Többe kerülne ma felhúzni egy sikeres céget

Arra a kérdésre, hogy a már befutott, jó nevű családi cégeknél mennyire köszönhető „one man show”-nak a siker, Balogh Levente, a Szentkirályi-Kékkúti Ásványvíz Kft. elnöke óvatosan fogalmazva azt mondta, hogy nem csak a tulajdonostól függ, hanem az általuk összerakott csapattól is függ. Osztotta a véleményét Gablini Gábor, a Gablini autószalonok tulajdonosa is, aki szerint ha valaki valamihez a nevét adja, akkor azzal felelősséget vállal. „Ha valamit csinál, akkor könnyen elő lehet szedni az illetőt” – tette hozzá.

Gablini szerint is a csapat a lényeg: az ügyvezető tulajdonosnak pedig divatos szóval élve coachként kell működnie, ő irányít és mindenhol ott van. Szerinte ha ez nincs meg, akkor nincs fejlődés, akkor stagnálás és visszaesés van. Ugyanakkor ha megvan az együttműködés, a cégben dolgozók tudnak csapatként működni, akkor az a fejlődésnek egy jó alapja.

Kelényi Kolos, a Szamos Marcipán társtulajdonosa arról beszélt, hogy éppen mostanság szervezi át a Szamos Marcipán fejlesztési csapatát. „Ha egy új terméket kell kitalálnunk, például egy új energiaszeletet, amit el is nevezek, de a csapat tagjai rakják össze ezt a terméket” – mondta Kelényi, hangsúlyozva, hogy a csapata nélkül semmit sem ér, ahogy a csapata sem nélküle.

Újra megcsinálná?

Gyorsabban felépíthető egy hasonló cég a nulláról napjainkban? Balogh Levente szerint igen. Elmondta, hogy ők a Szentkirályinál nem 3-5 millió forintból alapították meg a cégüket, hanem „mínusz tízből”.

Fizikailag nem volt pénz a kezünkben, évekig azért küzdöttünk, hogy fel tudjuk tőkésíteni a céget

– tette hozzá. Úgy véli, hogy ma már ez biztosan nem működne, ma már csak irdatlan sok pénzzel lehetne ugyanezt a szintet elérni. Kiemelte, hogy egy annak idején 10 millió forintból felépített brandhez manapság már 300-400 millió forint kellene.

Gablini szerint a szolgáltatás oldalát nézve ez a pálya most is mindenkinek adott. „Amikor én elkezdtem a 80-as évek elején, akkor az autójavítás hihetetlenül egyszerű volt, és egyben kontraproduktív” – mondta, hozzátéve, hogy rossz érzés volt, hogy mindenhol ott volt a borravaló intézménye. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy olyan vállalkozást szeretne, ahol megvan az értéke a szolgáltatásnak, és azt ki is fizetik – cserébe viszont megvolt a minőség. Aki utána már másodszor ment hozzájuk, már nem érdeklődött a borravaló mértéke felől.

Más dimenziók

Egy átlag Szamos-termékben átlagosan 30 százalék a bérköltség, ami egy extrém magas szám, mert az élelmiszeriparban ez általában 5-10 százalék szokott lenni – fogalmazott Kelényi, aki szerint újrakezdeni elképesztően nehéz lenne. Úgy véli, hogy jelenleg elképesztő mennyiségű pénz kellene nulláról felépíteni egy ekkora céget. Gablini ehhez hozzátette, hogy a szolgáltatások területén a bérköltség mutatója még magasabb, körülbelül 60-65 százalékos.

Kelényi elmondta, hogy a konferencián a családi alkotmányról szóló előadás felkeltette a figyelmét, mert az 5-6 családtagjának az irányítása nagyobb energiákat emészt fel, mint a több száz dolgozójuk irányítása. A családi menedzsment borzasztóan nehéz dolog szerinte, és látszódnak a korlátaik. Az országhatárok átlépése pedig egy másik dimenzió – tette hozzá.

A Szamossal ellentétben nekünk a Szentkirályinál a konkurencia miatt mindenképpen növekednünk kell: minél nagyobb a méret, annál olcsóbban tudjuk előállítani a termékeinket – mondta Balogh Levente. Elmondta, hogy egyetlen termékkel egy országban ott tudjanak lenni, ahhoz 0,5-1 milliárd forint szükséges.