Évek kellenének az eurókötvények bevezetéséhez

Nem egyik napról a másikra vásárolhatnák a befektetők a közös eurókötvényeket, amennyiben az eurózóna két vezető tagállama, Németország és Franciaország úgy döntene, hogy – az utóbbi napok nyilatkozataival szemben – mégis bevezetné a valutaunió egységes értékpapírját. A közös kötvény megalkotásához ugyanis a bevezetéséről szóló politikai alku megkötése után számos szabályozási, jogi eljárást kellene lefolytatni az uniós intézményrendszeren és a tagállamokon belül.

A német pénzügyminisztériumnak a Der Spiegel hetilap által ismertetett tanulmánya szerint a közös értékpapírok megjelenése nem lenne összeegyeztethető a jelenlegi uniós jogrendszerrel. Az EU ugyanis a szuverenitás korlátozott átadásának elvén működik, a Lisszaboni Szerződés pedig felsorolja azokat a területeket, ahol az Európai Bizottság vagy a tagállamokat képviselő Európai Tanács felléphet. A közös eurókötvények kibocsátása pedig nem szerepel a jóváhagyott tevékenységek között.

Hasonló következtetésre jutott a Bundestag kutatószolgálatának elemzése is. Utóbbi azonban kiemelte azt is, hogy a Lisszaboni Szerződés úgynevezett „no-bailout”-klauzuláját sértenék az eurókötvények, mivel az kifejezetten megtiltja az EU vagy bármely tagállam számára, hogy más tagország adósságára garanciát vállaljon.

Ezt a jogi akadályt azonban kétféle módon kikerülhetné az unió. Az első esetben a tagállamok az Európai Bizottság és az Európai Tanács megkerülésével kormányközi alapon dönthetnének közös értékpapírok kibocsátásáról. Ennek a megoldásnak azonban az a hátránya, hogy nem lenne egy olyan államok feletti felső intézmény, amely megakadályozná a súlyos adósságokat felhalmozó országokat abban, hogy visszaélve a közös kötvények adta előnyökkel – miszerint alacsonyabb kamat mellett tudják finanszírozni adósságukat – továbbra is felelőtlen költségvetési politikát folytatnak. Jelenleg nehéz elképzelni, hogy ezt a megoldást valamikor is támogatná az eurózóna fő gazdasága, Németország. A berlini kormány ugyanis jelenleg azzal érvel az eurókötvények bevezetése ellen, hogy arra csak akkor kerülhet sor, ha előtte már megvalósult a tagállamok integrációja a fiskális politika terén is, és így elkerülhető lenne, hogy az egységes kötvények esetében a felelőtlen gazdálkodású tagállamok miatt növekedjen a kiegyensúlyozott költségvetési politikát folytató tagországok kamatterhe a jelenlegi helyzethez képest.

A másik lehetőség az eurókötvények EU-intézményrendszerén belüli legalizálása lenne, ami a Lisszaboni Szerződés módosítását követelné meg. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján pedig kijelenthető, hogy a szerződésmódosítás végigvitele legalább két évet venne igénybe, ugyanis a tagországok kormányainak először a Lisszaboni Szerződés módosított szövegében kellene megállapodniuk, majd a parafált szerződést még minden egyes országban is jóvá kellene hagyni parlamenti ratifikáció vagy népszavazás útján.

Míg a tagországok kormányai várhatóan kisebb-nagyobb viták árán megegyeznének a kérdésben, addig az már jóval bizonytalanabb, hogy az eurókötvények bevezetését lehetővé tevő szerződésmódosítást a tagországok parlamentjei vagy – ahol népszavazás szükséges – a választópolgárok jóváhagyják. A mentőcsomagokat jelentős mértékben finanszírozó országokban (például Németország, Hollandia, Finnország) amiatt válna kérdésessé a ratifikáció, mert az ottani közvélemény jelentős részének egyre inkább elege van a sorozatos mentőcsomagokból, vagyis hogy adóbefizetéseikből segítik ki a csőd szélére jutott tagállamokat. A súlyosan eldósodott, mentőcsomagra szoruló országokban pedig az jelenthetne problémát a ratifikáció során, hogy a közös kötvények jelentette biztonságért, vagyis az alacsonyabb kamatterhekért cserébe a közvéleménnyel el kellene fogadtatni azt, hogy az adott ország a hitelező tagállamok egyfajta diktátumaként lemondjon a szuverenitás egyik jelentős részéről, az önálló költségvetési politikáról, ami a korábbi évekhez képest szigorú fiskális tervezést, vagyis a jelenlegi megszorítások hosszabb időszakra történő kitolását vonna maga után.

Berlinnek a zsebébe kellene nyúlnia A közös eurókötvény miatt mintegy 0,8 százalékponttal növekedne Németország kamatterhe a jelenlegi helyzethez képest – derül ki a berlini pénzügyminisztérium számításaiból. A szakértők úgy számolnak, hogy a közös értékpapírok kibocsátásának első évében 2,5 milliárd euróval növekedne a német államháztartás extra terhe, a második évben pedig a pluszköltség összege a duplájára emelkedne.

10 éves állampapírok hozamai (százalék, augusztus 25-i adatok)

Forrás: Bloomberg

Németország: 2,24

Franciaország: 2,88

Spanyolország: 4,97

Olaszország: 5,01

Magyarország: 7,16

Írország: 8,72

Portugália: 10,63

Görögország: 17,02

-->