Sőt, a jegybanki vezetők elmúlt napokban tett nyilatkozatai arra utalnak, hogy a széles körben megfogalmazott bírálatok ellenére még a keret bővítése is elképzelhető. Eric Rosengren, a bostoni Fed elnöke a Wall Street Journalnak azt mondta, hogy „ha a gazdaság gyengülni látszana, folytatódna a dezinfláció és a növekedése, akkor el kellene gondolkoznunk a további lépéseken”. New York-i kollégája, William Dudley pedig a politika lassan, fokozatosan érezhetővé váló hatásaira utalva úgy fogalmazott, hogy „még évekre lehet” az ösztönzők kivonása.
Egyre nyilvánvalóbb ugyanakkor, hogy a félidős kongresszusi választásokon elért republikánus győzelem után immár az erősödő politikai ellenszéllel is meg kell küzdenie a jegybanknak. Ben Bernanke Fed-elnök szerdai kongresszusi meghallgatásán nem győzte hangsúlyozni, hogy a pénzteremtéssel nem a dollár gyengítése, hanem a deflációs veszély elhárítása a célja.
A jegybank abban is bízik, hogy a finanszírozási költségek csökkentésével az állásteremtéshez is hozzájárul: Rosengren szerint a politika eredményeként 2012-re 700 ezer új munkahely jöhet létre, fél százalékponttal mérsékelve a 9,6 százalékos munkanélküliséget.
A republikánusok bizalmatlanságára azonban mi sem jellemzőbb, mint az a szintén a napokban megfogalmazott felvetés, amely szerint a Fedet meg kellene fosztani kettős mandátumától, vagyis az árstabilitás biztosítását tenni egyedüli feladatává. Jelenleg a jegybanki célok között a teljes foglalkoztatás elősegítése is szerepel, és a Fed éppen a 600 milliárd dolláros pénzpumpa hónap eleji bejelentésekor írt történelmet azzal, hogy mandátumának ezen elemére kifejezetten hivatkozott is.
Csakhogy a kritikusok fő ellenérve a politikával szemben pontosan az, hogy miközben a pénzteremtés a dollár leértékelésével és a spekulációs tőkemozgások felgyorsításával hozzájárul a globális egyensúlytalanságok súlyosbodásához, az amerikai gazdaságot alig segíti. Még ha Rosengren becslése helyesnek is bizonyul a 700 ezer új munkahellyel kapcsolatban, az az állástalanok közel 15 milliós tömegéhez képest csak szerény eredménynek lenne tekinthető. A szkeptikus álláspontot egyébként még a Fed vezetői közül is többen osztják, azt hangoztatva, hogy a program kockázatai túlsúlyban vannak a várható haszonhoz képest.
Az állásteremtéshez fűződő várakozásokat az eddigi tapasztalatok is lehűthetik, hiszen a jegybank 2008-ban kezdett monetáris lazításának eredményeként olcsóbbá váló forrásokat az amerikai cégek sokkal inkább külföldön fektették be, mint odahaza. A kereskedelmi minisztérium adatai szerint az idei év első felében az amerikai vállalatok külföldi befektetései évesített rátával számolva közel 220 milliárd dollárral haladták meg az ellenkező irányú tőkemozgás nagyságát; 2006-ban 30 milliárd dollárral még az Egyesült Államokban megvalósított külföldi beruházások voltak túlsúlyban.
Friss összeállításában a Bloomberg számos konkrét példával illusztrálja ezt a folyamatot: a világ egyik legnagyobb réztartalékával rendelkező bányavállalat, a Southern Copper áprilisban 1,5 milliárd dollár értékben értékesített kötvényeket, és a befolyt öszszeget Mexikóban és Peruban készül befektetni. A PepsiCo januárban 4,25 milliárd dollárhoz jutott az amerikai kötvénypiacon a két legnagyobb palackozójával tervezett fúzió finanszírozására, és az azzal elért megtakarítást legalább részben „a gyorsan növekvő, feltörekvő piacokon” tervezte hasznosítani. A Dell pedig augusztusban jelentette be, hogy a BRIC országokból (Brazília, Oroszország, India és Kína) származó bevétele 52 százalékkal növekedett, szemben a 22 százalékos összesített javulással. Így aztán nem csoda, hogy becslése szerint a cég az elkövetkező tíz évben csak Kínában 100 milliárd dollárral növeli befektetéseit.
Bizonytalan adókilátások
A monetáris könnyítés gazdaságélénkítő hatásaival kapcsolatos vitában egy e heti washingtoni találkozón több cégvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormányzat az adó- és szabályozási politika kiszámíthatóbbá tételével tehetné a legtöbbet a vállalkozások beruházási kedvének erősítéséért.A figyelmeztetés különösen időszerű, hiszen még mindig nem dőlt el, mi lesz az előző kormány által bevezetett, az év végén lejáró adókedvezmények sorsa.
A demokraták legfrissebb kompromisszumos javaslata szerint csak az évi 200 ezer dollárnál alacsonyabb jövedelmekre hoszszabbítanák meg állandó jelleggel a kedvezményt, a fölött pedig korlátozott időre. A republikánusok azonban ragaszkodnak hozzá, hogy mindenki azonos elbírálásban részesüljön.
A figyelmeztetés különösen időszerű, hiszen még mindig nem dőlt el, mi lesz az előző kormány által bevezetett, az év végén lejáró adókedvezmények sorsa.
A demokraták legfrissebb kompromisszumos javaslata szerint csak az évi 200 ezer dollárnál alacsonyabb jövedelmekre hoszszabbítanák meg állandó jelleggel a kedvezményt, a fölött pedig korlátozott időre. A republikánusok azonban ragaszkodnak hozzá, hogy mindenki azonos elbírálásban részesüljön. -->
