Ütközőzóna: a régi Ukrajna hatalmas része kerülhet orosz fennhatóság alá – ez Moszkva célja, mutatjuk a részletes tervet

Ma Ukrajna területének durván egyötöde Oroszország ellenőrzése alatt áll. Eszerint a Szovjetunió felbomlásakor mintegy 603 ezer négyzetkilométernyi ország most 485 ezer négyzetkilométernyi lehet. A Moszkva által tervezett ütközőzóna a régi Ukrajna több mint fele lehet.

A harcok során 

• elvesztette (valószínűleg végleg) az ásványkincsekben, energiahordozókban gazdag keleti Don-Medencét, a Donbaszt, 
• a Krím félszigetet, 
• továbbá Luganszk és Donyeck nagymegyéket, 
• valamint a Dnyeper folyam alsó szakaszának két, főként mezőgazdasági termeléséről ismert nagymegyéjét, Zaporizzsját és Herszont. 
• Moszkva terveiből annyi ismert, hogy Ukrajna fekete-tengeri két nagymegyéje, Odessza és Nyikolajev is részévé válik a maradék Ukrajnát, a Nyugatot Oroszországtól elválasztó ütközőzónának.  

Elvi kérdés: Ukrajna nem lehet NATO-tag 

Moszkva többszörös védőzónát tervez Ukrajna térségében egy esetleges nyugati előrenyomulás megakadályozására. Oroszország elvi kérdést csinál abból, hogy a maradék Ukrajna nem léphet be a NATO-ba. Az ország északkeleti, déli részét ütközőzónává alakítanák át. Moszkva olyan Európát szeretne, amely harmonikusan létezne Oroszországgal. A TASZSZ emlékeztet rá, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly decemberben ennek kapcsán idézte Helmut Kohl német kancellárt, aki 1993-ban azt mondta: 

Putyin akkoriban még csak a leningrádi vezető, Anatolij Szobcsak jobbkeze volt.

Ukrajna hatalmas része lenne orosz fennhatóság alatt

Ha megvalósul az orosz az ütközőzóna-elmélet, akkor Ukrajna 

• a Dnyeper folyam jobb partja, illetve az attól nyugatra fekvő területek, mintegy 260-280 ezer négyzetkilométernyi rész felett rendelkezik majd, 
• Oroszország viszont 320-340 ezer kilométeres ukrán területet – azaz Ukrajna a Dnyeper folyó bal partján fekvő részeit tarthatja meg. 

Zelenszkij határozottan ellenzi az ütközőzóna-elméletet. Noha látszólag puhult az álláspontja, még nem tudni, hogy tárgyalási alap lehet-e a területi engedmény, amit az oroszok – mint állítják – a reális helyzethez való alkalmazkodásnak tekintenek. Katonai fölényük az ukránokkal szemben egyre inkább kidomborodik. 

Moszkva rugalmasan kezeli az ütközőzónák kérdését: amikor katonai sikereket ér el, a zónák területe elkezd nőni – legalábbis a fejekben. A legutóbbi orosz légitámadások nagy pusztítást vittek végbe a Dnyeper folyam keleti partján. A hírek szerint a térség kezd elnéptelenedni. A termőföldek veszélyesek (tele vannak fel nem robbant lőszerekkel, repeszdarabokkal), és a nagy iparvárosok, Csernyihiv, Kelet-Kijev, Cserkasszi Poltava, Szumi messze vannak, a közlekedés nagyon bizonytalan, nincs munkalehetőség. Mindehhez paradox módon a kijevi hatóságok is hozzájárulnak, ugyanis

Ukrajnának ma jobban kell az ember (hadsereg, ipar, gazdaság), mint valaha. 

Így nézne ki az ütközőzóna

Az alábbi feltételezés szerint az ütközőzóna sávja Ukrajna északkeleti-keleti és déli részén helyezkedne el. Azaz 

• fenn, északon kezdődne Csernyihiv (Csernyigov) megyénél, 
• tovább menne Kijev megye keleti, a Dnyeper bal parti részénél, 
• Szumi megye északon az oroszországi határ mentén, 
• Poltava megye tőle délkeletre, Poltavától délkeletre pedig Harkiv (Harkov) megye. 
• Megjegyzendő, hogy Kijev keleti parti része nagyobb területű, mint a Dnyeper nyugati partján lévő Dnyipropetrovszk, amely hatalmas iparváros, megyeszékhely, és egyértelműen szerepel az orosz tervekben, akár ütközőzóna-városként, akár a Donbasz északnyugati csücsökvárosaként. 
• Zaporizzsja városa, amelyet február elején oroszországi dróntámadás ért, és meghalt egy fiatal nő, még a Donbasz részhez menne, akárcsak 
• a Zaporizzsjai Atomerőmű hat reaktora (Európa legnagyobb ilyen létesítménye). 
• Nyugatra tőlük a Donbasz szélét alkotó Herszon üdülőtelepeivel, éttermeivel, fürdőhelyeivel – és 
• a stratégiai fontosságú, Nyikolajevtől, Odesszától látótávolságban lévő Kinburn – ugyancsak része lenne az ütközőzónának. 
• Mikolajiv (Nyikolajev) és Odessza megyékkel zárulna az ütközőzóna, amelyben – ha a folyamatosságot tartják szem előtt, akkor Dnyipropetrovszk és Harkiv nagymegyéknek is fontos szerepük van. 

Ezekkel a kérdésekkel az ukrán, amerikai, orosz küldöttség második-harmadik emberei fognak vélhetően foglalkozni, miután Trump amerikai és Putyin orosz elnök jóváhagyják ezt, vagy valamilyen más módosított stratégiai elképzelést. 

Mi lesz a kikötőkkel? 

Nem vetődött fel, de nyilvánvalóan tárgyalniuk kell az odesszai, nyikolajevi és a Duna-delta ukrán részén lévő kikötők (a Besszarábiához tartozó Kilija, Primorske, Tatarbunari, Izmail) és a Dnyeszter bal parti PMR (Dnyeszterparti Moldvai Köztársaság) sorsáról. Arról sem tudunk sokat, miképpen szabályoznák a mai Ukrajna helyén létrejövő, jó néhány elemből álló képződményt, az ütközőzónát, milyen külkapcsolatokat, irányultságot szánnak neki.