Szeptember 1-jén a Moody’s megerősítette Magyarország Baa2-es besorolását. A stabil kilátás pedig azt jelzi, hogy a kockázatok kiegyensúlyozottak. Összességében az elemzés hangvétele mintha némi kincstári optimizmust sugallana. Először is fontos leszögezni, hogy nem magát a döntést vitatom, csupán a stabil kilátások mögött felhozott érveket nem érzem kiegyensúlyozottnak. A jelentés hamis biztonságérzetet kelthet a gazdaságpolitikai döntéshozókban egy olyan időszakban, amikor a növekedési kilátások romlanak, a geopolitikai helyzet törékeny, és a költségvetési problémákra sincs egyértelmű gyógyír.
Alig telt el ráadásul pár nap a hitelminősítő kedvezőnek nevezhető értékítélete után, máris úgy tűnik, mintha beteljesülne ez az említett morális kockázat. Habár már régóta ott lógott a levegőben, az Államadósság Kezelő Központ szeptember 4-én módosította 2023. évi finanszírozási tervét. Ennek keretében durván 700 milliárd forinttal (megközelítőleg az idei évi előrejelzett nominális 0,9 százalékának megfelelő mértékben) növeli a finanszírozást. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ország ennyivel több hitelt vesz fel idén, hogy finanszírozni tudja az idei (és talán részben a jövő évi) költségvetési hiányt. Ezzel párhuzamosan szinte biztosra vehető, hogy a Pénzügyminisztérium szeptemberre várt költségvetési felülvizsgálata ehhez nagyon hasonló eredménnyel zárul. Vagyis a finanszírozási terv fényében várhatóan az idei évi eredményszemléletű hiánycél is felfelé módosulhat. Ez pedig azt jelenti, hogy 2022 után 2023-ban sem tudja az eredeti tervekhez tartani magát a költségvetés, meg kell emelni a célt, hogy az elérhetővé váljon.
Ezzel párhuzamosan érkezett a hír szeptember 5-én, hogy hivatalos ajánlatot nyújtott be Magyarország a Budapest Airport többségi részesedésének megvásárlására. Emellett pedig szintén ezen a napon az ÁKK Zrt. sikeres devizakötvény-kibocsátást hajtott végre 1,75 milliárd euró értékben, összhangban az új finanszírozási tervével. Az összképet látva tehát úgy tűnik, hogy a kedvező hitelminősítői ítéletet követően elkezdtek sorjázni az olyan döntések, amelyek aztán gyorsan részben meg is kérdőjelezik a Moody’s döntésének alapjait. Ráadásul a piac már be is árazta mindezt: a forint szeptember elseje óta több mint 1,5 százalékot gyengült a lengyel és a cseh fizetőeszközzel szemben.
Decemberben a Fitch Ratings és a Standard & Poor’s is véleményt mond a magyar gazdaságról. Addigra már látjuk, mit tudott felmutatni a magyar gazdaság a harmadik negyedévben.
A hitelminősítők egyöntetűen stagnálással, illetve pozitív nullás GDP-növekedéssel számolnak idén. Az idei első fél év számait látva, és elismerve, hogy én is arra számítok, hogy a gazdaság az év második felében határozottan jobban teljesít (és véget is ér a harmadik negyedévben a technikai recesszió), ez túl kevésnek bizonyulhat az üdvösséghez és a stagnálásközeli teljesítményhez.
A vártnál rosszabb reálnövekedés mellett költségvetési szempontból sokkal fontosabb a nominális növekedés alakulása. Ebben a tekintetben még nagyobb negatív meglepetést láthattunk az első fél évben. Értékben (az árak és a mennyiségek alakulását is figyelve) eddig csupán 8 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék 2023-ban. A kormányzati terv 16,5 százalék volt. Persze lehet javítani a második fél évben, de ehhez vagy volumenben kell hatalmasat nőnie a gazdaságnak, vagy az árakban kellene egy nagyon komoly (és nem igazán kívánatos) megugrást látnunk. Mindez pedig megnehezíti az olyan célszámok teljesítését, amelyek a GDP arányában számolódnak. Hiszen a növekvő számláló (nagyobb költségvetési hiány, nagyobb adósság) mellett egy a vártnál kisebb számláló (kisebb nominális GDP) jelentősen rontja azokat a költségvetési mutatókat, mint a GDP-arányos hiány vagy az államadósságráta.
A fentiek pedig, óvatosan fogalmazva is, megkérdőjelezik a kockázatok kiegyensúlyozottságát. Ahogy növekedési, úgy tehát fiskális szempontból is – az én megítélésem szerint – túlsúlyban vannak a negatív kockázatok. Ráadásul az uniós források körüli vita további elhúzódását még meg sem említettem. Ha decemberre, a következő hitelminősítői kör idejére nem születik meg legalább egy részleges megállapodás és a források részleges feloldása, akkor igen nehéz a kilátásokat kockázatoktól mentesnek, azaz stabilnak látni. Ugyanakkor fontosnak tartom leszögezni, hogy jómagam is azzal számolok, hogy végül meglesz a megállapodás, amivel sikerül elkerülni a negatív hitelminősítői döntéseket. De kétségtelen, hogy az ennek alapján meghatározott előrejelzői forgatókönyvemet – a fentiek fényében – többségében negatív kockázatok övezik.
