Szerződésszegés a felvásárlási ügyleteknél

Termeltetési szerződések nélkül gyakorlatilag nem is működhetne komoly feldolgozóipar, hiszen a gyártáshoz szükséges alapanyagoknak több hónappal előtte biztosítottnak kell lennie az üzem számára. Egy ilyen előre megkötött felvásárlási megállapodás azonban nem csak a felvásárló érdekét szolgálja, hiszen egy a termelő számára is kiszámíthatóságot jelent a teljes szezonra nézve. Viszont azt is jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság nem egy zárt üzem, sajnos gyakran előfordulnak természeti csapások, sőt maga a termék is egy élő anyag, így természetesen a mezőgazdasági szerződéseknél is előfordulhatnak vitás helyzetek a felek között.

A termeltetési szerződés legfontosabb szabályai

Termeltetési szerződésről akkor beszélhetünk, ha a termelő a saját maga által előállított termény értékesítésére szerződik le a felvásárlóval, azzal a kikötéssel, hogy a teljesítésre majd csak a betakarítás után kerül sor (tehát úgynevezett határidős ügyletről van szó).

Erre reagálva, 2015-ben a Parlament elfogadta azt a törvényt, amely speciális szabályokat írt elő a termeltetési szerződések tartalmára és kimentési lehetőségeire. A lényeg, hogy amennyiben például aszály vagy más természeti ok miatt nem termett meg a szerződött mennyiség, akkor ennek szolgáltatása alól mentesül a termelő. Részletesen itt olvashatnak erről.

Gyakori hibák a termeltetési szerződésekben

Fontos azzal kezdeni, hogy ez nem egy klasszikus adásvételi szerződés, hiszen speciális szabályai vannak a termelő védelme érdekében. A termeltetési szerződésnél ugyanis nem csak a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni, hanem az ágazati jogszabályok „eltérést nem engedő”, úgynevezett kógens előírásait is. Hogy mit is jelent ez? Mivel a speciális jogszabály konkrétan előírja, hogy fedezeti vásárlást nem lehet követelni a termelőtől, akkor az hiába szerepel a felvásárló által adott mintaszerződésben vagy hiába hivatkoznak a Ptk-ra, ezt akkor sem köteles teljesíteni a termelő. Ugyanilyen hiba az is, ha a megállapodás szerint az aszály (!) nem minősül vis maior-nak, ugyanis ezt az eltérést a speciális jogszabály egyáltalán nem teszi lehetővé. A lényeg: senki ne lepődjön meg azon, hogy ezek az aránytalan kikötések egytől-egyig a felvásárló által készített megállapodás-sablonban szerepeltek.

[2015. évi XCVII. tv. 4. § – 6/A. §]

Minőségi kifogások pro és kontra

A jogviták leggyakoribb oka a minőségi kifogásokra vezethető vissza. Tény, hogy ez egy elég szubjektív terület, de sokszor ebben a kérdésben is érezhető az a piaci erőfölény, amely egyes felvásárlók hozzáállását jellemzi. Hogy mit is jelent ez a gyakorlatban? A termeltetési szerződések alapján az átvételre jellemzően (1) vagy a termelő telephelyén vagy (2) a felvásárló telephelyén kerül sor (úgynevezett DAP paritás). A termény minőségi paramétereit ilyenkor általában a felvásárló laborjában vizsgálják be, de úgy, hogy a vizsgálati módszerről sokszor a termelőnek semmilyen információja nincs és csak a negatív eredményt kapja meg – szóbeli formában.

Sőt, olyan is előfordul a gyakorlatban, hogy a termelőnek nem is közvetlenül a felvásárló telephelyére kell beszállítania a terményt, hanem az üzem egy depójába, ahol még hónapokig áll az áru, de a kárveszélyt még továbbra is ő köteles viselni. Az emiatt bekövetkező minőségi romlást álláspontom szerint már nem szabadna a termelőre telepíteni, hiszen a beszállítással ő eleget tett a szerződéses főkötelezettségének.

Összefoglalva: az idén hatályba lépett termelővédelmi törvénycsomag is megmutatta, hogy megvan a jogalkotói szándék a termelő fokozott védelmére, és ahogy a fenitek is jól mutatják, erre szükség lehet a minőségi szempontok érvényesítése terén is.