"Kapkodás" az új szlogen - Nincs áttörés a Molnál
A kedd esti német döntést - amelyben egyebek mellett egyes pénzügyi papírok fedezetlen shortolását tiltották meg - követően sorban jelentek meg az európai jegybankok, piaci szabályozók részéről a kommentárok, amelyekben a visszásságokra utaltak a döntés kapcsán. A brit felügyelet például rögtön jelezte, hogy ezen betiltott termékekre ugyanúgy tudnak short-pozíciót nyitni a német bankok brit leányai, de más szabályozók is jelezték, hogy érdemesebb lett volna egyeztetni uniós szinten és közös döntést hozni (a franciák például egyből ellenezték a javaslatot).
Az a gond ezekkel a hirtelen döntésekkel, hogy megint nem az alapproblémát kezelik, hanem a felületes megoldásokat erőltetik, amelyekkel maximum húzni-halasztani lehet a megoldásokat. Ennek alapvetően politikai okai vannak, de más faktorok is szerepet játszanak abban, hogy egyébként uniós szinten is a teszetoszaság jellemzi az intézményeket, kormányzatokat.
Nem az áttörésről szólt az első negyedév a Molnál, bár a beszámoló főbb sorai meghaladják a portfolio.hu konszenzusában jelzett értékeket (mind EBITDA, mind EBIT tekintetében). Ez azonban főként annak köszönhető, hogy a gázszegmens a vártnál kedvezőbb eredménnyel nyugtázta az év első három hónapját (köszönhetően az év elején üzembe helyezett gáztárolónak).
A divizionális bontás a gázszegmens kivételével a becsléseknek megfelelő teljesítményt tükröz. A kutatás-termelés szegmens számait az időszak magas olajárai támogatták, míg a finomítói környezet mérsékelt javulása nem volt elegendő ahhoz, hogy a feldolgozás-kereskedelem üzletág pluszos működési eredmény generáljon. Ennek háttérében főként az INA finomítóinál keletkezett veszteség áll (mintegy 12 milliárd forint üzemi veszteség), amely részben a szabályozási környezetre vezethető vissza.
A működésből származó pénzáramlás (cash flow) negatívba fordult az időszakban, mivel a magasabb termékárak a forgótőkeigényt is megemelték. Az erősödő dollár nem tett jót az eladósodottsági mutatóknak, a nettó eladósodottsági ráta a 2009 végi 33,1 százalékról 36,4 százalékra emelkedett március végére.
Az első negyedév után a második negyedévben összességében megállt az iparági környezet javulása: a finomítói árrések ugyan némileg tágultak, az olajár azonban jelentős csökkenést szenvedett el, amely a folyó negyedévre nézve megint nem kecsegtet rekordszintű profittal (ezzel azonban vélhetően a piaci szereplők többsége tisztában van). Fundamentális oldalról tekintve nem látni olyan tényezőt, amely támogatná az árfolyamot, azonban a jelenlegi bőséges piaci likviditás, az alacsony közkézhányad és néhány kutatási projekt kecsegtet némi potenciállal a jövőre nézve. A gyorsjelentéstől azonban nem számítunk érdemi árfolyamhatásra.
