BUX 41,779.48
+0.74%
BUMIX 3,950.99
+1.32%
CETOP20 1,976.81
+0.33%
OTP 9,904
-3.75%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
+1.14%
-0.61%
ZWACK 17,050
0.00%
0.00%
ANY 1,620
+1.25%
RABA 1,180
+2.16%
-4.29%
-0.24%
+6.16%
-0.92%
OPUS 188.8
+2.61%
+11.11%
-0.74%
0.00%
+2.74%
OTT1 149.2
0.00%
+3.54%
MOL 2,700
-0.59%
0.00%
ALTEO 2,390
+1.70%
-9.09%
+0.40%
EHEP 1,590
+4.95%
0.00%
+0.64%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-1.20%
0.00%
0.00%
SunDell 41,600
0.00%
-0.47%
0.00%
+1.48%
+5.71%
+4.38%
+2.48%
GOPD 12,700
0.00%
OXOTH 3,740
0.00%
+4.09%
NAP 1,190
+1.54%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Magyar gazdaság

Évek kellenének az eurókötvények bevezetéséhez

Bár számos politikus, szakértő a közös eurókötvény létrehozásában látja az eurózóna-válság megoldásának utolsó eszközét, a valutaunió egységes értékpapírjának megjelenéséig éveket kellene várni még akkor is, ha az övezet két vezető állama, Németország és Franciaország a jelenlegi álláspontjával szemben már most rábólintana a közös kötvények megalkotására. A bevezetéshez ugyanis módosítana kellene a Lisszaboni Szerződést, aminek eljárási folyamata legalább két évet venne igénybe.

Nem egyik napról a másikra vásárolhatnák a befektetők a közös eurókötvényeket, amennyiben az eurózóna két vezető tagállama, Németország és Franciaország úgy döntene, hogy – az utóbbi napok nyilatkozataival szemben – mégis bevezetné a valutaunió egységes értékpapírját. A közös kötvény megalkotásához ugyanis a bevezetéséről szóló politikai alku megkötése után számos szabályozási, jogi eljárást kellene lefolytatni az uniós intézményrendszeren és a tagállamokon belül.

A német pénzügyminisztériumnak a Der Spiegel hetilap által ismertetett tanulmánya szerint a közös értékpapírok megjelenése nem lenne összeegyeztethető a jelenlegi uniós jogrendszerrel. Az EU ugyanis a szuverenitás korlátozott átadásának elvén működik, a Lisszaboni Szerződés pedig felsorolja azokat a területeket, ahol az Európai Bizottság vagy a tagállamokat képviselő Európai Tanács felléphet. A közös eurókötvények kibocsátása pedig nem szerepel a jóváhagyott tevékenységek között.

Hasonló következtetésre jutott a Bundestag kutatószolgálatának elemzése is. Utóbbi azonban kiemelte azt is, hogy a Lisszaboni Szerződés úgynevezett „no-bailout”-klauzuláját sértenék az eurókötvények, mivel az kifejezetten megtiltja az EU vagy bármely tagállam számára, hogy más tagország adósságára garanciát vállaljon.

Ezt a jogi akadályt azonban kétféle módon kikerülhetné az unió. Az első esetben a tagállamok az Európai Bizottság és az Európai Tanács megkerülésével kormányközi alapon dönthetnének közös értékpapírok kibocsátásáról. Ennek a megoldásnak azonban az a hátránya, hogy nem lenne egy olyan államok feletti felső intézmény, amely megakadályozná a súlyos adósságokat felhalmozó országokat abban, hogy visszaélve a közös kötvények adta előnyökkel – miszerint alacsonyabb kamat mellett tudják finanszírozni adósságukat – továbbra is felelőtlen költségvetési politikát folytatnak. Jelenleg nehéz elképzelni, hogy ezt a megoldást valamikor is támogatná az eurózóna fő gazdasága, Németország. A berlini kormány ugyanis jelenleg azzal érvel az eurókötvények bevezetése ellen, hogy arra csak akkor kerülhet sor, ha előtte már megvalósult a tagállamok integrációja a fiskális politika terén is, és így elkerülhető lenne, hogy az egységes kötvények esetében a felelőtlen gazdálkodású tagállamok miatt növekedjen a kiegyensúlyozott költségvetési politikát folytató tagországok kamatterhe a jelenlegi helyzethez képest.

