járhatnak együtt.
Emellett Németország exportorientált gazdasága különösen függ a nemzetközi ellátási láncok működésétől és a krízisekkel szembeni ellenálló képességétől. Ezek az ellátási láncok viszont 2020 óta törékenynek és a tartós zavarokkal szemben sérülékenynek bizonyultak. A gazdasági növekedés lassabb, az magasabb lehet, ha a globális részleges megfordulása vagy átstrukturálódása pedig azt jelenti, hogy Németország nem támaszkodhat a nemzetközi munkamegosztás előnyeire, nem úgy, mint korábban.
Fotó: Shutterstock
Mindezek fényében Németországnak hatékony, előre tekintő és proaktív költségvetési politikára van szüksége, amely a kínálatoldali intézkedésekkel erősíti a fenntartható növekedést anélkül, hogy tovább fokozná az inflációt, és így ellensúlyozza a jelenlegi stagflációs kockázatokat. A költségvetési politikának ugyanakkor figyelembe kell vennie a jelenlegi globális geostratégiai kihívásokat, valamint erősítenie kell a magánszektor gazdasági modernizációhoz, digitalizációhoz és karbonsemleges átalakuláshoz szükséges erőit.
Ezek az elvek tükröződnek az új fiskális stratégiában, amelyet nemrég mutattunk be a pénzügyminisztériumban. A stratégia három pilléren nyugszik, és a jelenlegi válság kezelése, valamint a további inflációs nyomás kialakulásának megelőzése közötti egyensúly elérésére törekszik.
Az első pillért a rendkívüli eseményekre, mint például az Ukrajnában jelenleg zajló háborúra adott erőteljes és határozott válasz jelenti. Ennek érdekében a kormány két segélycsomag intézkedéseit valósította meg az energiaárak hirtelen emelkedését megszenvedő háztartások és cégek számára, beleértve a sérülékeny háztartásoknak nyújtott gyors, egyszeri kifizetéseket. A kormány védi a súlyos gondban lévő vállalatokat is. A további inflációs nyomás előidézésének elkerülése érdekében ezeket a sokk-kezelő intézkedéseket korlátozott, átmeneti és célzott módon alakították ki. A cégek például előre hozottan kapják meg a támogatást annak érdekében, hogy a nehéz helyzetben lévő, de amúgy nyereséges vállalkozások túléljék a válságot.
A járvány előtt kialakított költségvetési puffereknek köszönhetően képes ily módon reagálni a kormány. A jó időkben folytatott prudens költségvetési politika azt jelentette, hogy elegendő pénzügyi tartalékok voltak ahhoz, hogy a járványra, valamint az ukrán háborúra reagálva növelje a gazdaság ellenálló képességét.
A költségvetési stratégia második pillére az önfenntartó gazdasági növekedés elindítását célozza a piac allokációs és termelékeny erőinek felszabadításával. A kínálati oldali intézkedések ezért szerves részét képezik a stagflációs kockázatok csökkentését célzó erőfeszítéseiknek.
A stratégia a magánszektor beruházásainak fiskális mobilizálásával számol, anélkül, hogy a gazdaságot további inflációs szűk keresztmetszetekbe szorítaná. Ez vonzó ösztönzők biztosítását jelenti a vállalatok és a magasan képzett egyének számára, valamint a finanszírozási lehetőségek javítását az ígéretes kockázatvállaló vállalkozások számára.
Általánosabban fogalmazva, meg kell erősítenünk Németország pozícióját, hogy egy olyan hely legyen, ahol jó üzletet kötni. Ehhez innovációbarátabb környezetre lesz szükség, versenyképes adórendszerrel, modernizált közigazgatással és gyorsított eljárásokkal kiegészítve. Az az ütem, amellyel Németország most LNG-terminálokat épít, illetve felgyorsítja az energiaágazat átalakítását, megmutatja, mit lehet tenni. Más ágazatokban is sürgősen szükség van hasonló kezdeményezésekre.
Stratégiánk harmadik pillére a költségvetési rugalmasságot, ezáltal az fenntarthatóságát hangsúlyozza. Ez tükröződik a kormány azon kötelezettségvállalásában, hogy már jövőre visszatér az alkotmányos „adósságfékhez” (az állam hitelfelvételi képességét korlátozó, kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó szabályhoz). A költségvetési expanzióból való kilépés és a semleges költségvetési irányvonalhoz való visszatérés az infláció elleni küzdelemhez is hozzájárul.
A strukturálisan kiegyensúlyozott költségvetéshez való visszatérés biztosítja az államháztartás fenntarthatóságát, megőrzi a befektetők bizalmát és fenntartja a kormányba vetett közbizalmat. A koalíciós kabinetnek mindháromra szüksége lesz a modernizációs projektek finanszírozásának biztosításához.
A megnövekedett inflációs várakozások időszakában a költségvetési rugalmasság és a magasabb termelékenységnövekedés egymást kiegészítő célnak számítanak. Mindkettő elősegíti az infláció csökkentését és a német gazdaság fellendítését.
Copyright: Project Syndicate, 2022
www.project-syndicate.org
