Bánfi Tamás miatt nőtt az alapkamat
Csak részben jött be a januári kamatdöntő üléssel kapcsolatos elemzői spekuláció, miszerint Simor András elnöki szavazata billentette volna a mérleget a kamatemelés felé. Az ülés rövidített jegyzőkönyvéből kiderült: a szavazategyenlőséget követően kérte a tanácstagokat javaslatuk újragondolására, hogy „a jegybanktörvénynek megfelelő többségi döntés megszülethessen”.
November és december után harmadik alkalommal is negyed százalékpontos szigorítást hajtott végre a jegybank, s az irányadó ráta 6 százalékra nőtt. A Magyar Nemzeti Bank sajtóosztálya azzal indokolta Világgazdaságnak az újraszavazást, hogy az elnöki voks csak szavazategyenlőség esetén dönthet.
Márpedig kapott egy szavazatot – Bánfi Tamástól – a negyed százalékpontos kamatcsökkentés is, amellett, hogy első körben három-három voks érkezett a tartásra és az emelésre. Ebből a szempontból tehát elszámolta magát Bánfi: ha a kamattartásra szavaz a vágás helyett, elkerülhette volna az emelést. Ehelyett Bihari Tamás gondolta meg magát, és átállt a szigorításra szavazók mellé. Az elnökség már második alkalommal szavazott szét a januári ülésen.
Karvalits Ferenc ugyanis decemberhez hasonlóan most sem támogatta a szigorítást. Ez nem jelenti azt, hogy ne támogatna kamatemelési ciklust az alelnök, de már korábbi nyilatkozataiban is a lassabb ütemű növelés mellett érvelt. Ezt a jelentős makrogazdasági bizonytalansággal indokolta: egyelőre nem lehet látni, hogyan reagál az infláció a lépésre, lesz-e hatása egyáltalán.
Több tanácstag szerint ugyanakkor a kamatemelés mellett szól, hogy a költségsokkok következtében nagy az inflációs cél tartós elvétésének kockázata. A növelés mellett érvelők hangsúlyozták: a lépés segíti az inflációs várakozások mérséklődését és horgonyzását, erősíti az inflációs cél hitelességét. A döntés előtt jelent meg a kedvezőtlen (4,7 százalékos) inflációs adat, de elemzők rávilágítottak: ez ellen a jegybank nem sokat tehet. A drágulásért közvetlenül a magas világpiaci üzemanyagárak, s a kedvezőtlen időjárás miatt felborult élelmiszerpiac a felelős.
Tény, a külső sokkoktól megtisztított maginfláció huzamosabb ideje a cél alatt van. Az MT inkább attól fél, hogy ezek tovaterjednek, beépülnek más termékek és szolgáltatások árába is. A várakozások miatt azért is aggódhatnak, mivel az elmúlt tíz évben csak hónapokra sikerült a 3 százalékos célra leszorítani a pénzromlást, ezért a gazdasági szereplők fejében makacsul ott van: kalkulálni kell az inflációval.
A piac arra számít, hogy az eddigieknél lazább monetáris politika lehet a váltás eredménye, pedig a leköszönő tagok közül három így is egyértelműen galambnak számít. Biharit kivéve ugyanis a többiek kérdéses esetekben rendszerint az enyhébb kamatkondícióra voksoltak az elmúlt két évben.
Az elemzők legnagyobb félelme, hogy az inflációs cél megemelésével is megpróbálkoznak az új tagok, ez jelentősen rombolhatja a jegybank hitelességét. -->
