Magad uram, ha szolgád nincs – a mikrovállalatok túlélési esélye

Magyarországon – más uniós tagállamokhoz hasonlóan – a bejegyzett vállalkozások döntő részét a mikrovállalkozások adják. A gazdaság egészét tekintve a szektor súlya nem elhanyagolható: a foglalkoztatottak kb. 30 százaléka dolgozik mikro- és kisvállalkozásoknál, ők állítják elő a hozzáadott érték 18 százalékát. A lakossági szolgáltatások nagy részét is a kisvállalkozások biztosítják, és ha azok megfogyatkoznak, azt mindannyian súlyosan megérezzük. Ez a több száz ezerre tehető csoport is meglehetősen heterogén: az exportképes, stabil tőkeerejű kis cégektől kezdve az 1-2 főt foglalkoztató („önfoglalkoztató”) nanovállalkozásokig terjed. Ahogy nemrég a járvány alatti időszak, úgy a mostani válságfolyamatok is komolyan érintik ezt a vállalkozási kört, ezért esetükben ténylegesen a túlélésről van szó. 

• főleg a nanovállalkozások esetén a család és a vállalkozás összefonódása többszörösen kiélezi az energiaárak drasztikus növekedésének hatását;
• az általános inflációs nyomás fokozottan sújtja a kistételes beszerzőket, és bár a saját áraikat ők is növelni szándékoznak, ennek a lehetősége korlátozott, ugyanis elsődleges termék- és szolgáltatásvásárlóik a helyi piacok szereplői;
• ezek a vállalkozások általában alultőkésítettek, ebből kifolyólag kevésbé tudnak alternatív működési stratégiát felállítani: a folyamatos – alig változó tartalmú – működés a család létfenntartásához kötődik;
• a korábban számukra is elérhető finanszírozási konstrukciók fokozatosan és jelentősen megdrágultak vagy megszűntek;
• problémát okoz az is, hogy a régiós vagy helyi piacon mozgó cégek lokális megrendelői – például önkormányzati vállalkozások, építőipari cégek – szintén alapvető gondokkal küzdenek, így a megrendelői biztonság itt sem várható;
• a kataszabályok változása épp ebben a körben követelte meg a legnagyobb alkalmazkodást, és szorította ki a legtöbbeket ebből az adózási formából. 

A helyzet tehát világos: ez a vállalkozói réteg – bár a tömeges megszűnésük talán nem is kerülhető el – nem tud hová visszalépni, és szembe kell néznie az adódó nehézségekkel. A fennmaradása sok esetben az adott család egzisztenciájának kulcsa. 

A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány elindította a mikrovállalkozások igényeinek és tervezett stratégiáinak felmérését, amelynek eredményei elsődleges információkat adhatnak egy esetleges szemléletváltáshoz. 

1. A társadalom (politika) érdemi véleményformálással segítse a mikrovállalkozások talpon maradását – hol vannak a jó példák?
2. A vállalkozásfejlesztő szervezetek és a hatásukban „itt-ott eredményes” érdekképviseletek szervezzék meg az országos tanácsadást, lehetőleg minél több témában.
3. A helyi jelentőségű beszerzéseknél a szabályok támogassák az arra érdemes helyi mikrobeszállítókat.
4. Ösztönözni kell a mikrovállalkozások szövetkezését.
5. A piacra jutás, illetve a piacon való megmaradás érdekében azonnali digitalizációs programot kell indítani, régiós szerveződéssel.
6. Fontos a piaci (Széchenyi Kártya) és nem piaci (nem bankképes) vállalkozásoknak szóló finanszírozási lehetőségek bővítése, illetve a banki hitelközvetítők mellett további szereplők (lehetőleg hálózatos szerveződésű partnerek) jelentősebb mértékű bevonása.

A mikrovállalkozások piacon maradása főként a magad uram, ha szolgád nincs, más néven a do it yourself elv mentén zajlik. Azonban nem szükséges, hogy kizárólag erre támaszkodjon: ezen változtatni lehet, sőt, kell is. Csuhaj V. Imre, a Magyar Vállalkozás­fejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnöke