Nincs szükség a Facebook kriptovalutájára
A Facebook és néhány partner vállalat eldöntötte, hogy szerintük egy újabb kriptovaluta az, amire a világnak igazán szüksége van, és annak megalkotása a legjobb módja a birtokukban lévő szakértelem kihasználásának. Az a tény, hogy a Facebook így gondolkodik, sokat elárul arról, hogy mi a baj a 21. századi amerikai kapitalizmussal.
Bizonyos tekintetben a mostani különös időpont egy alternatív valuta elindítására. A múltban a hagyományos valutákkal szembeni fő kifogás az volt, hogy instabilak, illetve hogy a gyors infláció gyenge értékmegőrzővé teszi őket. A dollár, az euró, a jen és a jüan azonban rendkívül stabil valutának számít. Ha egyáltalán felmerül probléma velük kapcsolatban, akkor az a defláció és nem az infláció.
A világ a pénzügyi transzparencia terén is előrelépést ért el, ami nehezebbé tette a bankrendszer felhasználását pénzmosásra és egyéb bűnös tevékenységekre. Továbbá a technológia lehetővé tette a hatékony tranzakciókat, így ezredmásodperc alatt jut el a pénz a fogyasztók bankszámláiról a kereskedőkéire, úgyhogy a csalás elleni védelem igen erőteljesnek mondható. Az utolsó dolog, amire szükségünk van, egy olyan új eszköz, amellyel illegális tevékenységeket, pénzmosást lehet végezni.
A meglévő – fizetőeszközként és értékmegőrzőként is használt – valutákkal és pénzügyi megoldásokkal az a valódi gond, hogy nincs verseny közöttük, illetve problémaként emelhető ki a tranzakciókat ellenőrző vállalatok szabályozása is. Ebből adódóan a fogyasztóknak – különösen az Egyesült Államokban – a tranzakciók költségeinek a többszörösét kell állniuk. Ezzel a Visa, a Mastercard, az American Express, illetve a bankok zsebét tömik évente több tízmilliárd dollár „járadékkal” (extraprofittal). A 2010-es Dodd–Frank pénzügyi reformtörvény Richard Durbin szenátor által kezdeményezett módosítása a túlzott díjakat a debit kártyák esetében igen korlátozott mértékben csökkentette, és semmit nem tett a jóval nagyobb probléma, a hitelkártyák túlzott díjai esetében.
Más országok, mint például Ausztrália, jobb munkát végeztek e téren, többek között megtiltották a hitelkártya-társaságoknak, hogy a verseny korlátozására szerződéses megállapodásokat kössenek, míg az amerikai legfelső bíróság meghozott döntései alapján úgy tűnik, hogy becsukja a szemét az ilyen megállapodások versenykorlátozó hatásaival kapcsolatban. Ha az USA úgy dönt, hogy egy nem kompetitív, másodosztályú pénzügyi rendszert akar, akkor Európának és a világ más részeinek kellene tiltakozniuk: az nem Amerika-ellenes, ha a versenyt segítjük elő, ahogy azt Donald Trump sugallta az Európai Bizottság versenyügyi biztosával, Margrethe Vestagerrel szembeni bírálatában.
Feltehetjük a kérdést: mi a Facebook üzleti modellje, és miért érdeklődnek olyan sokan az új vállalkozása iránt? Arról lehet szó, hogy annak a járadéknak a csökkentését akarják, amely azokon a platformokon jelentkezik, amelyeken a tranzakciók zajlanak. Az a tény, hogy úgy gondolják, a nagyobb verseny nem fogja levinni a profit szintjét a zéróhoz közeli szintre, azt mutatja, hogy a vállalati szektor biztos abbéli képességeiben, hogy élni tud piaci erejével, illetve biztos politikai erejében is, amely lehetővé teszi, hogy az állam nem avatkozik be a túlzott díjak letörése érdekében.
