Sokaknak nem éri meg dolgozni

Jólét. Az előző kormány által megreformált jóléti rendszer kiadásai (például a munkanélküli-ellátásra fordított összegek) továbbra is gyors ütemben növekszenek Németországban. A segély magas szintje mellett ugyanis nincs semmilyen ösztönzés a munkába állásra, illetve a segélylistákról való lekerülésre.
A kiadások megfékezésére alkalmas programról a nagykoalíció pártjai nem tudnak megállapodni. Bár közöttük nyílt konfliktus nem pattant ki, ha nem tudnak változtatni az ellátás rendszerén, akkor közösen – és bénult egyetértésben – vezetik csődbe a német szociális ellátás rendszerét – véli elemzésében a Der Spiegel.
A szociális segélyezés és a hosszú ideig munka nélkül lévők ellátásának összevonásával létrehozott Hartz IV program kiadásai már tavaly is meghaladták az előirányzottat, az idén a hiány várhatóan 3-4 milliárd euró lesz, jövőre pedig elérheti a 9 milliárdot. A terv értelmi szerzői – akik szerint a séma jelenlegi formájában fenntarthatatlan – azzal védekeznek, hogy annak idején nem lehetett látni a dolog számos buktatóját.
Az alapprobléma az, hogy a kifizetett segélyek összege – például családosok és gyermeket nevelők esetében – megfelel egy közepes keresetnek. Ha valaki ezt némi feketemunkával – például felszolgálással vagy takarítással – még növelni is tudja, akkor kényelmesen meg lehet élni belőle, és még sok szabad idő is marad. A rendszer további hibájának tartják, hogy számos német jött rá az abban rejlő jogokra, és ezeket igyekszik maximálisan kihasználni.
A Hartz IV – szemben a korábbi szociális segéllyel – tartalmazza például az egészségbiztosításra való jogosultságot, ezért a gyengébb szabadfoglalkozásúak és magánvállalkozók tömegei szeretnének az új ellátási formába kerülni. Mindennek köszönhetően Berlinben például már minden hatodik lakos ezen jóléti csatorna révén biztosítja a megélhetését.
Csődöt mondani látszik egy további ellátási forma, a hosszú ideje munka nélkül levők foglalkoztatása után fizetett támogatás is. A kombinált (magánvállalati bérek + állami szubvenció) bérezési rendszer rossz tervezése miatt bejött például a forgóajtóhatás, azaz a támogatás címzettjeiként eljáró vállalatok felveszik az államilag szubvencionált dolgozókat, helyettük azonban elbocsátják a korábban normál státusban tartott, drágább alkalmazottakat. Egyes politikusok és kutatók emellett súlyos társadalompolitikai csapdát látnak abban, hogy a támogatástól való függőség tudata pozitív asszociációkkal épül be a lakosság jelentős részének gondolkodásába, ez egész városrészekben teremthet párhuzamos vagy másodlagos, a normál keresőkétől leválasztott létformákat, saját normákkal.
A nagykoalíció csőd felé haladó munkaerő-piaci kurzusának további eleme, az elbocsátások megkönnyítése szintén problémás. Ezen a ponton az uniópártok ugyan hajlanának a munkaadók cselekvési szabadságának fokozására, ehhez azonban más pontokon kellene engedményeket tenniük, amelyek fejében viszont a szociáldemokraták semmit sem nyújtanak. Ezért a kormányalakításkor meghirdetett reformok ezen fejezete jelenleg holtponton van, vele együtt pedig a nagykoalíció egész munkaerő-piaci és foglalkoztatáspolitikai programja. VG