A közgazdász szerint valójában teljesen téves az a közbeszédben általánossá vált nézet, miszerint a devizahitelezés kialakulásának és elterjedésének kulcsa a lakosság alacsony pénzügyi kultúrája. „A devizahitelezés elterjedése az ügyletekben részt vevő felek elemi érdeke volt” – hangsúlyozta Bánfi Tamás.
A bank érdekelt volt abban, hogy a lakástámogatási rendszer szigorítását követően legalább a már megszerzett piaci részesedésük megtartsák. Az ügyfél érdekeltsége abban mutatkozott meg Bánfi szerint, hogy a devizában (elsősorban svájci frankban, másodsorban euróban) nyújtott kamat- és tőketörlesztésének havi összege a forinthitelhez viszonyítva rendkívül kedvezőnek látszott. A forintban nem hitelképes ügyfelek, az alacsony svájci frank kamat miatt látszólag hitelképessé váltak.
Tavasszal (április 7-11 környékén) a piacok kisség megnyugodtak, és a svájci frank árfolyama már megközelítette a 200 forintot. Kevés szakértő gondolta akkor, hogy a frank tovább gyengülhet, annál inkábbak voltak azok a kockázatok, amelyek „még komolyabb frankerősödést válthatnak ki”.
Ha a kockázatok ismerhetők voltak, a jegybank a svájci frank újabb erősödéséből adódó árfolyamveszteséget nemzetgazdasági szinten lefedezhette volna. A magyar állam tulajdonában lévő és a jegybank által kezelt devizatartalék devizanem-szerkezetét úgy lehetett és kellett volna átalakítani, hogy az euró mellett a svájci frank tartalék mértéke a frank adósságállományához igazodjon – írja Bánfi. „Ebben az esetben a magyar állam devizatartaléka megközelítően olyan mértékben felértékelődött volna, mint amelyen mértékben a svájci frank erősödése a devizaadósok tőke- és kamatfizetési kötelezettségét megnövelte” – magyarázta.
Bánfi azt a kérdést is felveti, hogy ki viselje az árfolyamkockázatot? Az ügyfél, a bank, vagy mindketten? „Az ügyfél két termék közül választhatott és választott, így a kockázat alól nem mentesülhet, de joggal feltételezte, ha a két eltérő kondíciójú, de a bank által bevizsgált, minősített és javasolt termék közül választhat, akkor a szintén a bank által megállapított hitelképessége mindkét hitelpiaci termék kiválasztására vonatkozóan érvényes, ezért a kockázat alól a bank sem mentesülhet”.
A frankadósság-állomány hosszú évekre (évtizedekre?) gúzsba kötheti a magyar gazdaságpolitikát, dramatizálhatja a magyar társadalom széles rétegét, áttételesen a társadalom egészét – véli a BCE tanszékvezetője. A frankhitelesek miatti az euróval szemben fennmaradó erősebb forintárfolyam gazdaságunk egészének versenyképességét veszélyezteti. A társadalomban pedig „családok esnek szét, a gyerekek lelki sebeket szenvednek, a tehetetlenségtől több beteg ember és több öngyilkos lesz. És akkor lehet „gúzsba kötve táncolni”? Nem lehet, de muszáj, zárja elemzését Bánfi.