A másik lehetőség az eurókötvények EU-intézményrendszerén belüli legalizálása lenne, ami a Lisszaboni Szerződés módosítását követelné meg. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján pedig kijelenthető, hogy a szerződésmódosítás végigvitele legalább két évet venne igénybe, ugyanis a tagországok kormányainak először a Lisszaboni Szerződés módosított szövegében kellene megállapodniuk, majd a parafált szerződést még minden egyes országban is jóvá kellene hagyni parlamenti ratifikáció vagy népszavazás útján.

Míg a tagországok kormányai várhatóan kisebb-nagyobb viták árán megegyeznének a kérdésben, addig az már jóval bizonytalanabb, hogy az eurókötvények bevezetését lehetővé tevő szerződésmódosítást a tagországok parlamentjei vagy – ahol népszavazás szükséges – a választópolgárok jóváhagyják. A mentőcsomagokat jelentős mértékben finanszírozó országokban (például Németország, Hollandia, Finnország) amiatt válna kérdésessé a ratifikáció, mert az ottani közvélemény jelentős részének egyre inkább elege van a sorozatos mentőcsomagokból, vagyis hogy adóbefizetéseikből segítik ki a csőd szélére jutott tagállamokat. A súlyosan eldósodott, mentőcsomagra szoruló országokban pedig az jelenthetne problémát a ratifikáció során, hogy a közös kötvények jelentette biztonságért, vagyis az alacsonyabb kamatterhekért cserébe a közvéleménnyel el kellene fogadtatni azt, hogy az adott ország a hitelező tagállamok egyfajta diktátumaként lemondjon a szuverenitás egyik jelentős részéről, az önálló költségvetési politikáról, ami a korábbi évekhez képest szigorú fiskális tervezést, vagyis a jelenlegi megszorítások hosszabb időszakra történő kitolását vonna maga után.

Nincs egység a kérdésben

Miközben a múlt heti német-francia csúcson kiderült, hogy az eurózóna két vezető gazdasága az integráció jelenlegi szintjén, vagyis a közös fiskális politika hiányában, nem támogatja a közös eurókötvények bevezetését, addig az Európai Bizottság pénzügyi biztosa a minap közölte: Brüsszel a nyári szünet után megvalósíthatósági tanulmányt készít az egységes értékpapírok megteremtésének lehetőségéről. Az unión belüli megosztottságot tovább erősíti, hogy Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, illetve Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank vezetője a német-francia állásponttal ért egyet, addig Jean-Claude Juncker, az euróövezeti országok miniszteri tanácsának elnöke a közös értékpapír mihamarabbi bevezetését sürgeti.

Berlinnek a zsebébe kellene nyúlnia A közös eurókötvény miatt mintegy 0,8 százalékponttal növekedne Németország kamatterhe a jelenlegi helyzethez képest – derül ki a berlini pénzügyminisztérium számításaiból. A szakértők úgy számolnak, hogy a közös értékpapírok kibocsátásának első évében 2,5 milliárd euróval növekedne a német államháztartás extra terhe, a második évben pedig a pluszköltség összege a duplájára emelkedne.

10 éves állampapírok hozamai (százalék, augusztus 25-i adatok)

Forrás: Bloomberg

Németország: 2,24

Franciaország: 2,88

Spanyolország: 4,97

Olaszország: 5,01

Magyarország: 7,16

Írország: 8,72

Portugália: 10,63

Görögország: 17,02

-->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek