Tőzsdefúziós láz Nyugat-Európában
Az éppen körvonalazódó transzkontinentális tőzsdék, mint a Nasdaq–London Stock Exchange és a most napirenden lévő New York Stock Exchange– Euronext börzeházasság tekintélyes, a tőzsdetörténelem legjelentékenyebb mozzanatai közé tartozhat. Persze utóbbi egyelőre szigorúan feltételes módban, hiszen akár még a Deutsche Börse is megszerezheti a párizsi székhelyű társaságot.
A tőzsdefúziók igazán izgalmas története 2000-ben gyorsult fel, amikor a svéd OM Group tőzsdecsoport és a Morgan Stanley Dean Witter hozott létre Jiway néven páneurópai részvénykereskedési rendszert. Még abban az évben a párizsi, brüsszeli és amszterdami értéktőzsde közölte, hogy összeolvadnak, és megalakítják a hollandiai bejegyzésű Euronext NV-t, amely a kontinens első, nem elektronikus páneurópai tőzsdéje. Májusban a London Stock Exchange (LSE) és a Deutsche Börse AG (DBAG) fedte fel azon tervét, hogy az „egyenlők fúziójával” megalakítanák az iX (International Exchanges) nevű tőzsdét, amely a világ második legnagyobbja lett volna.
Több, kisebb jelentőségű piaci változást követően az első igazi nagy meglepetést az OM Group okozta azzal, hogy átvételi ajánlatot tett a Londoni Értéktőzsdére. Ennek legfontosabb hatása az lett, hogy az LSE felmondta a Deutsche Börsével tervezett fúziót. Az indok, hogy Londonnak minden erejét az OM ellenséges felvásárlási kísérletének elhárítására kell koncentrálnia. A DBAG akkor – amint ez szokás – „sajnálatát” fejezte ki, hangsúlyozva, hogy az iX létrehozásával, amelyhez együttműködőként az amerikai, zömében technológiai részvényeket forgalmazó elektronikus tőzsde, a Nasdaq is „besegített” volna, nagy alkalmat „szalasztana el”. A Nasdaq akkor úgy reagált: továbbra is partnerként kezeli Londont és Frankfurtot. Így nem meglepő, hogy a Nasdaq mára már az LSE legnagyobb tulajdonosa.
Már 2002-t írtunk, amikor a londoni Cityben valóságos lélektani sokkot idézett elő az, hogy az Euronext – amely időközben magába olvasztotta a lisszaboni Bolsa de Valores de Lisboa e Portót is – megvette a határidős LIFFE tőzsdét. Ezért rendkívül heves bírálatok érték az akkori LSE elnökét, Clara Furse-t, mert elhalászták az orra elől a LIFFE-t. Furse asszony később visszaszerezte a 2002-ben megtépázott tekintélyét, hiszen 2005 decembere óta az LSE részvényeinek értéke csaknem háromszorosára nőtt. Mindez annak köszönhető, hogy az LSE több átvételi próbálkozást is hárított, az Euronextét, a Deutsche Börséét és Nasdaqét.
A Nasdaq végül megunta az udvarlást, és „belevásárolt” az LSE-be: két tranzakcióval mára 22,7 százalékos tulajdonosa a tőzsdének, így már nem fúziós vagy akvizíciós célpont a többi nagytőzsde számára. Ezért megindult a magát hónapok óta „kellető”, a kapitalizációt tekintve Európa második tőzsdéje, az Euronext iránti versengés.
Közhely, de most igaz: Keleten minden változatlan. Legalábbis 2004 májusa óta, amikor a HVB Bank Hungary Rt. és a Wiener Börse AG bejelentette: osztrák bankok és a bécsi börze meghatározó tulajdonosi hányadot szerzett a Budapesti Értéktőzsdében. Akkoriban nagy tervek, víziók láttak napvilágot egy régiós tőzsdeszövetség létrehozásáról, főleg a varsói tőzsde bevonásával. Varsó több mint egy hete lapunkkal közölte: az új lengyel kormány a tőzsde privatizációját levette a napirendről, így fúzióról, felvásárlásról nem lehet szó. A prágai tőzsde pedig a Világgazdasággal hivatalosan közölte: nem kíván csatlakozni semmiféle tőzsdeszövetséghez, nem hiszik, hogy ez bármilyen előnnyel járna részvényeseik számára. Bécs a régióban néhány együttműködési megállapodást hozott tető alá. De megjelent egy erős konkurens (VG, 2006. május 15.). Az északi részvénypiac 80 százalékát birtokló OMX egyik vezetője alig egy hónapja hivatalosan felkereste a Szófiai Értéktőzsdét, mondván, komolyan érdeklődik az abban lévő 44 százalékos állami tulajdon megvásárlásáról. Később az OMX módosította véleményét, mondván: „csak érdeklődtek”.
