Mit (t)akar az ESG?
A fenntarthatósági attitűd meghatározóvá válásának egyik legkomplexebb eredményeként értelmezhetjük az ESG-szemlélet és a hozzá kapcsolódó információrendszer létrejöttét. Az ESG (Environmental / Social / Governance) mozaikszó egy olyan gazdasági rendszert jelöl, amelynek célja, hogy az egyes gazdálkodó szervezetek tevékenysége fenntarthatósági szempontok alapján is komparatív módon és objektíven vizsgálható legyen, így a velük kapcsolatba kerülő különféle szereplők is teljesebb képpel rendelkezzenek a szervezetről és annak tevékenységéről. Az ESG leegyszerűsítve három fő területet ölel fel: a környezeti és társadalmi hatások, valamint a vállalatirányítási elkötelezettség elemzését, mérését és kezelését.
A teremtett környezethez kapcsolódó biztonsági igény egyidős ugyan az emberiséggel, az aktív emberi cselekvés felelőssége azonban igazán meghatározóvá csupán az utóbbi évtizedekben vált. Abban ma teljes az egyetértés, hogy ebben a szabályozóknak is komoly felelősségük van, az viszont napjaink égető kérdése, hogy milyen eszközökkel tudnak, és milyenekkel érdemes beavatkozni a gazdaság működésébe. Ahhoz, hogy e tekintetben tisztább képet lássunk, fel kell mérnünk a különféle igényeket.
Az üzleti elvárások a legsokszínűbbek, amelyek távolról nézve a filantrópia és a hosszú távú befektetői értékek skáláján helyezhetők el. Ami ebben a diverzitásban közös, az a megbízható, hiteles és standardizált adatszolgáltatás igénye. Ennek szabályozási környezetét kívánja egységesíteni az úgy, hogy a piacok tükrözzék a gazdasági tevékenységek összes társadalmi és környezeti költségét, ideértve a teljes értékláncra vonatkozó információkat és eredményeket, illetve hogy a „zöldre mosással” szemben fellépve a fenntartható tevékenységek transzparensek legyenek.
A szakmai igények, elvárások is egy irányba mutatnak: közép-hosszú távon az ESG-szempontrendszer következetes beépítése a vállalatok működésébe, a káros hatások minimalizálása, a szervezetek versenyképességének javítása, akár csak az energiahatékonyság növelésén keresztül is.
Mi vár a magyar vállalatokra a jövőben?
A fenti elvárások és a kikristályosodó uniós jogalkotás egyértelmű kereteket teremtenek, de a magyar ESG-törvény íróinak kezét a Nemzeti Hitvallásban kinyilvánított alkotmányozói akarat is vezette. Ami egy olyan közös értékrend megteremtése az állam, a természetes és a jogi személyek viszonyában, amelyben értelmezhetővé válnak olyan absztrakt fogalmak is, mint a környezeti fenntarthatóság, a társadalmi felelősség vagy az irányítási elhivatottság.
Ahol a zöldideológia átveszi az irányítást a társadalom és a gazdaság szöveteibe ivódott alapvetések felett, ott a fenntarthatóság kizárólagossága felé vezető utat előbb csak traktorok, majd pedig csődbe ment vállalatok foglalják el. A fenntarthatóság és a versenyképesség terén csak úgy tudunk egyszerre előrelépni, ha a dogmák helyett az igazolható gazdasági igényeket és pragmatikus fenntarthatósági célokat, valamint a józan ész logikáját helyezzük előtérbe.
A nemzeti ESG-keretrendszer fő célja a magyar vállalatok versenyképességét garantáló válasz kialakítása az unió által keltett jogalkotási folyamatban.
A szabályozás nem tekinthető szimpla jogharmonizációs feladatnak, hanem egy széles körű támogató eszköztár kiépítését jelenti. A hazai vállalkozások a következő időszakban egyre nagyobb számban fognak szembesülni az ESG-vel összefüggő adatkérésekkel és megfelelőségi kényszerrel finanszírozói és vevői oldalról egyaránt. A magyar jogalkotó felismerte a világos és könnyen betartható szabályozás, valamint a hazai vállalatoknak nyújtandó proaktív támogatás szükségességét.
Azért, hogy el tudjuk kerülni a késedelmes harmonizációból fakadó gazdasági pánikot, és az uniós ESG-megfelelés ne égjen rá a hazai vállalatokra, Magyarország két-három éves felkészülési időszakot biztosít minden érintettnek, amely alatt fel tudják készíteni a belső rendszereiket, újraértékelhetik üzleti kapcsolataikat, és a működésükről pozitívabb képet tudnak kialakítani.
Az ESG-törvény felkészülési időszakot kínál
Többek között a német beszállítói láncokra vonatkozó törvény (Lieferkettensorgfaltspflichtengesetz, LkSG) miatt ma is számos jelentős magyarországi vállalat tesz eleget különféle ESG-adatszolgáltatási igénynek. Az uniós irányelvek hatálybalépésével azonban a hazai vállalkozások mindenképpen szembesülni fognak az ESG-vel összefüggő adatszolgáltatással és megfelelőségi kényszerrel. A magyar ESG-törvény első körben közvetlenül csak a legnagyobb vállalatokat érinti, az első két évben ez a nagyjából 600 gazdálkodó lesz az, akiket felkészültebben ér az ESG-kötelezettség, akik ki tudják taposni az utat az utánuk következőknek, illetve meg tudják osztani gyakorlati tapasztalataikat a jogalkotókkal.
Ezt az élenjáró szerepüket az állam azzal támogatja, hogy az első alkalommal az ESG-beszámolójukat nem kell kötelezően tanúsítani és nyilvánossá tenni, illetve az adatszolgáltatási kötelezettségük elmulasztása esetén nem kell szankcióra számítaniuk.
Ebben a tanulási időszakban az érintett cégekkel együtt tud kialakulni egy jól képzett, kapacitásaiban is felkészült hazai tanácsadói, oktatói és tanúsítói, szoftverszolgáltatói kör is. Esetükben a törvényben előírt akkreditáció felelőssége abban rejlik, hogy az ESG-adatszolgáltatás során a vállalatok komplex tudással és megfelelő tapasztalattal rendelkező szolgáltatókban találjanak segítő partnerekre.
Magyarország az uniós intézmények által kezdeményezett jogalkotási folyamatban előrelépve arra is lehetőséget kaphat, hogy példát mutasson: a beszámolók tartalmának szabványosítása milyen tartalmi elemek szerint történhet közösségi és tagállami szinteken, illetve a beszállítói láncokon belül?
Az SZTFH célja – és a személyes elkötelezettségem is az –, hogy az európai uniós és a tagállamok jogalkotására reflektálva támogassa a magyar vállalatok versenyképességét, csökkentse a külső szereplők sokszorozódó információs igényét, az ESG-adatszolgáltatásra és -minősítésre való felkészülést segítve pedig biztosítsa a kiszámítható gazdasági tervezésüket. Hiszen játéknak tűnik a szavakkal és a betűkkel, de észre kell vennünk, hogy az ESG mozaikszó a versenyképesség szavunknak is része, ezért minden áron meg kell akadályoznunk, hogy annak gátjává váljon.
Meggyőződésem, hogy ebben a munkában természetes szövetség köti össze az államot, az érintett vállalatokat, az információigényt támasztó pénzügyi szervezeteket és multinacionális vállalatokat, illetve a tanácsadói, tanúsítói és minősítői szerepet felvállalókat.
