A hét kutatóintézet (az osztrák Wifo, a finn ETLA, a francia OFCE, a német DIW és IsW, az olasz Promeetia és a brit NIESR) egyik következtetése szerint a növekedési és stabilitási paktum néven ismert egyezmény előírásai szükségtelenül szigorúak mind a deficitek, mind az államadósság tekintetében. Az egyik javaslat szerint a fiskális politika céljait a stabilitás és a növekedés általános követelményei szerint kellene megfogalmazni, nem csak az adósságképződés szempontjai alapján.
Ebben az értelemben a közületi beruházásokat és a növekedést bátorító gazdaságpolitikának elsőbbséget kellene biztosítani. Így a közfelfogás közelíthetne a Nagy-Britanniában alkalmazotthoz, amely a fiskális egyensúly megteremtésének követelményét a növekedési ciklusok egészére törekszik érvényesíteni, és ebből is ki vannak véve a beruházások finanszírozását célzó tételek.
A hivatalosan csak a hét második felében nyilvánosságra kerülő, de a Financial Times által előre megszellőztetett Euroframe-jelentés kifejezetten üdvözölné a fiskális expanziót néhány európai államban, amivel ellensúlyt lehetne képezni az előre jelzett lassulással szemben. A jelentés szerint az amerikai konjunktúra lanyhulása miatti deflációs hatások kivédésére Európában a monetáris könnyítés is indokolt lehet.