BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Bokszkesztyűben legózni

A jövő -- s részben már a jelen -- ipari gyártása a nanotechnológián, azaz az atomi méretű egységek újrarendezésén alapul. A megvalósítás azonban, bármennyire ígéretes, egyben nehézkes is, nem véletlen azonban, hogy a nanotechnológia az USA ötéves k+f fejlesztési programjának a középpontjában áll.

Hogy mit hozunk létre az atomokból, az attól függ, hogy egymással alkotott rendszereiket hogyan formáljuk újra. A szénatomok megfelelő újrarendezéséből gyémánt lesz, a homokban levőkéből (még pár elem hozzáadásával) komputercsip, a földéből, a vízéből és a levegőéből pedig burgonya. Ez az újrarendezés azonban egyelőre nagyon nehézkes: olyan, mintha a kutatóknak bokszkesztyűben kellene legóval építkezniük. Az elemeket könnyen tudják ide-oda söpörni, halmozni, viszont a finom szétszedési és összeillesztési mozdulatok nem sikerülnek. A Zyvex összefoglalója szerint a nanotechnológia segít ezt a képzeletbeli bokszkesztyűt levenni. Szerepe lesz a számítógéphardver-gyártás forradalmasításában, általa a termékek teljesen új generációja születik majd meg, amelyek a maiaknál olcsóbbak, könnyebbek, tisztábbak, erősebbek és sokkal pontosabbak lesznek.
Mára a nanotechnológia kifejezés igen népszerűvé vált, s alá sorolható minden olyan tudományág, amely 1000 nanométernél kisebb részekkel manipulál. Ilyen például a litográfia (nyomtatás) azon válfaja, amely egy mikronnál vékonyabb réteggel dolgozik, szerepe főként a félvezetőgyártásból ismert.
Végső soron nanotechnológiának tekinthető minden olyan eljárás, ahol a gyártás molekulárás szinten zajlik, ahol a termék akkor tekintendő elkészültnek, ha benne a megfelelő molekulák a megfelelő (kívánt) helyen vannak. Az ilyen méretű "szerelés" viszont feltételezi a molekuláris robottechnológiát, azaz egy olyan módszer létezését, amellyel nagyon kis alkotórészekből is lehet építkezni. A méretekből következik, hogy ezek a robotok maguk is csak molekulák lehetnek. Makroszkopikus világunkban megszokott dolog a szerkezeti elemek eszközökkel történő összeállítása, ám ugyanezt tenni a mikroszkopikus világban egyelőre olyannak tűnik, mintha egy kerékpárt kellene összeraknunk hátrakötött kézzel. Mindazonáltal az ötlet nem új: Feynman már 1959-ben kijelentette, hogy tudomása szerint elméleti fizikai szempontból semmi sem szól az atomok tetszésünk szerinti elrendezése ellen.
Nem véletlen -- mint a Világgazdaság arról korábban már beszámolt --, hogy az USA következő évekre szóló kutatási, sőt kormányzati programjában is tartósan az első helyen állnak a nanotechnológiai kutatások, majd az eredmények hasznosítása. Erre az idei költségvetéséből a múlt évi mintegy kétszeresét, 495 millió dollárt fordítanak.
Az USA öt évre szóló programját éves ütemezésben leosztották. A tervek szerint az idén már lezárják az első pályázatokat, felállnak a projektekben részt vevő csapatok, s a munka is beindul. Jövőre tíz új központot és hálózatot hoznak létre, teljes kísérleti-gyártási felszereltséggel. Egy évvel később már szabványkutatási eredményeket várnak, amelyekhez 2004-ben gyártási eljárásokat, mérési módszereket várnak számos szakterületen. A program utolsó évében az egyetemi hallgatók felének hozzáférést kell biztosítani a nanotechnológiai eszközökhöz, ki kell alakulnia a háromdimenziós nanostruktúrák piacának, modellezésének, gyakorlati alkalmazásának.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.