Rövid távon lassulás várható, de hiteles korrekcióval nyerhetünk
Ma dől el, pontosan milyen intézkedésekkel kívánja fenntartható pályára terelni a költségvetési folyamatokat a kormányzat. A kiigazítás szerkezete nem csupán az egyes gazdasági, társadalmi csoportok relatív jövedelemhelyzetére, hanem a GDP-bővülésre is hatással lesz. Utóbbival kapcsolatban egyelőre kevés a fogódzó, ám várhatóan a növekedést kevésbé viseli meg az előtte álló stabilizációs lépés, mint amennyire a Bokros-csomag.
Egy nemrégiben megjelent jegybanki tanulmány úgy számol, hogy a lehetséges lépések közül rövid távon a munkaadók társadalombiztosítási járulékának emelése járna a legnagyobb növekedési áldozattal. A foglalkoztatók számára az egyszázalékos GDP-arányos költségvetési szűkítésnek megfelelő munkaerőköltség-emelés az intézkedéstől számított negyedik évben a GDP szintjét mintegy 2 százalékkal alacsonyabb mértékre hozná ahhoz képest, mint ha „nem történne semmi”. Ez mai áron számolva mintegy 450 milliárd forinttal kevesebb szétosztható jövedelmet jelent. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a jelenlegi helyzet, amely viszonyítási alapként szolgál, nem fenntartható, kormányzati intézkedés hiányában előbb-utóbb a piac által kikényszerített konszolidáció jön el. A többek között jelentős árfolyamgyengüléssel és kamatemelkedéssel járó konszolidáció reálgazdasági költségei akár a GDP 10 százalékát is meghaladhatják. (Ráadásul az ilyen esemény nem is állítja a gazdaságot tartósan egyensúlyi pályára, azaz a hoszszabb távú feszültségek fennmaradnak.) Vagyis még a GDP-re legnagyobb negatív hatást gyakorló munkaadói járulékemelés is kedvezőbb megoldás, mint a „semmittevés”. Vannak azonban a növekedést kedvezőbben érintő lépések is. Ilyen például az áfaemelés. Az egyszázalékos GDP-arányos fiskális szűkítésnek megfelelő lépés (ez például a felső áfakulcs 4 százalékpontos emelését jelentené) hatása a negyedik évre jegybanki számítás szerint szinte teljesen eltűnne.
A kiszivárgott hírek szerint az áfaemelés fontos szerepet játszana a magyar kiigazításban is, csakúgy, mint a munkavállalói járulék emelése. Utóbbi – amennyiben a munkáltatók nem vállalják át – a gazdasági növekedést kevésbé érinti, mint a munkaadói járulék emelése, de így is az erőteljesebb hatású lépések közé tartozik, hiszen gyakorlatilag az szja-emelésnek felel meg.
Látható, hogy az egyes lépések meglehetősen eltérő módon érintik a gazdasági növekedést rövid távon, mégsem lehet kizárólag ennek figyelembevételére alapozni a lépéseket. Az intézkedések ugyanis eltérő módon biztosítják a hosszú távú fenntarthatóságot. A nemzetközi tapasztalatok szerint azok a kiigazítások a sikeresek hosszú távon, amelyek az állami kiadások elszaladását tartósan képesek megakadályozni. Ráadásul az ilyen reformértékű intézkedések a társadalom és az országot finanszírozó befektetők szemében is hitelesebbnek tűnnek fel, és ez kiegyensúlyozottabb fogyasztási pályát, alacsonyabb kamatokat eredményezhet, hosszabb távon pedig a működőtőke-beáramlás élénkülésével járhat. Ennek segítségével pedig a súlyos helyzetben meghozott reformértékű lépések hosszabb távon akár magasabb potenciális növekedési ütemet is jelenthetnek.
Várható növekedési hatások
A megszorításoknak két fontos növekedési hatása van: rövid távon a GDP-növekedés üteme visszaesik, hosszabb távon viszont a reformokkal akár a korábbinál magasabb bővülési ütemet érhet el a gazdaság. A mértékekről és a rövid táv hosszáról megoszlanak a vélemények, azonban az elmúlt évtizedek tapasztalatai arra utalnak, hogy a világgazdasági változások (fejlettebb pénzpiacok, előretekintőbb gazdasági szereplők) elősegítik a korábbinál kisebb áldozattal járó kiigazítást.A legvégletesebb álláspont szerint már rövid távon sem okoz növekedési áldozatot a megszorítás, ám a konszenzus szerint ideiglenes bővülés-visszaeséssel számolni kell.
A legvégletesebb álláspont szerint már rövid távon sem okoz növekedési áldozatot a megszorítás, ám a konszenzus szerint ideiglenes bővülés-visszaeséssel számolni kell. -->
