Medvegyev-Putyin: de ki az "igazi" főnök?

A kérdésfelvetést elhibázottnak tartja a Londonban megjelenő The Economist, mert szerinte Moszkvában sokkal árnyaltabb a hatalmi képlet. Medvegyev sem Putyin bábja, sem az ország teljhatalmú elnöke – állítja a brit lap.

Miközben a korábbi államfő maga tartja kézben a hatalom olyan fontos emelőit, mint az államkincstár és a tömegtájékoztatás, az utód nyilván több mint Putyin árnyéka.

A Japánban tartott G-8 csúcstalálkozón ugyanolyan kemény volt, mint elődje. Ahogyan – akár a moszkvai BP-leányvállalat, akár a British Council intézetek bezárása, akár a Litvinyenkó-ügyben – elutasította Gordon Brown brit miniszterelnök felvetéseit és követeléseit, az arra utal, hogy képes kinőni magát független döntéshozóvá és a hatalom igazi letéteményesévé.

Ennek módozatai mindazonáltal nagyrészt a kissé háttérbe vonuló korábbi elnökön múlnak.

Putyin – a népszerűsége tetőpontján – könnyen módosíttathatta volna az alkotmányt, hogy harmadszorra is megválasztassa magát, annak pedig nyilván oka van, hogy mégsem tette.

A Moszkvában keringő hírek szerint a, korábban a történések és a figyelem középpontjában álló politikus koránt sincs elragadtatva jelenlegi beosztásától: állítólag sokkal inkább élvezné a luxust, semhogy olyan kínos ügyekkel foglalkozzon, mint a tej ára. A hírek szerint hetente csak egy-két alkalommal megy be hivatalába, a róla készült beszámolókban unottnak és irritáltnak látszik. A nagy kérdés, tehát az, hogy miért választotta ezt az utat, amikor másként is cselekedhetett volna. Az egyik válasz – állítja a The Economist – az, hogy a biztonsági kockázatok késztették Putyint és a közvetlen stábját, hogy háttérbe vonuljanak. Az új oligarcha-réteg a megszerzett hatalmát nem tudta igazán legitmáltatni, és külföldi valutába sem tudta átmenteni. Az új gárda egyik legfőbb hatalmi bázisának tekintett

Rosznyefty például változatlanul súlyos, peres követelésekkel kényszerülhet szembenézni, a korábbi Jukosz-cég részvényeseinek soraiból. Emellett a belpolitikai és a gazdasági helyzet korántsem olyan stabil, mint amilyennek látszott: az infláció 15 százalék, mert a kormány önti a pénzt az állami nagyvállalatokba, a drágulás elleni lakossági elégedetlenséget pedig látványos állami költekezéssel igyekeznek elnyomni. A negatív reálkamat-szint miatt a lakosság nem takarít meg, hanem inkább költekezik.

A gazdaságot ugyanakkor gúzsban tartja a – még a szovjet idők óta sok helyen változatlan – gyenge infrastruktúra, és a részben elégtelen létszámú, részben immobil munkaerő.

Egy felmérés szerint az orosz középosztályhoz tartozók érzik a helyzet instabilitását, és átmeneti jellegét.

Putyin és Medvegyev egyaránt látja, hogy a jelenlegi rendszerben aligha lehet megőrizni az új oligarchia vagyonát, ráadásul a körülmények nem nyújtanak elég stabilitást növekedés tartóssá tételéhez.

A jelenlegi államfő ezen szeretne változtatni a „jog uralmának” megteremtésével, eközben azonban nem tudja összhangba hozni a különféle elit-csoportok érdekeit.

Medvegyev ebben a helyzetben igyekszik megfelelni a várakozásoknak, de közben szeretné megőrizni az ellenőrzést a főbb folyamatok felett. A jelenlegi kettős hatalmi központ inkább valamilyen átmenetnek tekintendő egy, még nem körvonalazható jövőbeni rendszer felé. Putyin még tanakodhat a visszatérésén, és áttekintheti a saját politikai örökségét. A brit lap szerint azonban a saját sikerének az lenne az igazi záloga, ha végképp félreállna.