A miniszterelnök, akit e sorok írója többször bírált, nagyon okosan nem vállalta John Wayne szerepét, nem a rossz és csúnya bankok szétlövésére, hanem megreformálásukra tett kísérletet. Az elmúlt években kialakított üzleti politika alapján persze kétségtelen, hogy mára a bankok rosszak és csúnyák lettek, és ha nem változtatnak gyökeresen ügyfeleik iránt tanúsított magatartásukon, megérdemlik John Wayne szigorát. De a miniszterelnök fellépése bebiztosította, ha a bankok mégsem értenék a szép szót, John Wayne mellényén ne az árpádsávos jelvény, hanem a Magyar Köztársaság címere fityegjen – fogalmaz a Népszavában a közgazdász.
Mindenki nyert két hónapot, hogy végiggondolja, mi is a bankok társadalmilag és gazdaságilag építő szerepe egy demokratikus, a piacgazdaság pillérjeire épített országban. Remélhetően ezzel, és nem a bankok által összeállított, nevetségesen ostoba, az egyoldalú szerződésmódosítást indokló lista fölötti iszapbirkózással leszünk elfoglalva. Mert nem az az alapkérdés, hogy milyen események bekövetkeztével változtathat a bank a szerződésen, hanem az, milyen minimális teljesítményt kell a banknak nyújtaniuk a társadalomnak azért, hogy a társadalom elfogadja őket.
Történt ugyanis, hogy az elmúlt évtizedben a bankok – nemcsak nálunk, hanem a fejlett világban szinte mindenütt – megpróbálták átfogalmazni szerepüket, a kockázatot felmérő és azt vállaló intézményről a kockázatot az egész társadalomra kiterjesztő közvetítőére. A világgazdaság jelenlegi válságának legfontosabb okozója éppen ez a szerepváltás.
A piacgazdaság sikeres működéséhez, magához a szabadság legszélesebb értelmében vett létezéséhez nélkülözhetetlen a kockázatvállalás, a kockázatkezelés feladatának ellátása. A demokratikus rendszerekkel szemben a diktatúrák lényege éppen a szabadság elvonása a biztonság megteremtése nevében, tehát a kockázat – sokszor csak látszólagos – beszüntetése árán. Az utóbbi években kialakított egyoldalú szerződésmódosítás szerkezete azért életveszélyes a gazdaságra, a társadalomra, magára a demokráciára nézve, mert a kockázatkezelés feladatát áthelyezi a bankok és pénzintézetek válláról – ahová az tartozik – a lakosság vállára, ahol aztán az hozzáértés hiányában kezelhetetlenné válik.
