Mark Twain mondása szerint a történelem nem ismétli meg magát, de gyakran jól rímel a múlttal. Az utóbbi évek drámai fordulatot hoztak a gazdasági folyamatokban. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke az elmúlt években számos írásában hívta fel a figyelmet a 2020-as évtized kihívásaira és arra, hogy ez előttünk álló időszak az 1940-es és az 1970-es évek gazdasági mintázatait, hasonlóságait hozhatja el. Nézzük meg, hogy milyen rímekre utalhatott Matolcsy György.
Az 1940-es években a legtöbb országban a háborús gazdálkodás vált általánossá. A háború a gazdasági struktúra gyors átalakításán felül jelentősen növelte az állami kiadásokat. A fejlett országokban az államadósság-ráta az 1940-es években csúcsra ért, napjaink GDP-arányos államadósságszintjeinek közelébe. Az Amerikai Egyesült Államokban az évtized gazdaságpolitikája a hozamgörbe kontrolljával írható le. A hozamgörbekontroll alkalmazásakor a rövid, a közepes és a hosszú lejáratú hozamokat is fix (alacsony szinten) tartja a jegybank és az államadósság kezelő intézmény együttesen. Az inflációs ráta az USA-ban 4,9 százalékon alakult az évtized átlagában, meglehetősen nagy ingadozás mellett. Emiatt a magánszektor nem mindig vásárolta meg az alacsony hozamú kötvényeket, így a Fed lépett be végső vásárlóként. A Fed mérlegében tartott állampapírok állománya az 1941 végi 2,3 milliárd dollárról 1945 végére 24,3 milliárd dollárra nőtt. Az adóssághelyzet napjainkban hasonló, ezért a két gazdaságpolitikai ág 1940-es években megvalósuló együttműködése újra realitás lehet.
Az 1940-es években újrarendeződött a világrend. A győztes hatalmak új nemzetközi pénzügyi rezsimet alakítottak ki, a Bretton Woods-i rezsimet, amely része volt a világ blokkosodásának, a kétpólusú világ kialakulásának. 2022-ben az Oroszország elleni szankciók számos országot sarkalltak arra, hogy a kezdeti lépéseket megtegyék a dollárrendszerről való leválásra. Így a formálódó BRICS+-országok megállapodásokat kötöttek egymás közötti kereskedelmük saját devizákban való lebonyolítására. A BRICS+ és a nyugati szövetségi kör erősebb kontúrral történő szétválása, de különösen a Tajvan miatti lépések új, G-2 világ megjelenését vetítik előre az USA és Kína vezetésével.
Az 1970-es évek olajársokkjai és napjaink kínálati sokkjai hasonló mintákat mutatnak. Az első olajársokk inflációnövelő hatásán igyekeztek a jegybankok átnézni, azonban az újabb olajár-emelkedés drámaian növelte az inflációt és az inflációs várakozásokat, hosszabb távú problémává súlyosbítva a folyamatot. A 2020-as Covid szintén jelentős kínálati sokk volt, ami a globális értékláncok töredezését, a szállítási költségek jelentős emelkedését eredményezte. Az egyszerinek tűnő hatást az energiaárak emelkedése, a hatalmas aszály és az orosz–ukrán háború újabb kínálatisokk-hullámokkal tette tartóssá. A Magyar Nemzeti Bank az elsők között reagált, míg a jegybankok többsége megkésetten, hasonlóan az 1970-es évek olajársokkjaira. Az utóbbinak a fő oka, hogy az 1970-es évekkel ellentétben most rekordmagas állam- és magánadósságok épültek fel számos országban. Emiatt az akkori drasztikus jegybanki szigorítás nem megismételhető, mert tömeges magán- és államcsődöket okozna. Megfontoltabb megoldásra van szükség.
Az évtizedben előttünk álló kihívásokra tankönyvszerű, könnyen alkalmazható gazdaságpolitikai megoldások nincsenek. A lehetséges megoldások a gazdaságpolitika gyakorlatában és az akadémiai közgazdaságtanban is gyökeres változásokat fognak hozni az elmúlt négy évtized globalizációs és adósságfolyamatainak alaposabb megértésével. A bokorrímek helyett a 1940-es és a 1970-es évek jegyeivel visszatérő rímekre váltunk.
