Ágazati szakmai bérminimumrendszer: új javaslat a döntéshozók előtt

A jelenlegi bérhelyzet kihívásai

A minimálbér és a garantált bérminimum közötti különbség várhatóan tovább fog csökkenni a következő években, sőt ezek „összeolvadása” is bekövetkezhet azzal, hogy a szociális partnerek és a kormány által kötött megállapodás alapján a legalacsonyabb munkabér 2026-ban 13 százalékkal 328 600 forintra, 2027-re 14 százalékkal 374 600 forintra emelkedik, amely növekedési dinamikától – a gazdasági lehetőségek figyelembevételével – a garantált bérminimum növekedése vélhetően elmarad. A minimálbér-felzárkóztatási program eredményeként a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát (mint indikatív referenciaértéket) elérheti a minimálbér, amellyel hazánk megfelelne az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló Irányelv rendelkezéseinek is. A két bérelem közötti tendencia már most is világosan látszódik az elmúlt hét év adataiból. Legutóbb, 2025-re vonatkozóan a 9 százalékos minimálbér emelés mellett 7 százalékos garantált bérminimum emelés valósult meg.

A két kötelező legkisebb bértétel közötti különbség csökkenése „devalválja” a szakképzettség értékét, amely széles körű elégedetlenséget válthat ki a szakképzett munkavállalók és a szakszervezetek körében és demoralizáló hatása lehet a munkaerőpiaci szabályozás tekintetében is (a piac „megoldja”, de a szabályozórendszer le van maradva).

A garantált bérminimum a középfokú végzettséghez, képzettséghez kapcsolódó munkakörhöz kötött. A munkakör betöltéséhez szükséges képesítést jogszabály, annak hiányában kollektív szerződés, vagy ezek hiányában a munkáltató állapítja meg. A tevékenység gyakorlásához szükséges szakképesítést az ágazati miniszternek kell külön jogszabályban meghatároznia. Amennyiben nem írja elő jogszabály a munkakör betöltéséhez szükséges képesítést, akkor a munkáltató maga dönti el, hogy az adott munkakört milyen végzettséggel, képzettséggel rendelkező munkavállalóval tölti be. Megjegyzést érdemel az is, hogy a jelenlegi szabályozás húsz év után számos jogtechnikai kérdést hordoz magában (különösen annak kapcsán, hogy mi tekinthető középfokú végzettségnek, szakképzettségnek), ami a jogbiztonság szempontjából sem a legszerencsésebb megoldás az eltérő jogértelmezések miatt. A bizonytalanság az üzletmenet és a munkavállaló-munkaadó kapcsolata szempontjából is hátrányos, így nem segíti a versenyképességi felzárkózást sem.

A javasolt modell lényege

A javaslat szerint az kormánynak a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek együttműködésével kellene meghatározni azokat a nemzetgazdasági szektorokat, amelyekben az ágazati munkaügyi kapcsolatok bázisán és a gazdasági szereplők javaslata alapján – a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma jóváhagyását követően – kormányrendelet határozná meg a legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörök listáját (jegyzékét) és ágazati garantált bérminimumát. Leegyszerűsítve tehát ágazatonként valósulhatna meg az a bértárgyalás és béralku folyamat, amely ma országosan egységesen határozza meg a minimálbér és a garantált bérminimum mindenkori szintjét. 

Az új rendszerben mindaddig megmaradna a szabályozásban az országos, egységes garantált bérminimum, mint legkisebb közös ágazati szakmai bérminimum, amíg minden ágazatban nem tudnának a szociális partnerek megállapodni egy ágazati garantált bérminimumban. Az adott ágazati szakmai bérminimum pedig értelemszerűen nem lehetne alacsonyabb, mint ennek mértéke. A javaslat a versenyszféra területén 10–15 nemzetgazdasági ágazatban bevezetett és évente felülvizsgált rendszerrel számol, amely hozzájárulna a keresetek dinamikusabb emelkedéséhez és a szakmai bérminimumok ágazati sajátosságokhoz való igazításához. Az egyes ágazatok folyamatosan alakíthatják ki saját garantált bérminimum szintjüket, amely aztán évről évre felülvizsgálatra kerülne az ágazatok munkaadói-munkavállalói tárgyalásai során.

Fontos kiemelni, hogy a jelenlegi munkajogi szabályozás már most is megfelelő keretet biztosít a javasolt rendszerhez, így az akár jelentős jogszabályi átalakítások nélkül is bevezethető lenne. A változás nem érinti az ágazati párbeszéd bizottságok hatálya alá tartozó megállapodásokat (ilyenek jelenleg néhány helyen léteznek, pl. villamosenergiaipar) és természetesen az egységes, országos minimálbért sem.

A javaslat előnyei

1. A szakképzettség értékének növekedése: a differenciált bérminimumok erősítik a szakképzés presztízsét.
2. Motiváció a továbbképzésre: a magasabb bérminimumok ösztönzően hatnak az (át)képzésre, így nő a munkaerő hozzáadott értéke.
3. Emelkedő vásárlóerő: az ágazati szinten magasabb garantált bérminimumok összességében (átlagosan) növelik a bérszínvonalat, a bértömeget és ezen keresztül a fogyasztást és a társadalmi jólétet.
4. Ágazatspecifikus bértárgyalások: a „benchmarkok” révén adekvátabb és igazságosabb bérmegállapodások születhetnek, amely tovább fokozza a hatékonyságot.
5. Ágazati versenyképesség: a nagyobb hozzáadott értékkel bíró, erősebb ágazatok magasabb bérszínvonala nem hozná hátrányos helyzetbe a gyengébb konjunkturális szakaszban lévő ágazatokat, hiszen a garantált bérminimumok igazodnának az adott ágazat sajátosságaihoz (teherbíró képességéhez). 
6. Piactisztító hatás: csökken az adóelkerülés és a „zsebbe fizetés” lehetősége, mivel az ágazati szintű szabályozás nehezebben kijátszható rendszert hoz létre.

A javaslattal (a koncepció lehetséges megvalósításával), a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma foglalkozik.