Az árvízi veszélyeztetettség és az agrárgazdálkodás összefüggéseiben a kiinduló helyzet az, hogy Magyarország területeinek fele, csaknem 4,5 millió hektár síkvidéki, lefolyástalan terület. Ebből az árvízzel veszélyeztetett terület 2 millió hektárra tehető, amelyből 1,5 millió hektár a Tisza vízgyűjtőjében, 0,5 millió hektár pedig a Duna vízgyűjtő területein található. Az összes mezőgazdasági területet és az erdőket is számítva a termőterületek mintegy 30 százalékán kell számolni nagy kockázatú árvízzel.
Fontos tény, hogy az árvízzel veszélyeztetett területek átfedést mutatnak a belvízzel és az aszállyal érintett területekkel. Ráadásul időnként egy éven belül mindhárom szélsőséggel meg kell küzdeni. Az ágazat átlagos vízkárvesztesége évente 55 milliárd forintra tehető, ebből az aszálykár 40 milliárd, a belvíz okozta veszteség pedig 15 milliárd forint.
Fotó: MTI / Rosta Tibor
Az árvíz általi veszélyeztetettség mérséklése az agrárgazdálkodásban többféleképpen is lehetséges – áll a NAK szakértői írásában. Ilyen a víz területen való tartása tározókkal és csatornákkal, valamint a talajvízháztartás javítása a víz beszivárogtatásával.
Nagyvízi mederben a termőföld más célú hasznosításának megvalósítása, a művelési ág megváltoztatása nem gyakorolhat negatív hatást, és nem akadályozhatja az árvíz vagy a jég biztonságos elvonulását. A szabályozás szerint az elsődleges levezető sávban csak egyedi előírás szerint történhet a termőföld művelése, a másodlagos levezető sávban – ahol az adott terület jelentős mértékben részt vesz a víz levezetésében – gyep, legelő, szántó, ritkított erdő fenntartása engedélyezhető, az időszakosan elöntött területeken pedig már erdő is telepíthető, azonban az aljnövényzetet rendszeresen el kell távolítani.
A teljes cikket a Világgazdaság csütörtöki számában olvashatja
