India Kína oldalán? – Az amerikai vámok geopolitikai hatásai

Az elmúlt egy év során India és Kína kapcsolata valóban az enyhülés jeleit mutatta, a folyamat eddigi csúcspontjaként, augusztus legvégén Narendra Modi indiai miniszterelnök hét év után ismét Kínába látogatott. Az amerikai elnök megnyilvánulásának másik előzménye pedig, hogy az USA kereskedelme Indiával továbbra is deficites, 2024-ben ez 49 milliárd dolláros értéket jelentett, ami 5,9 százalékos növekedés az előző évhez képest. Ennek megfelelően az amerikai vámpolitika Indiát sem kíméli, az augusztusban az orosz kőolaj vásárlására hivatkozva kivetett, újabb 25 százalékos importvám révén az indiai árukra érvényes teljes tarifa már elérte az 50 százalékot. Ezzel India a legmagasabb amerikai vámokkal sújtott országok közé tartozik. 

A történet két szála, vagyis Kína és India közeledése, illetve az amerikai vámpolitika között nyilvánvalóan van összefüggés. A valódi kérdés inkább az, hogy az „egymásra találást” kizárólag az amerikai vámpolitika okozta-e – amely viszont már rövid távon is változhat –, vagy strukturális okai is vannak, amelyek hosszabb távon biztosíthatják Kína és India stabil viszonyát. A külső motiváció szerepe viszonylag egyértelműnek tűnik, Újdelhi oldaláról nézve Washington vámpolitikája kétségtelenül feszültséggel terhelte meg, és kiszámíthatatlanabbá tette a két ország gazdasági kapcsolatát, ezt a kockázatot pedig az indiai vezetőknek valahogy kezelniük kell.

Emellett a kínai gazdaság mérete a többszöröse Indiáénak, ráadásul technológiailag jóval előrébb tart déli szomszédjánál. Ezért bármilyen gazdasági konfrontáció egyelőre jobban visszafogná India gazdasági növekedését, mint Kínáét. 

A mérleg másik serpenyőjében ugyanakkor olyan strukturális tényezők találhatók, amelyek miatt nem valószínű, hogy India tartósan Kína mellett fog felsorakozni a globális hatalmi játszmában. A két ország közel 3500 kilométeres közös határából mindössze egy kétszáz kilométeres szakasz van rendezve, vagyis a határvonallal kapcsolatos nézeteltérés Kína és India esetében gyakorlatilag alapállapotnak tekinthető. Ezen túlmenően pedig Ázsiában India az egyetlen olyan felemelkedő hatalom, amelynek területe és lakosságszáma összemérhető Kínáéval, és amelynek olyan ütemű gazdasági fejlődést jósolnak, ami emlékeztet a Kína által az elmúlt évtizedekben elért bővülésre. Indiának minden esélye megvan arra, hogy 2050-re a világ második legnagyobb gazdasága legyen Kína mögött. Peking oldaláról nézve tehát Indiában benne van a lehetőség, hogy hosszú távon a kihívójává lépjen elő. India szemszögéből vizsgálva pedig Kína túlsúlya az ázsiai csendes-óceániai térségben jelentheti azt a tényezőt, amely korlátozza az ország ambícióit. A gazdasági fejlődés terén Kína egyelőre messze déli szomszédja előtt jár, ám India mérete, természeti erőforrásai, a termelékenység javításában rejlő hatalmas potenciál, illetve a fiatalkorú népesség mind olyan tényező, amelyekre építve az ország biztosan a világgazdaság egyik erőközpontjává fog válni.

Ha Trump elnök vámpolitikája nem is fogja Indiát Kínával hosszú távon egy táborba terelni, a vele járó kiszámíthatatlanság azonban láthatóan hatással van Újdelhi külgazdasági orientációjára. Ugyanez a diverzifikációra való törekvés, mint az amerikai vámpolitikára adott válasz, pedig megfigyelhető Ausztráliától Délkelet-Ázsián és az Európai Unión át Kanadáig. Napjainkban az olyan külgazdasági eszközök, mint a vámok, a technológiai szankciók vagy az exportkorlátozások, a geopolitikai konfliktusok megvívásának első szintjét jelentik. Ha csökken az USA beágyazottsága a világkereskedelembe, akkor ezeknek a geoökonómiai eszközöknek a hatékonysága is csökkenni fog, és kevésbé lesznek alkalmasak nyomásgyakorlásra, illetve külpolitikai célok elérésére. A legnagyobb változást az jelentheti, ha az USA szövetségeseiben is megerősödik az a meggyőződés, hogy Washington már nem akarja fenntartani azt a nemzetközi gazdasági rendet, amelynek kiépítésében kulcsszerepet játszott, és így a jövőben nem az USA-tól fogják várni, hogy lefektesse a játékszabályokat. Mindez fel fogja gyorsítani más hatalmi pólusok, platformok és kapcsolati hálók megerősödését, amelyeket az USA gazdasági eszközökkel egyre kevésbé fog tudni befolyásolni. Vagyis a folyamat hatással lesz az ország geopolitikai befolyásolóképességére, és így a hatalmi viszonyokra – még ha Indiát és Kínát nem is teszi valódi barátokká.