Az integráció segíthet

Korunk leginkább szembetűnő tényének tartja Martin Wolf, a Financial Times rendszeres publicistája, hogy a világ lakosságának 10 százaléka jut a jövedelem 70 százalékához, és termeli a szolgáltatások és javak 70 százalékát. A világ népességének nagyjából a fele vásárlóerő-paritáson számolva évi 700 dollárból él.
A világ fejlődéséről szóló jelentés (World Development Report) tavalyi kiadása szerint az egyének közötti jövedelemkülönbség lényegesen nőtt a 19. században, és nagyjából változatlan volt a 20. század első felében. Utána megint nőtt, de nem nagyon gyorsan. A Világbank részletesebb számítása szerint a globális egyenlőtlenség észrevehetően fokozódott 1987 és 1993 között.
Az abszolút szegények számának és lakóhelyének, a gazdag és szegény országok átlagos jövedelme közötti résnek és a globális egyenlőtlenségnek az oka a relatív gazdasági növekedés. Mai dollárértéken számolva a 19. század elején az egy főre jutó jövedelem körülbelül 650 dollár volt. Az egymilliárdnyi népesség mintegy kétharmada napi 1 dollárból élt. Amikor Európa és Észak-Amerika gazdaságilag terjeszkedni kezdett Oroszország, Latin-Amerika és Kelet-Ázsia felé, az átlagos jövedelem nőtt, és kiemelte ezeknek a területeknek a lakosságát a legmélyebb szegénységből. A folyamat a leglassabb Dél-Ázsiában és Afrikában a Szaharától délre volt. A legnagyobb szegénység lassú csökkenésének okát a kilencvenes években a Világbank kutatói a legszegényebb országok csekély növekedésében látják.
A hosszú távú bővülés különbsége a szegény és gazdag országok közötti szakadéknak is. A 19. században növekedésnek induló országok kevés kivétellel tovább "nőttek". Ezekben az egy főre jutó átlagos jövedelem vásárlóerő-paritáson számolva mintegy hússzorosa az 1820. évinek. Egyes országokban azonban nem változott, például Etiópiában (amely talán tíz évig sem volt gyarmat).
A relatív növekedési ütemek különbsége magyarázza a személyek közötti jövedelemeloszlás változásait is. E mutató globális összefoglaló változatának 75-88 százalékát az országok átlagos jövedelmének egyenlőtlensége okozza. Rövidebb távon szerepe van az országokon belüli jövedelmek szóródásának is: például a városok és a falvak közötti jövedelemkülönbségnek Kínában és Indiában 1987 és 1993 között.
A globalizáció és az egyenlőtlenség vagy a szegénység között van kapcsolat: nem minden ország lett egyformán gazdag a globalizációtól. A nagy szegénység azokra az országokra öszpontosult, amelyek elmulasztottak felugrani a növekedés szekerére és rajta maradni. Sok ország gazdaságpolitikája téves volt, intézményei és nagypolitikája korszerűtlen. A gazdagok nem a szegényeken gazdagodtak ugyan meg, de elmulasztották a segítséget. A szegénységet azonban csak a sikeres integráció számolhatja fel.