Első pillantásra úgy tűnik, hogy a Jupiter-kisökör jelenségéhez van balszerencsénk, s a kisökörnek szánt sorsot a magyar kormány maradéktalanul magáévá teszi, miközben az ellenzék jupiteri allűrjének követel mozgásteret. Az ellenzék ugyanis úgy látja, hogy ami elixír pl. a német gazdaságnak, nem lehet méreg a magyarnak. Ha a roncsautóprogram jó lépés ott, miért ne lenne itthon? Kinek van igaza?
A valutaalap arra a cáfolhatatlan tényre építi álláspontját, hogy a pénz- és tőkepiacok kockázati étvágya hullámzó, a hullámzás többé-kevésbé a világgazdaság likviditását követi, és amikor az étvágy és a likviditás apad, mint most, a gyengébb gazdaságokat a finanszírozhatatlanság veszélye fenyegeti. Mivel a világgazdaság likviditásának helyreállítása még odébb van, a gyengébb gazdaságoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy a pénzpiacoktól való függőségüket csökkentsék. Eddig a valutaalap álláspontja megegyezik a fejlődés egyik legfontosabb és általánosan - de épp a magyar gazdaságpolitikában hagyományosan nem - elfogadott feltételével, miszerint a külső felhalmozása nem lehet a fejlődés pénzügyi forrása, mert annak ára, elérhetősége és feltételei az említett hullámzás miatt kiszámíthatatlanok – fogalmaz a Népszabadságban Róna Péter közgazdász.
De a kereslet államilag pezsdített sürgetése már gyengébb lábakon áll. Az elmúlt években felduzzadt pénzkínálat a kereslet fenntarthatatlan bővüléséhez, azon keresztül pedig ipari, kereskedelmi és szolgáltatási többletkapacitáshoz vezetett.
Az autóiparnak például mintegy 30 százalékos kapacitáscsökkentést kell végrehajtania, hogy az egyensúlyba kerüljön a várható kereslettel. (Ennek tükrében Bajnaiék elképzelése, miszerint pont az autóipar lenne a magyar gazdaság kitörési pontja, kissé hóbortos.) Értelmetlen a használhatatlan kapacitás fenntartása olyan kereslet életben tartásával, amely csak a jövő elzálogosítására épül. A keynesi recept most nem alkalmazható.
A mai válság ciklikus és pénzügyileg generált vonásai mögött ugyanis ott lappang a drasztikus paradigmaváltás kényszere, amely a globális felmelegedés, a népességnövekedés és a széles körű elszegényedés következménye. A kiút tehát nem a régi kapacitások felhasználása a régi kereslet hitelből finanszírozott fenntartásával, hanem új, a környezet és a társadalom jól-létéhez (nem jólétéhez, hanem jól-létéhez) alkalmazkodó kereslet felépítésében keresendő. Ám az új kereslet kialakításához nélkülözhetetlen a bankok visszacsatolása a reálszféra igényeihez, azaz, a kaszinókapitalizmus felszámolása a megfelelő szabályozási rendszer felépítésével. A valutaalap tehát mellébeszél.
