Sínen a német nyugdíjreform

A reformtörvény szövegét -- a törvényhozás két házával való elfogadtathatóság végett -- két részre bontották. Az egyik az állam által a továbbiakban is kezelt felosztó-kirovó rendszer módosítását irányozza elő, a másik a kiegészítő magánbiztosítás most bevezetendő, új módozatait taglalja.
Az elfogadhatóságra azt teremt esélyt, hogy a kormányzó szociáldemokrata-Zöldek koalíció az alsóházban többséggel bír, ami az alapellátás reformjának jóváhagyását eleve szavatolja. A felsőház -- ahol az ellenzéki pártok szerény és bizonytalan többséget élveznek -- csak a kiegészítő magánbiztosításhoz szólhat hozzá, ezért itt legrosszabb esetben kiegészítő egyeztetésnek kell alávetni a tervezetet. Ilyen, különbizottsági eljárás keretében nem szoktak lényeges változtatást végrehajtani a törvénytervezetek szövegében.
A reform legfontosabb eredménye az lehet, hogy akár 2030-ig is szavatolható a meglévő és a most bevezetendő kiegészítő rendszer fizetőképessége. Tehető mindez úgy, hogy az aktív kereső réteg által befizetendó járulékok aránya 2020-ig ne lépje túl a bérek 20 százalékát, a rákövetkező 10 évben pedig 22 százalékát. Az időskorúak arányának növekedése miatt a reform hiányában idővel 26 százalékra kellene emelni a járulékok arányát, ami -- a mai fiatalok erőteljesebb megterhelése miatt -- a generációs szolidaritáson alapuló rendszer megrendüléséhez vezethetne.
A reform nyomán az alapellátás keretében folyósítandó összeg fokozatosan a fizetések 67 százalékára süllyed a mostani 70 százalékról. Egy korábbi változat szerint az elérni tervezett alsó határ 64 százalék lett volna. Csökkenti viszont majd az állami nyugdíjalap terheit, hogy az évenkénti nyugdíjkorrekciók (emelések) számításánál 2011 után már csak a bruttó jövedelmek 90 százalékát veszik alapul.