Jól látható az időt nyerő taktika, hátha a helyzet jelentősen javulni fog, nem adják fel a korábbi prioritásokat. Igazi gazdaságstabilizáció pedig csak tényleges gazdaságpolitikai fordulat nyomán következhet be. A Széll Kálmán Terv ugyan feladta az adócsökkentésre épülő gazdaságstratégiát, de ez mégsem történt meg. Mellár szerint elmegyünk a falig, és csak a végső esetben módosít a kormány a politikáján.

A gazdagok felé történő átcsoportosítás arra épít, hogy az majd átszivárog az alsóbb rétegekbe, mert húzóerőként tudnak majd működni. Ez az elmélet nem rendelkezik a gyakorlatban semmilyen bizonyítékkal, a középosztály megerősítésének viszont van ilyen bizonyított hatása. A nagytőke, a külföldiek lecserélése hazaiakra a magyar gazdasági helyzetben nem lehet megoldás, mert mindegy, hogy az erőfölényes helyzetben hazai vagy külföldi szereplő van. Nem szabadna lemondani viszont a külföldiek technológiatranszferben betöltött jótékony hatásáról.

Az előtte szólókhoz hasonlóan a kiszámíthatóságnak a szerepét hangsúlyozta, mint a befektetésösztönzés egyik jelentős eszközét említette Mellár. Kifejtette: jó alkalom lenne Paks megújítása és kibővítése helyett teljes egészében a megújuló energiákba fektetnénk. Azt is garantálni kellene, hogy a helyreállás időszakában se romoljon el a külső egyensúly, amihez szerkezetváltás szükséges. A hazai kkv-k másként kezelése és támogatása, együttműködési formáik megteremtése is igen fontos lenne, hogy együttesen tudjanak fellépni a piacon, illetve optimális eszközkihasználtságot érhessenek el. A 8-10 százaléka megy el gazdaságélénkítő támogatásokra, ezzel látványosabb eredményeket kellene elérni, de ehhez más szerkezetű felhasználásra lenne szükség.