A sztráda nem ért véget, csak útfelújítás zajlik
Ismét megjelentek a vészmadarak, amelyek a magyar gazdaság kilátástalanságát tűzik zászlójukra. Ugyanakkor ezen elemzések rendszerint nem nézik a teljes képet, és csak a saját, számukra tetszetős szegmensükből indulnak ki, abból vonnak le messzemenő, gyakran alá nem támasztott következtetéseket, az esetek többségében inkább véleménycikk, mintsem tényleges elemzés formájában.
A 2020-as év tényleg fordulatot hozott nemcsak a mindennapi életünkben, hanem a gazdaságpolitikában is, az elmúlt évek krízisei alapvetően szabdalták szét az európai gazdaság szálait. A magyar gazdaság ebben a környezetben egyáltalán nem teljesített rosszul. A koronavírus-járvány utáni kilábalás nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően sikeresnek tekinthető, a gazdaság rendkívül gyorsan elérte a 2019 végi szintjét, már hat negyedév alatt, miközben a 2008-as pénzügyi válság során, ehhez hat évre volt szükség leginkább az elhibázott gazdaságpolitikai reakciók, illetve a gazdaság állapota miatt, amelyben a válság akkor hazánkat érte. Egy percig sem volt evidens, hogy a koronavírus-járvány hatásait gyorsan le tudjuk majd küzdeni, annak sikerességéhez nemcsak a 2020–21-es beavatkozások ágyaztak meg, hanem már a megelőző években kialakított stabilabb gazdasági fundamentumok is. De nem csak önmagunkhoz képest teljesítettünk jól: 2019 és 2021 között az uniós átlaghoz is feljebb zárkóztunk az egy főre jutó GDP-t tekintve.
A válságok sorának második köre, az ellátási nehézségek, majd az orosz–ukrán háború kitörése és az annak folyományaként bekövetkező energiaválság és az infláció elszabadulása Európa-szerte ismét visszaesést okozott. A gazdaságok tehát épp hogy csak kilábaltak – már amelyik – a koronavírus-járvány okozta gazdasági helyzetből, érkezett az újabb sokkhatás. Magyarország ebben a tekintetben sem lóg ki a régiós sorból. A GDP-t tekintve, 2019-cel összehasonlítva nagyságrendileg ott tartunk, ahol Szlovákia. Lengyelország emelkedik ki, bár mindig is más ligában játszott, a pénzügyi válságot is átvészelte visszaesés nélkül – egyedüliként az EU-ban – a nagy belső piacának köszönhetően. Csehország ezzel szemben még mindig a 2019 végi gazdasági teljesítménye környékén stagnál, miközben mi azt 5 százalékkal meghaladtuk már. És akkor még nem beszéltünk Németországról, a régió szempontjából kiemelten is fontos gazdaságról, amely szintén hosszú ideje nem tud kitörni és növekedni.
Tágabb, akár régiós, akár uniós kontextusban nézve, nincs tehát nyoma a károgók által hangoztatott gazdasági zsákutcának.
A gazdaságpolitika az elmúlt válságokat sokkal hatékonyabban kezelte, mint a korábbiakat, így a gazdasági felzárkózás sem tört meg.
Azzal együtt sem, hogy a válságok több esetben is közvetlenül a magyar gazdaság gyenge pontjait érték, például az energiaárak megdrágítása révén, miközben az ország jelentős energiaimportra szorul, és tengerpart híján a behozatali forrásai is korlátozottak, vagy mert politikai okból visszatartják a hazánknak járó uniós források jelentős részét. Valahogy ezek a szempontok mindig kimaradnak az „elemzésekből”, talán mert nem a narratívát támasztják alá?
Nézzük akkor, mit is mutatnak pontosan a harmadik negyedéves adatok, amelyek ismételten olyan sugalmazó cikkek sorát szülték, amelyek középpontjába gyakran az került, hogy a gazdaság ezzel újfent az úgynevezett technikai recesszióba került. Ez a sajtóban elterjedt kifejezés, amelyet akkor használnak, ha a gazdaság két egymást követő negyedévben zsugorodott a megelőző három hónaphoz képest. A technikai jelző mindenképpen szükséges kitétel, a recesszió definíciója ennél sokkal komplexebb, a National Bureau of Economic Research (NBER), amely az USA gazdaságának ciklikus pozícióját vizsgálja, sokkal szigorúbb kritériumrendszer alkalmaz, több változót vizsgál, amikor megállapítja, hogy recesszióban van-e az amerikai gazdaság. Feltétel, hogy a visszaesés jelentős legyen, a gazdaság széles rétegét érintse és tartósan fennálljon.
A kritérium rendszer két pontjával is lehet vitatkozni. Egyrészről a GDP tavaly 0,9 százalékkal csökkent, amelyet idén, habár a korábbi várakozásoknál szerényebb, de hasonló ütemű bővülés követhet. Ez egyébként ismét felzárkózást jelentene az EU átlagához. Összehasonlítva a pénzügyi válság hatásaival vagy a koronavírus-járvánnyal a csökkenés mértéke elenyésző. A gazdaság széles rétegének érintettsége sem állja meg a helyét.
A visszaesés az iparhoz, építőiparhoz, illetve a mezőgazdasághoz kötődik, a szolgáltatások ezzel szemben bővülni tudnak
még úgy is, hogy jelentős részük tevékenysége a megelőző három ágazathoz kapcsolódik. Az ágazati adatok is erre utalnak, a kiskereskedelem bővül éves alapon, a turizmus is növekszik, a magyarok külföldre utazása nyomán a külföldi vendégek révén.
Érdemes továbbá részletesen is megvizsgálni, mi vezetett az egyes ágakban a zsugorodáshoz. A mezőgazdaság esetében 2022 után ismét aszályos évnek nézhettünk elébe. Az ipar vonatkozásában a külső kereslet szerepe a döntő: a német gazdaság versenyképességi és strukturális problémái, az autóipar válsága, az elektromosautó-piac megtorpanása, valamint a változatlanul gyenge európai kereslet hatottak negatívan az exportorientált szektorra. Az építőipar esetében pedig a bizonytalanság miatti alacsonyabb beruházási kedv hatását kell megemlíteni. Csak a híreket figyelve, a geopolitikai konfliktusok alakulását nézve vállalatvezetőként nehéz optimistán tekinteni a világra, a kilátásokra és belevágni a költséges fejlesztésekbe. Döntően olyan tényezőkről van szó, amelyek a gazdaságon kívülről érkeznek, a gazdaságpolitika hatása ezen területekre rövid távon minimális, ha nem is kereken nulla.
Lehet ugyanakkor arra számítani, hogy most csak egy átmeneti állapotba kerültünk.
Minden tekintélyes előrejelző intézet fordulattal számol a jövő évtől kezdődően, gyorsabban bővülő külső kereslettel, amelyből, ahogy a múltban, úgy a jövőben is profitálhat a magyar gazdaság. De az elektromobilitás esetében sem beszélhetünk zsákutcáról, csak átmeneti megtorpanásról, a jövő mindenképpen ez, ha az országok teljesíteni kívánják a zöldcéljaikat. Továbbá az amerikai elnökválasztás eredménye is új lehetőségeket nyithat meg, ahogy abban is bízhatunk, hogy a német gazdaság végre magára talál, ezáltal pedig nagyobb ütemben folytatódhat hazánk felzárkózása. A magyar gazdaság feladata, hogy átvészelje a jelenlegi viharos vagy kátyús időszakot, és a belső erőforrásai rendelkezésre álljanak, hogy kiaknázzák a fordulatban rejlő lehetőségeket.
