Csak a növekedés teremthet állásokat
n Két verzió készült a 2007–2013-as uniós felzárkóztatási pénzek felhasználásáról. Ön melyikre szavaz?
Magyarországnak jelentős lemaradása van az alapvető infrastruktúrában, ennek pótlása az EU-támogatások felhasználása nélkül lehetetlen. Be kell fejezni a sztrádaépítési programot, folytatni szükséges a vasút rehabilitációját, és támogatni kell a versenyképes vállalkozások fejlődését.
n Vagyis az A verzió mellett teszi le a voksát, amely 3000 milliárd forintot adna a közlekedési infrastruktúra és a gazdaságfejlesztés céljaira, szemben a B terv 2000 milliárdjával?
Igen.
n A B terv mellett sokan azzal érvelnek, hogy inkább a foglalkoztatást kell növelni, mintsem a gazdasági bővülést gyorsítani, és ezért kell több pénzt adni az egészségügyre, az oktatásra, a képzésre.
Manipulatív dolog így szembeállítani a két verziót. Csak a gazdasági növekedés képes munkahelyeket teremteni, ezért a bővülés feltételeinek a megteremtését kell szolgálniuk az EU-támogatásoknak. Nem is értem, hogyan hiheti bárki, hogy a foglalkoztatás növelése és a gazdasági fejlődés gyorsítása szembeállítható. A 18. századi géprombolók gondolkodtak így. Az EU lisszaboni stratégiájában viszont egymás mellett szerepel a kettő.
n Igen, de a gazdasági növekedéshez jó minőségű humánerőforrás is kell, azt pedig az oktatás, az egészségügy és a képzés szolgálja.
Nem azt mondom, hogy ne költsünk ilyen célokra. De előbb reformáljuk meg ezeket az ellátórendszereket. Ha reform nélkül növeljük meg ezek támogatását, akkor lyukas vödörbe öntjük az EU-pénzt.
n Vagyis várjunk pár évet, amíg lezajlik például az egészségügyi reform?
Célszerű lenne a 2007–2013-as EU-támogatások felhasználását kettéválasztani. A hét év első felében az infrastruktúra-fejlesztés kaphatna több pénzt, aztán az elosztórendszerek reformjának előrehaladásával változtathatunk az arányokon.
n És érdemes betonba, aszfaltba ölni az EU-pénzt? Megtérül?
Az infrastruktúra fogalmába nemcsak a beton és az aszfalt tartozik, hanem az üzleti környezet egésze. Az üzleti vállalkozások működési környezetét kell fejleszteni, a kis- és középvállalkozások jövedelemtermelő képességét erősíteni és a versenyképességet szolgáló kutatást-fejlesztést, innovációt javítani. Nem véletlen, hogy éppen ezek a most készülő versenyképes gazdaság operatív program (vegop) prioritásai is.
n A k+f intézményrendszer nem elavult? Ott nem lyukas vödörbe kerülne az EU-pénz?
Piacra termelő, versenyképes kutatási-fejlesztési projekteket kell támogatni, nem a szerzett jogokat és az elefántcsonttornyokat. Értékesíthető termékek kellenek, nem absztrakt gondolati rendszerek.
n A tudósok azzal szoktak védekezni, hogy az alapkutatásokat nem lehet elválasztani az alkalmazott kutatástól.
Kell egy országstratégia, mert mindenre nem juthat pénz. Meg kell határozni, melyik az a két-három terület, ahol tudunk alapkutatásokat is végezni, ahol kiválósági központként működhetünk, mert ilyen kis országok sehol a világon nem foglalkoznak minden tudományterületen alapkutatásokkal.
n Mitől tud majd értékesíthető innovációkat támogatni a vegop?
Inkubációs technológiai parkokat, a kutatóközpontokról leváló spin-off cégeket akarunk dotálni. Olyan innovációs parkok működtetéséhez adnánk társfinanszírozást, amelyek komplex szolgáltatásokkal tudják segíteni innovatív cégek világra jöttét. Például vállalkozói alapismeretet oktatnak olyan tudósoknak, akiknek értékesíthető újításuk van, és aköré egy új céget alapíthatnának.
n Ez lenne a kisvállalkozások támogatásának modern formája?
A kkv-k versenyképességét alapvetően négy tényező határozza meg. A technológia (vagyis a fizikai tőke állapota), a humántőke (a menedzsment szakképzettsége, vállalkozói képességei, a szervezet hatékonysága), a finanszírozás (milyen pénzügyi lehetőségei vannak, milyen finanszírozási formákhoz fér hozzá) és a piachoz jutás (bel- és külföldön egyaránt). A vegop a versenyképes kkv-k számára ezeken a területeken próbál segíteni.
n Hírlik, hogy visszatérítendővé alakítják a versenyképességi EU-támogatások egy részét is.
Hatékonyabban szolgálja a célkitűzéseink megvalósulását, ha nem teljesen ingyen van a támogatás. Ráadásul többen is kaphatnak EU-pénzt, ha egy része visszatérítendő. Az a cél, hogy a kisvállalkozó, ha bemegy a bankjába és azt mondja, a tervezett fejlesztéseihez 80 millió forintra van szüksége, a bankja olyan komplett finanszírozási mixet tudjon elébe tenni, amelyben a vegop-pénzek éppen a megfelelő szerepet töltik be.
n Vagyis egyablakos finanszírozás a bankban?
Vagyis ha a pénzintézet nem tudja az említett 80 milliót egymaga meghitelezni (mert a kkv ehhez nem tud elég biztosítékot felmutatni), akkor azt tudja mondani emberünknek, hogy itt van egy pályázat, amelyből kaphat mondjuk 20 milliót, másik 30-at szerezhet mellé a vegop-ból, visszatérítendő, de kedvezményes kölcsönként, és akkor már csak 30 milliót kell a banknak meghiteleznie, arra már talán elég lesz a kkv biztosítéka.
n A cégek sokat panaszkodnak az EU-támogatások túlbürokratizáltsága miatt is.
Itt alapvető szemléletváltásra van szükség, amit egyébként már el is kezdtünk. Szolgáltatásként adjuk az EU-támogatást, nem kegyként, befektetői szemmel tekintünk a kihelyezett uniós pénzekre, amelyeket nem alattvalóink kapnak, hanem üzleti partnereink. A vegop elődje, a gvop sajnos még az államigazgatás logikája alapján épült fel, de behozzuk a vállalati menedzsmenti attitűdöt. Hiszek William Blake-nek, aki azt mondta, hogy ha igazán szereted az embereket és tenni szeretnél az érdekükben, akkor tedd apró részletekben.
Egyed Géza
1964-ben Kapuváron született. A Magyar Nemzeti Banknál, a Magyar Hitelbank Rt.-nél, a Postabank Rt.-nél, a WestLB Hungaria Bank Rt.-nél és az ING Bank Rt.-nél dolgozott. 2005. áprilistól a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium EU-fejlesztési alapokért felelős helyettes államtitkára
