Energiahiány, orosz–ukrán háború. Jóslatok a harmadik világháború eljöveteléről. Nyugtalanító hírek az EU gazdaságáról, pattanásig feszült helyzet Európában. A nem igazán befektetőbarát környezet hatására sokakban merül fel a kérdés, hogy mihez is kezdjenek a pénzükkel. Sok, korábban biztosnak vélt megoldásról – mint például bankbetét, állampapír stb., sőt maga a pénz – derülhet ki, hogy olyan biztonságos, mint a három kismalac szalmakunyhója. Ami tegnap még igaz volt, nem biztos, hogy holnap is az lesz. A világ gyökeres változások előtt áll.
Magyarországon az elmúlt két évtized alatt a vállalkozásokhoz kihelyezett kockázatitőke-befektetések (az állami és a Jeremie program hatására indult magánalapokon keresztül) eddig nem hoztak igazi áttörést. Bár az utóbbi négy-öt évben elindult egy pozitív folyamat, a kockázatitőke-befektetések iránti igény a jelenlegi gazdasági-piaci környezetben vélhetően meg fog nőni. A szereplők és a motivációk viszont változnak. Az ígéretes, növekedési potenciállal rendelkező cégek helyett a kínálati oldalon többségében csőd közelében levő cégek lesznek, míg állami szerepvállalás helyett megjelennek a most még egyelőre kiváró, „pénzükön ülő” magánbefektetők.
Most sokan fogják azt mondani, hogy nem éppen erkölcsös dolog olyan cégbe fektetni, ahol a tulajdonos nyomorúságát, nehéz gazdasági, pénzügyi helyzetét kihasználva akar egy befektető – kvázi „hiénaként” – üzletrészt szerezni. Hol van az a határ, amikor még azt mondhatjuk, hogy egy etikus, és mikor nem az? Úgy gondolom, hogy a nehéz gazdasági, pénzügyi helyzetben levő vállalkozások esetében a határmezsgye a csődeljárás és a felszámolási eljárás közötti jogi különbségben keresendő. Az előbbi esetben a „nemes cél” a cég, a munkahelyek megmentése, további működtetése, míg az utóbbi célja a vállalkozás jogutód nélküli megszüntetése. Reorganizációnál egy befektető kockázatot vállal, nem is kicsit, mert nem biztos, „hogy működni fog a mutatvány”. Ugyanakkor ne legyünk álszentek. Kétségtelen, hogy a tárgyalási folyamatban nem egyenlők az erőviszonyok.
Leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy egy reorganizálandó cég tulajdonosa választhat egy nagyon rossz és a legrosszabb forgatókönyv között. Befektetési megállapodás esetén viszont mindkét fél elemi érdeke a siker.
Magyarországon még nincs kultúrája a „csődbefektetésnek”. Míg Nyugaton virágzik ez a befektetési forma, addig nálunk „próbálkozások” vannak, kevés átütő sikerrel. Ha nem is teljesen ide tartozik, de üde színfolt a közelmúltból a 2022 novemberében elindult „gyármentő program” névre keresztelt kormányzati támogatás, amely az állami forrás igénybevétele mellett a befektetői gondolkodásban ígér gyökeres szemléletváltást a cégek megsegítésére vonatkozóan, vagy említhetem a Tungsram reorganizációja kapcsán az erre specializálódott külföldi pénzügyi befektető lehetséges szerepvállalását. E két példa talán előszele lehet egy ilyen irányban megvalósuló befektetői szerepvállalás elterjedésének is. A jelenlegi gazdasági, pénzügyi helyzetben pedig biztos vagyok abban, hogy gyökeres áttörés, növekedés várható a „csődbefektetések” számát tekintve Magyarországon.
Külföldön e befektetési formának már régóta megjelent egy működő gyakorlata.
Nevezetesen: szakmai, pénzügyi befektetők perspektívával rendelkező, csődben vagy „csőd előtti csődhelyzetben” lévő vállalkozásokat vásárolnak fel, majd reorganizálják, és egy-két éves működtetés után a megvett cégeket extraprofittal értékesítik.
A magyarországi termelővállalkozásoknak az elszabaduló alapanyag-, energiaár-emelkedés, az infláció és a háború negatív következményeként a közeljövőben lesz egy – csekély számú – pénzügyi nehézségekkel küzdő, ámde ígéretes, szakmai perspektívával rendelkező rétege. Ezek a cégek érdemtelenül kerülnek csődközeli helyzetbe, és friss tőke hiányában a helyzetük szinte reménytelennek mondható. Ugyanakkor a kockázati tőke is keresi a helyét. Míg jó pár évvel ezelőtt befektetőből, manapság pedig befektetésre érdemes cégből van hiány.
Egy dolgot azonban nem árt szem előtt tartanunk. A pénzügyi, szakmai befektető beszállásával egy lehetséges sikersztorinak csupán az előfeltétele teremtődik meg. Talán furcsán hangzik, de az érdemi reorganizáció szempontjából ez még csak a kezdet, a munka neheze még hátravan. Az idő fogja majd eldönteni, hogy a sikeres elméleti reorganizációs terv a gyakorlatban valósággá válik, vagy a befektetett pénz feneketlen kútba került.
Végezetül egy idézet Warren Buffettől, a huszadik század egyik legsikeresebb befektetőjétől, amely jól szemlélteti ezen befektetési forma gondolkodási ideológiáját.
„Akkor örülünk a legjobban, ha egy egyébként nagyszerű cég átmeneti problémába kerül. Azonnal meg akarjuk venni, még egyenesen a műtőasztalról.”
