A Magyar Bankszövetség elnökeként meghívást kapott a Nemzeti Versenyképességi Tanács (NVT) soron következő ülésére, hogy a pénzintézetek által javasolt digitalizációs és készpénzmentesítési javaslatcsomagról adjon tájékoztatást. Meglepte a felkérés?
Örülünk a felkérésnek, megtisztelő, főleg azért, mert a tanácsban megfogalmazott célkitűzések sok tekintetben egybeesnek saját gondolatainkkal. A mostani javaslatcsomag kiindulópontja az volt, hogy felmértük, mekkora előnyökkel, hatékonyságjavulással járna, mennyivel gyorsulna fel akár a banki ügyek intézése is, ha a digitalizáció sokkal nagyobb teret nyerne. Ahogy a Versenyképességi Tanács, mi is arra jutottunk, hogy egy sor bürokratikus akadály van a digitalizáció előtt, ezért szorgalmazzuk az e-ügyintézési törvény lehetőségeinek még hatékonyabb kihasználását. Ez hatalmas lehetőség. Például érdemes átgondolni, hogy több támogatás igénylésekor a számítógépes nyilvántartásból kinyomtatott lapon kell igazolni a jogosultságot, ezt a papírt utána a bankoknak újra digitalizálniuk kell, majd az adatokat a bank ismét jelenti az államnak. De hasonló anomáliák lassítják, drágítják például a jelzáloghitel-ügyintézést is. Ha az ügyek egyre nagyobb hányadát tesszük elintézhetővé a digitális térben, akkor a fizetési folyamatot is célszerű elektronizálni. Itt jön a képbe a készpénzmentesítés.
Milyen előnyökkel járhat ez?
A túlzott készpénzmennyiség éves társadalmi többletköltségét a szakértők 450-500 milliárd forintra teszik. Azaz egy-egy állampolgárnak 50 ezer forintjába kerül évente, hogy elavult módon fizetünk. Ennek az összegnek csak kisebb része a bankjegyek előállításának, szállításának, pótlásának költsége, ennél nagyobb összeget tesznek ki a készpénzre épülő szürkegazdaság miatt kieső adóbevételek. A kormány – nem egy esetben az NVT javaslatait magáévá téve – számottevő lépéseket tett a gazdaság kifehérítése irányába, ám a közben hatalmasra duzzadt készpénzállomány még mindig a feketegazdaság melegágya, ahol továbbra is súlyos tízmilliárdok tűnhetnek el a hatóságok szeme elől. A harmadik tényező az, hogy a párnacihában tartott pénz nem vesz részt a gazdaság vérkeringésében, nem kamatozik tulajdonosának. Ha ennek a pénznek jelentősebb részét sikerülne digitalizálni és így bevonni a banki közvetítőrendszerbe, az a makrogazdasági szempontokon túl a banki költségek leszorítására is jótékonyan hatna, és ebből a számlatulajdonosok is profitálnának.
A jelenlegi kamatkörnyezetben a párnaciha olcsóbb megoldás, mint a bankbetét, hiszen ott
a költségek miatt még fogyhat is a pénzünk.
Épp ezért javasoljuk immár évek óta a pénzügyi tranzakciós illeték megszüntetését.
A kormány pedig arról beszél, hogy nem tud lemondani erről
a bevételről.
Ha a jövő évi költségvetésbe beágyazott 226,3 milliárdos illetékbevételi tervet nézzük, akkor érthető a kormányzat vonakodása. De mi most első körben csak a lakossági tranzakciókra vonatkozó illetékre kérnénk mentességet, ez összesen 50-60 milliárd forintot jelentene. A várt nemzetgazdasági hatás, az emelkedő adóbevételek számításaink szerint lényegében hasonló összegű bevételt hoznának a költségvetésnek. De még ezt sem kell egyből megtenni. Ha pusztán a lakossági elektronikus műveletek utáni illetéket törölnék el, akkor a jövő évi büdzsé 21,4 ezermilliárdos bevételi főösszegének 0,05 százalékáról, egy tízmilliárdos tételről kellene lemondania az államnak. A lépéssel ugyanakkor számottevően javulna a hazai bankrendszer versenyképessége például a pénzforgalmi területen megjelenő bigtech vállalatokkal szemben. Az Európai Bankföderáció szerint amúgy sem teljesül az egységes pályán való játék az olyan multikkal, mint a Google vagy a Facebook, hiszen például a PSD2 nevű uniós pénzforgalmi irányelv csak a bankokat kötelezi arra, hogy ügyféladataikat átadják ezen cégeknek, ám a másik oldalon már nem ír elő ilyen kötelezettséget. Miközben tudjuk jól, hogy a Google vagy a Facebook adott esetben sokkal többet tud az emberekről, mint amennyit a bankjuk valaha is tudni fog. Arról nem is beszélve, hogy mondjuk a Revolut nem fizet tranzakciós illetéket vagy éppen bankadót a magyar költségvetésnek. Ezzel a hazai pénzintézetek árazási versenyhátrányba kerülnek az említett cégek mellett a többi európai bankházzal szemben is. Az pedig – miként ezt a Pénzügyminisztérium és a jegybank is többször hangoztatta – igenis versenyképességi kérdés, hogy a magyar gazdaságot lehetőség szerint minél nagyobb mértékben magyarországi forrásokból, hazai bankokon keresztül finanszírozzuk.
Megvan az elektronikus fizetés infrastruktúrája?
Az adottságok nagyon jók. A banki fejlesztések következtében az érintőkártyás fizetés Magyarországon lényegesen könnyebb, mint például Ausztriában vagy épp Németországban. A Pénzügyminisztérium által életre hívott és támogatott POS-készülék-támogatási program révén a kereskedők rendkívül csekély költség mellett igényelhettek bankkártya-elfogadó terminált. Jövő márciusban – a világon egyedülálló módon – kötelező jelleggel indul majd el itthon az azonnali fizetési rendszer. Jó esélyeink vannak tehát, hogy elmozduljunk a készpénzmentesítés irányába. Ezért javasoljuk azt, hogy az online pénztárgépek mellett bizonyos forgalom fölött kötelező legyen az elektronikus fizetés biztosítása. Ezenfelül szeretnénk azt is elérni, hogy az egymás közötti pénzmozgás jelenleg 1,5 millió forintban meghatározott vállalati készpénzlimitjét hozzuk lejjebb és terjesszük ki.
