Hidrogénértéklánc: nehéz kérdések a piacra lépés körül
A hidrogén iránti érdeklődés és a hidrogénpiac dinamikus bővülése Európa-szerte megfigyelhető az elmúlt években. Az Európai Unió és a legtöbb uniós ország kiemelt stratégiai célként kezeli a hidrogén-előállítás és -termelés technológiai és piaci lehetőségeinek megteremtését, valamint a már meglévő termelési kapacitások dekarbonizálását.
Uniós szinten a különböző finomítótechnológiák és az ammóniaipar teszi ki a jelenlegi hidrogénpiac meghatározó részét, amelyek a hidrogént főként fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával (ún. gőzreformálással) állítják elő. Magyarországon is a legjelentősebb hidrogénfogyasztók a vegyiparban találhatók, akik elsősorban a saját termelésükből vagy ipari gáztermelőktől származó hidrogénnel látják el magukat.
Magyarország Nemzeti Hidrogénstratégiájában megfogalmazott célok szerint a hazai elektrolízis alapú hidrogéntermelési kapacitás 2030-ra várhatóan eléri a 240 megawattot, aminek a befektetési igénye hozzávetőleg 290–370 millió euró.
A kapacitások telepítésével a várható hidrogéntermelés 15 százalékát teszi majd ki a zöld- és kékhidrogén-termelési technológia, amely a tervek szerint a 2050-re kiváltja a jelenleg fosszilis tüzelőanyagon alapuló termelést.
A hidrogén alkalmazásának beillesztése a jelenlegi energiapiaci folyamatokba, illetve az új termelési és tárolási folyamatok kialakítása komoly kihívás a piaci szereplők számára. Ezért fontos megismerniük, hogy milyen technológiák és piacra lépési lehetőségek vannak számukra, hogy a költséghatékonysági és környezetei szempontok szem előtt tartásával ki tudják választani a nekik legelőnyösebb opciót. A hidrogénben rejlő potenciál kiemelkedő, de a befektetési bizonytalanság miatt a jövőbeni hidrogénpiaci szereplők még csak az alkalmazási lehetőségek feltérképezésének szakaszában járnak.
A hidrogéntermelési technológiák közötti különbségek nem csak a gyártáshoz szükséges technológia beszerzésében és költségeiben tapasztalhatók, az adott technológia használatának előnyei és hátrányai is jelentősen eltérnek.
Míg termelési oldalon felmerülhet az elektrolízis, a gőzreformálás és a pirolízis alkalmazása, felhasználási oldalon jó néhány lehetőséget kell felmérni a végső értéklánc kialakításakor. A hidrogén segítségével többek közt elő lehet állítani ipari hőt, szolgálhat üzemanyagként a gázturbinákban használt gázokhoz keverve, illetve ipari alapanyagként is felhasználható, nem beszélve az elsősorban szállítási célú átalakítási lehetőségekről (például ammónia- és metanoltermelés során).
A hazai szubvenciók az uniós támogatási programok segítségével biztosítanak forrásokat a magyarországi projektek finanszírozására, így azok fő céljait is hasonlók elvek mentén alakították ki.
A Nemzeti Hidrogénstratégia elsődleges intézkedésként emeli ki a hidrogénipari, vegyipari, energetikai, közlekedési alkalmazásához kapcsolódó támogatási rendszer kialakítását,
amelynek az elemei elsősorban a kék- és zöldhidrogén-termeléshez kapcsolódó technológiákra fókuszálnak.
A hazai hidrogénpiac kialakításához és hatékony működéséhez szoros együttműködésre és jól informált döntéshozatalra van szükség a szabályozótestületek és a piaci szereplők részéről. Emellett elkerülhetetlen, hogy a piaci szereplők beazonosítsák az értéklánc egyes elemeit, és felmérjék, hogy hogyan tudják beépíteni a piacra való belépéshez szükséges technológiai fejlesztéseket a már működő folyamataikba, mindezt költséghatékony módon.
