Az építőmester: Zsolnay öröksége
Éppen 150 éve, 1873-ban az európai kerámia seregszemléjének tekintett Bécsi Világkiállításon vált nemzetközileg ismertté a Zsolnay-gyár: az ott bemutatott használati edényeket, mosdófelszereléseket, kerti vázákat, valamint épületdíszítő kerámiákat a zsűri bronzéremmel jutalmazta. Ez volt a két évtizeden át helyi kőedénygyárként ismert cég és a korábban „családi gyármentőként” debütált Zsolnay Vilmos első jelentős sikere. Ekkorra kezdett beérni az az üzletpolitika, amelyet a tulajdonos-cégvezető a követendő célok rendszereként rögzített. Ha végigtekintünk a cég első világháborúig terjedő aranykorán, amelyet az 1878-as Párizsi Világkiállítás Grand Prix-je, azaz aranyérme jellemzett, egy tudatos építkezést látunk, amelynek fő elemei az alábbiak voltak:
- a világpiac mint egyedüli reális értékmérő rögzítése,
- az innováció és a mögötte álló kutatási eredmények gyártásba történő beépítése (pirogránit alkalmazása, az eozin – rubinpiros zománc – felfedezése),
- a helyi nyersanyagok hasznosítása (Zsolnay Vilmos 1860 körül mérte fel ezeket Pécs környékén),
- brandépítés nemzetközi kiállításokon való részvétellel (nem csak az európai kontinensen),
- a családtagok tudatos alkalmazása, üzletbe történő bevonása képzettségüknek és képességeiknek megfelelően.
Ezen elvekhez való céltudatos ragaszkodás tette a századfordulón a céget ágazata meghatározó szereplőjévé (amely épületkerámiától a dísztárgyakig széles termékpalettával rendelkezett.) Ma az egykori Monarchia ékeinek tekinthetők a Zsolnay-gyár termékeivel díszített középületek (pl. Iparművészeti Múzeum, horvát parlament, kecskeméti Cifrapalota, marosvásárhelyi Kultúrpalota). A cég az 1914-es évtől kezdve hullámhegyről hullámvölgybe került: két világháború, az 1929–33-as gazdasági világválság, az 1945 utáni államosítás, a gyár önállóságának elvesztése, valamint az 1990-es évek sikertelen privatizációi szinte teljesen ellehetetlenítették. Napjainkban – ugyan nem az eredeti formájában – lehet esélye az értékőrzésre: Pécsen, a néhai gyár területén a 2010-es Európa kulturális fővárosa évad részeként új városrészt alakítottak ki Zsolnay Kulturális Negyed néven, ahova több kulturális és oktatási intézmény is beköltözött.
A tudatosan építkező Zsolnay Vilmos („építőmester”) példája ma is megszívlelendő tanulságokat kínál a kkv-k számára:
- a világpiacra történő kilépés növeli a versenyképességet,
- az innováció folyamatos fenntartása a termelékenység növekedéséhez vezet,
- a helyi anyagok felhasználása hozzásegít a biztonságos ellátási lánc kiépítéséhez,
- a brandépítés hozzájárul a vevőkör szélesítéséhez,
- a család kezdetektől történő bevonása pedig átgondolt generációváltást eredményez.
Ezek az elvárások napjaink családi vállalkozásainak (is) irányt mutatnak, egyfajta követelményt fogalmaznak meg. Ezt az utat nem kitalálni, csupán követni kell. Ha jobban megfontoljuk, akkor nyugodtan állíthatjuk: Zsolnay Vilmos utat épített a mai kkv-k számára, és stílszerűen pirogránittal díszítette.
