A digitális megoldások eredményes alkalmazása mára közös társadalmi érdekké, a gazdasági versenyképesség alapfeltételévé vált. A járvány fokozta a digitalizáció jelentőségét, a legkorszerűbb infokommunikációs technológiák sikeres integrálása iránti igényt. Az elmúlt évtizedek információtechnológiai fejlődésével párhuzamosan a közigazgatás is fokozatosan digitalizálódik, az innovatív megoldások jövőképe a Nemzeti Digitalizációs Stratégia negyedik pilléreként, a digitális állammal kapcsolatosan megfogalmazott célokhoz, illetve az unió 2030-ig meghirdetett Digitális Iránytű (A digitális évtizedhez vezető út) szakpolitikai programjához illeszkedik.
A gépi adatfeldolgozás széles körű alkalmazása a közigazgatásban eleinte még csak statisztikai célokra történt. Ez kezdetben elektromechanikus gépek használatát jelentette, amelyek közül a Hollerith-féle lyukkártyás gépeket Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) már az 1930-as népszámlálási adatok feldolgozásában is használta. Az 1970-es években a KSH számítóközpontjában nagy kapacitású elektronikus számítógép dolgozta fel az adatokat, a statisztikai infrastruktúra pedig folyamatosan bővült, mára már természetes az interneten fellelhető adatok statisztikai célú hasznosítása vagy gépi tanulásos megoldások alkalmazása az adatfeldolgozásban.
Az 1970-es évektől kezdődően a számítástechnika hazai elterjedésében és a képzés területén is kulcsszerep jutott a Központi Statisztikai Hivatalnak. Az 1980-as években pedig az alkalmazások fejlesztésének ágazati irányítása és az államigazgatási tevékenységek korszerűsítési programjának kidolgozása is a KSH feladata volt.
A Központi Statisztikai Hivatal a digitalizáció kihívásaira folyamatosan innovatív válaszokat adott az elmúlt évek során, mind az adatok gyűjtése és kezelése, mind a statisztikai adatokhoz való hozzáférés biztosítása tekintetében.
A hazai közigazgatási intézmények számítógép-ellátottsága és internetelérési lehetősége hosszabb ideje teljes körű,
bár eleinte a feladatok és folyamatok szűkebb körének elektronikus eszközökkel történő ellátására volt lehetőség. Az információtechnológia fejlődésével azonban egyre összetettebbé válnak a közigazgatással szemben támasztott igények, és napjainkra már lényegesen túlmutatnak a belső munkafolyamatok számítógépekkel történő végzésén. Saját honlapja például 2011-ben még csak a hivatalok 58 százalékának volt, mára viszont már mindegyik állami intézmény rendelkezik önálló weboldallal, és közel háromnegyedük a közösségi média felületeit is igénybe veszi. A jogszabályi környezet 2005-től elektronikus formában is lehetővé teszi egyre több közigazgatási eljárás lefolytatását, illetve egyes közszolgáltatások nyújtását, így ma már a hivatalok honlapjain megjelenő információk mellett folyamatosan bővül az elektronikusan intézhető ügyek köre, és egyre fejlettebb, összetettebb szolgáltatásokat nyújtó alkalmazások érhetők el.
Mindezekhez illeszkedve szükséges a lakosság digitális ügyintézési kompetenciáinak fejlesztése is. 2022-ben az internetezők 81 százaléka használta az e-kormányzati szolgáltatásokat, 77 százalékuk töltött le űrlapot, és a magánszemélyek által online benyújtott adóbevallások aránya 20 százalékot, az adóhatóság és a munkáltatók általi beadásokkal kiegészítve 55 százalékot tett ki.
A digitalizáció terjedésével óriási közadatvagyon halmozódik fel, amelynek közcélú hasznosítása és újrahasznosítása napjaink egyik fontos kihívása.
A közadatvagyon feltérképezése, hasznosítása, újrahasznosítása, vagyis az adatkormányzás, az adatgazdálkodás és az adatmenedzsment egyre fontosabb az adatvezérelt társadalmakban. Az adatokra már nemcsak mint a döntéselőkészítés eszközeire, hanem erőforrásként tekintünk. Bár az adatok értéke általánosságban véve nehezen számszerűsíthető, a nemzeti adatvagyon a gazdasági, üzleti értéken túl kiemelt jelentőségű stratégiai értékkel bír, az ahhoz való hozzáférés gazdasági és stratégiai hasznot, illetve előnyt jelent. Az adatnak mint stratégiai értéknek a kezelése és az ezzel kapcsolatos döntések összessége visszavezet az adatkormányzás kérdéséhez.
Az adatkormányzás, adatgazdálkodás, adatmenedzsment kérdése a nemzeti statisztikai hivatalokat is újabb kihívások elé állítja világszerte. Ezek az intézmények alaptevékenységként jellemzően évszázados múlttal és gyakorlattal rendelkeznek az adatok előállításában, kezelésében, feldolgozásában, összekapcsolásában, védelmében, elemzésében, hozzáférhetővé tételében. Emellett kizárólagos törvényi felhatalmazással bírnak az állami szervezeteknél megtalálható adatbázisok egyedi azonosításra alkalmas módon történő átvételére és összekapcsolására. Ennek fényében a nemzeti statisztikai hivatalok az adatkormányzás természetes szereplői, ami egyre több nemzeti adatrezsimben érvényesül, mivel párhuzamos nemzeti rendszerek kiépítése nem célszerű és nem gazdaságos. A világ statisztikai hivatalainak fel kell tehát készülniük, hogy a következő évtizedben fokozatosan szélesedik a tevékenységük spektruma, a hivatalos statisztikai tevékenység mellett a nemzeti adatkormányzási, adatgazdálkodási tevékenységekben is egyre fontosabb szerepük lesz, ahogy azt már néhány országban ma is látjuk.
