Polgármesterszemmel

Elfogadhatatlan a jövő évi költségvetés helyhatóságokat érintő tervezete. Az elmúlt 13 évben még nem fordult elő, hogy a kötelező feladatok ellátását szolgáló normatívák csökkentek volna. Most a javaslat példátlan módon egyes normatív támogatások mérséklését helyezi kilátásba. Ráadásul éppen az oktatás és a szociális ellátás területéről vonnának el forrásokat, amelyek mértéke most is igen alacsony.

Az intézményfenntartó önkormányzatoknak súlyos gondot jelent, ha nem kapják meg az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés kifizetéséhez szükséges pénzt. A béremelés teljes fedezete már az idén is hiányzott a büdzséből, de erre az évre létrehoztak egy felülről nyitott alapot a rászoruló helyhatóságok támogatására. Az eredetileg tervezett 3 milliárd forint helyett végül 7 milliárdot kellett kifizetni mintegy ötszáz önkormányzatnak. Ez ugyan csak tüneti kezelés, de jövőre még ez is megszűnne, illetve beolvadna az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések működőképességének fenntartását szolgáló központi alapba, amely amúgy sem elegendő.

Az előterjesztésből az is egyértelműen kiderül: az önkormányzatoknak arra sem lenne lehetőségük, hogy a bérek reálértékének megtartása érdekében legalább az 5,5-6 százalékosra becsült jövő évi infláció mértékével megemeljék alkalmazottaik fizetését. Erre csak létszámleépítéssel lenne előteremthető a pénz, ami szintén elfogadhatatlan. Az önkormányzatok kötelező feladatai folyamatosan bővültek - például az okmányirodai tevékenységgel -, de a jogszabályok a szociális ellátás területén is olyan szolgáltatásokat írnak elő, amelyek csak a szakalkalmazottak számának emelésével teljesíthetőek.

A jelek szerint egyáltalán nem kívánja kompenzálni a kormányzat a várható áremelések és az áfakulcsok változásának hatását. Az energiaárak emelésének többletköltségei már most láthatóak, de a jövő évtől bevezetendő környezetterhelési díj hatásait egyelőre fel sem lehet mérni.

Azt gondolom, a helyhatóságok megértik, hogy az ország jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé a központi támogatások megfelelő arányú emelését. Az általunk megismert költségvetési tervezet azonban nagyon messze van a kormányzati ígéretektől, s elfogadása az önkormányzati szféra teljes ellehetetlenítését jelentené. Úgy tűnik, a kormány a népszerűtlen intézkedések minden terhét a polgárokkal nap mint nap találkozó helyi önkormányzatokra kívánja hárítani.

A becslések szerint a közigazgatási reform végrehajtásához, illetve az önkormányzati szféra konszolidálásához az ideihez képest mintegy 200-250 milliárd forinttal többre lenne szükség. Ehhez képest csak 78 milliárddal lenne magasabb a központi költségvetési kapcsolatokból származó források növekménye 2003-hoz viszonyítva. Szakértői számítások szerint a normatívák szinten tartásához és a béremelések kifizetéséhez még 15-20 milliárd forint mindenképpen szükséges, e nélkül a települések százai kerülhetnek a csőd közelébe.

A fejlesztési támogatások öszszegének emelése felemás megoldás. Hiába jut több állami forrás a helyi beruházásokra, a települések nem tudják majd kigazdálkodni a megvalósításhoz szükséges önrészt, ha a működés minimális költségeit sem kapják meg a központi büdzséből, és saját bevételeiket továbbra is működőképességük fenntartására kell fordítaniuk. S amit különösen veszélyesnek tartok: mindez kétségessé teszi a jövő évtől rendelkezésre álló európai uniós támogatások felhasználását is, hiszen azok lehívásához szintén szükséges saját forrás.

Biztos vagyok abban, hogy az önkormányzatok nem kívánnak felelőtlen döntéseket hozni. Ám ha nem sikerül változtatásokat elérnünk a költségvetési tervezetben, s nem kapunk segítséget, elkerülhetetlennek látom figyelemfelkeltő akciók szervezését. A települések pedig csak a polgárok számára közvetlenül nyújtott önkormányzati szolgáltatások korlátozásával hívhatják fel a figyelmet arra, milyen is lenne, ha jövőre pénz híján nem tudnák ellátni feladataikat.