Olajcsere a követeléskezelés gépezetében
A nem teljesítő hitelek kezelésére irányuló átfogó európai uniós stratégia részeként az Európai Parlament és a Tanács a hitelgondozókra és a hitelfelvásárlókra vonatkozó irányelvet fogadott el, amelyet a tagállamoknak 2023. december 29-ig kell a nemzeti jogukba átültetniük. Az irányelv célja hármas, egyrészt a pénzpiaci unió, valamint a nem teljesítő hitelmegállapodások másodlagos piacának erősítése, másrészt a nemzeti szabályok harmonizációja elsősorban az információ- és adatátadás elősegítése céljából, harmadrészt a belső piac megerősítése a határon átnyúló követelésvásárlás és -kezelés területén, és végül, de nem utolsósorban a hitelfelvevők jogait is igyekszik egységes keretek között rendezni.
Ezen célok közül a legfontosabbnak az tűnik, hogy a nem teljesítő hiteleknek a hitelintézetektől a hitelfelvásárlókra való átruházásához kötődő akadályok eltávolításával és az átruházásra vonatkozó biztosítékok meghatározásával elősegítse a nem teljesítő hitelek másodlagos piacának fejlődését az unióban, ugyanakkor megvédje a hitelfelvevők jogait is. Az adósok biztonságát szolgálja, hogy az irányelv értelmében a hitelgondozás engedélyköteles tevékenység, amelynek végzésekor – a követelés átruházása, a kapcsolattartás, a panaszkezelés terén – számos alapelvet és szabályt kell követniük a hitelgondozóknak.
Az irányelv valamennyi uniós székhelyű hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás által nyújtott nem teljesítő hitelre kiterjed; azaz ezen követelések megvásárlása esetén kell a rendelkezéseit alkalmazni. Ebből következik, hogy a nem hitel- és kölcsönmegállapodásokból származó egyéb – például közüzemi és más szolgáltatói – követelésekre az irányelv hatálya nem terjed ki. Nem terjed ki az irányelv olyan komplexebb tranzakciókra sem, amelyek nem kizárólag nem teljesítő hitelek, hanem például komplett ügyfélportfóliókat vagy üzletágakat átruházását célozzák. A piacon elterjedt vélemény, hogy szükség volna legalább az előbbiekre kiterjeszteni az irányelvet.
Az alapdilemmát, hogy a belső piac erősítéséhez szükséges korlátok lebontása folyamatos szembenállást mutat a szabályozottsággal, amire a pénzügyi piac alapvetően törekszik, az irányelv akként próbálja feloldani, hogy a különösebb korlátozások nélkül végezhető vásárlói tevékenység mellé egy magas fokon szabályozott szerepet társít: a hitelgondozót.
Az irányelv mintegy elismerése annak, hogy az eltérő nemzeti szabályozásból fakadó akadályok miatt jelenleg a befektetők nem tudják kihasználni a belső piac előnyeit; így e területen a szabályozások egységes lazítása áll a fókuszban.
Azonban nincsenek közös uniós szabályok a hitelgondozók és a követelésbehajtás szabályozására, így e területen pedig szabályozási keretet nyújt, amelyet a tagállamoknak kell megtölteniük tartalommal. Magyarországon nincs egységes követeléskezelői törvény, az erre vonatkozó szabályok többsége a Magyar Nemzeti Bank ajánlásaiban manifesztálódik. Kérdéses, hogy az irányelv átültetése önálló törvényként vagy valamely meglévő törvény (például a hitelintézeti törvény) módosításával történik-e majd.
Összességében az várható az irányelv átültetésétől, hogy a követeléskezelői, avagy hitelgondozói tevékenység szerepe megnő, és a bankszektor még inkább ezek felé a szolgáltatók felé fordul, és ennek fényében alakítják tovább work-out stratégiájukat. Ezzel párhuzamosan a bírósági végrehajtások számának csökkenése és az ilyen ügyeknek a végrehajtási eljáráson kívüli rendezése ugyancsak üdvözlendő lenne.