Azzal, hogy az amerikai legfelső bíróság megújította az amerikai demokrácia aláásása melletti elköteleződését (itt a szerző arra gondol, hogy a testület szerinte számos olyan ítéletet hozott, amely a vállalatoknak kedvezett a munkavállalókkal szemben – a szerk.), a Facebook és barátai úgy gondolhatják, nem nagyon van mitől félniük. A felügyeleti szerveknek – amelyeknek nemcsak a stabilitás fenntartása, hanem a pénzügyi szektoron belüli verseny biztosítása is a feladatuk – azonban közbe kellene avatkozniuk. Továbbá bárhol a világon kevéssé lelkesednek Amerika technológiai dominanciájáért, amelyet versenyellenes gyakorlatok jellemeznek.
A Facebook bejelentése szerint a libra árfolyama rögzítve lesz egy globális valutakosárhoz, illetve százszázalékos mértékben fedezve lesz, feltehetően állampapírok révén. Vagyis itt egy újabb bevételi forrásról van szó: azzal, hogy nem fizet kamatot a „betétek” (a librára váltott hagyományos valuták) után, a Facebook arbitrázs profitra tud szert tenni azokból a kamatokból, amelyeket ezen „betétek” után kap. De miért adna bárki is a Facebooknak egy zéró kamatú betétet, amikor a pénzét biztonságosabb amerikai állampapírokba vagy pénzpiaci alapokba tudja tenni? (Az egyes tranzakciók utáni tőkenyereségek és -veszteségek – ahogy a librát visszaváltják a helyi valutára –, illetve az azokhoz kapcsolódó adók fontos akadályoknak tűnhetnek, hacsak a Facebook nem gondolja úgy, hogy lábbal tiporhatja az adórendszerünket, ahogy tette az adatvédelmi és a versenyjogi aggályok terén is.)
Az üzleti modell kérdésére két egyértelmű válasz adható: az egyik szerint azok az emberek, akik bűnös tevékenységeket folytatnak (feltehetően beleértve a jelenlegi amerikai elnököt is), készek szép kis összeget fizetni azért, hogy a tevékenységük – a korrupció, az adóelkerülés, a kábítószer-kereskedelem vagy a terrorizmus – észrevétlen maradjon. De oly sokat téve a pénzügyi rendszer bűncselekményekre való felhasználásának megakadályozásáért, miért nézne el bárki is – nem is szólva a kormányzatokról és a pénzügyi felügyeleti szervekről – egy ilyen eszközt csak azért, mert arra ráaggatható a tech címke?
Ha ez a libra üzleti modellje, akkor ezt az államoknak azonnal meg kell akadályozniuk. De legalábbis a librát ugyanolyan átláthatósági követelményeknek kell megfeleltetniük, mint amilyenek a pénzügyi szektor többi részére vonatkoznak. De akkor a libra már nem kriptovaluta lenne.
Máskülönben a libratranzakcióknál keletkező adatokat bányászni lehetne, mint ahogy minden olyan más adatot, amely a Facebook birtokába kerül, megerősítve a piaci erejét és profitját, és aláásva a biztonságunkat, adataink védelmét. A Facebook (vagy a libra) azt ígéri, nem fogja ezt tenni. De ki hinne neki?
Emellett felmerül a bizalom szélesebb körű kérdése is. Minden valuta arra a bizalomra épül, hogy a kemény munkával megkeresett, „lekötött” pénzt, ha szükség van rá, vissza lehet váltani. A magánbankszektor már régóta azt mutatja, hogy ebben a tekintetben megbízhatatlan, ami miatt új prudenciális szabályozásokra van szükség.
A Facebooknak azonban néhány év alatt sikerült elérnie azt a bizalmatlansági szintet, ami a bankszektornak jóval több időbe telt. Amikor a Facebook vezetőinek a pénz és az ígéreteik megtartása között kell választaniuk, újra meg újra az előbbi mellett döntenek. És semmi más nem lehet több a pénznél, mint egy új valuta megteremtése. Csak az ostoba ember bízná a Facebookra a pénzügyeit. De lehet, hogy erről szól az egész: miután a Facebook olyan sok adattal rendelkezik a mintegy 2,4 milliárd havi aktív felhasználójával kapcsolatban, ki tudná jobban a Facebooknál, hogy mennyi balek születik percenként?
Copyright: Project Syndicate, 2019
www.project-syndicate.org
