Magyarország: rossznak tartják a gazdaság helyzetét

Az összesen 16 ország befektetésekhez kínált gazdasági környezetének értékelésében Csehország 2,42-es átlagot ért el a német iskolarendszer osztályozási skáláján, ahol az 1-es jelzi a kitűnő és a 6-os az elégtelen minősítést. Csehország ezzel még a befektetők új kedvencét, Kínát is maga mögé utasította – ugyanis egyetlen Európán kívüli országként Kínát választhatták a válaszadók a listából. A további helyeken sorrendben Szlovákia, Szlovénia és Észtország végzett, ahonnan az elmúlt években a befektetőbarát politika gondoskodott a szalagcímekről.
Az Európai Unió új kelet-közép-európai tagállamai a felmérésben kivétel nélkül jobb eredményt értek el, mint a hamarosan csatlakozó Bulgária és Románia, amelyeket még Horvátország és Ukrajna is megelőzött. A vállalatvezetők ezzel egyértelműen jelezték, hogy az alacsony bér messze nem az egyetlen meghatározó szempont, ha a befektetők az országba csalogatásáról van szó, ezért még a második viszonyítási pontként szolgáló Németország is 3,12-es átlaggal jobb eredményt ért el, mint a jövőbeli tagországok átlaga, és ezzel a középmezőnyben tudott végezni. Ez is bizonyítja, hogy Németországot a magas bérek és járulékok ellenére vonzónak tekintik – ami az iskolában a közepes minősítéshez lenne elegendő.
Sokaknak nagyobb meglepetést okozott a csupán Szerbia megelőzésére képes Oroszország gyenge szereplése: a 3,51-es átlagos megítélés már közelebb áll az elégségeshez, mint a közepeshez. Ez egyértelmű utalás a moszkvai vezetésnek arra, hogy az alacsony adók és bérek mellett legalább azonos súllyal esnek a latba olyan szempontok, mint az átlátható gazdaságpolitika, a jogbiztonság és a korrupció elleni küzdelem.
A vállalatvezetőket befogadó ország megítélése néhány esetben jelentősen eltér mások megítélésétől. Erre példa, hogy a Prágában és vonzáskörzetében dolgozó vállalatvezetők nem Csehországban látják a legvonzóbb gazdasági feltételeket, hanem a szomszédos Szlovákiát részesítik előnyben 1,82-es átlaggal. A pozsonyi ügyvezetők már nem ennyire szerények, és szintén ezt a rangsort állították fel. Szintén az első helyre sorolták az Észt-, Lettországban, Litvániában és Romániában dolgozó német vezetők az adott országot. Románia esetében ez figyelemre méltó, hiszen a többi országból nem kapott jó minősítést, bár a már megérkezett befektetők rendkívül elégedettek a gazdasági feltételekkel, és jóval kedvezőbbnek ítélik azt a második helyezettnél. A magyarországi vállalatvezetők ezzel szemben meglehetősen kritikusan szemlélik az országot, és a negyedik helyre sorolják azt.
Rendkívül nagy mértékű eltérés mutatkozik a befogadó ország pillanatnyi gazdasági helyzetének megítélésében. A helyi környezet általános vonzerejének megítéléséhez hasonlóan a három balti államban, valamint Csehországban és Szlovákiában a leginkább elégedettek a vállalatvezetők. Az élen nagy előnnyel Észtország végzett – a válaszadók 83 százaléka tekinti jónak az ország helyzetét, és senki nem tartja rossznak azt.
Magyarország viszont azon öt ország közé tartozik, ahol a vállalatvezetők közül többen tekintik rossznak a gazdasági helyzetet, mint jónak – ezzel Magyarország olyan országokhoz csatlakozott, mint Horvátország, Bosznia, Szerbia és Macedónia. Mindazonáltal az utóbbiakban jóval inkább drámainak látják a helyzetet: Boszniában az üzletemberek 77, Szerbiában pedig 76 százaléka tartja rossznak a gazdaság helyzetét – míg Magyarországon ez az arány mindössze 19 százalék. Alig hihető, de Bosznia és Szerbia 15 éve még egyetlen államot alkotott Szlovéniával, ahol 96 százalékban jónak vagy kielégítőnek ítélik a helyzetet.
A 2006-os év egészére vonatkozó és 2005-höz viszonyított kilátások szintén túlnyomórészt kedvezőek. A balti államok és Szlovákia mellett főként Romániában és Szerbiában várnak robbanásszerű fejlődést. A válaszadók átlagosan 45 százaléka számít javuló és közel 44 százaléka stabil gazdasági helyzetre, és mindöszsze Boszniában és Magyarországon véli úgy több vállalatvezető, hogy a gazdasági konjunktúra tekintetében a folyó év gyengébb lesz, mint ahányan kedvezően nyilatkoznak.
A befektetők azonban jelentős különbséget tesznek a gazdaság általános helyzete és saját vállalatuk között, így számos esetben az utóbbi megítélése kedvezőbb – mégpedig joggal, hiszen a külföldi érdekeltségű vállalatok szintén mindig a helyi gazdaság húzóerejének számítanak. A magyarországi vezetők jóval derűlátóbbak, ami a saját üzletmenetet illeti – 89 százalékban tartják jónak vagy kielégítőnek a helyzetüket. Érdekes módon a robbanásszerűen fejlődő Lett- és Észtországban dolgozó német vállalatvezetők csupán mintegy 70 százaléka tekinti jónak a saját helyzetét, ez kisebb arány, mint a gazdaságot általánosságban dicsérőké. Ennek ellenére ez a két ország az élen tudott végezni ezen a téren is a felmérésben.
Az ügyvezetők ezenfelül töretlenül bíznak a jövőben is: a vállalatvezetők több mint 60 százaléka vár javulást a saját üzleti eredményekben, és mindössze hat százalékban számítanak romlásra. Ezen a téren a Magyarországon működő külföldi vállalatok megint derűlátóak: 44 százalékban számítanak javulásra, 45 százalékban pedig az előző évi szint stabil tartását látják, vagyis a válaszadók saját helyzetüket lényegesen jobbnak ítélik meg az általános gazdasági helyzetnél.