Növekedett a hazai áruk polci részesedése

Hogyan teljesített 2019-ben az élelmiszeripar a hazai fogyasztókért folytatott versenyben?

A rendelkezésre álló adatok alapján állítható, hogy 2018-hoz hasonlóan minden bizonnyal még 2019 első fél évében is tartott a magyar áruk polci részesedésének enyhe növekedése, ami nagy pozitívum. Mindez 2018-ban szépen teljesült, most pedig úgy tűnik, hogy az élelmiszeripar belföldi értékesítése az előző év első hat hónapjában is felülmúlta a teljes élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom bővülését. Ugyancsak az első fél évben az élelmiszeripar termelésvolumenben számolt teljesítményének növekedése valamennyivel meg is haladta az ipar egészének eredményét. Éves szinten valószínűleg inkább az átlag környékén lesz, vagy lehet, hogy egy picit alatta. Ez elsősorban az ipar egészének második fél évben elért gyorsulásából adódik.

A mezőgazdasággal együtt számolt élelmiszer-gazdasági export a legutolsó, 2019-es adatok szerint a teljes nemzetgazdasági exportszaldó több mint felét adta. Mit tett hozzá ehhez az élelmiszeripar?

Az említett teljesítménynövekedésben az első fél év adatai szerint – azzal együtt, hogy a belföldi értékesítés is jelentősen nő – ismét az export lehetett a meghatározó. Tehát úgy tűnik, összességében jó évet zárt az élelmiszeripar, alágazatonként nyilván eltérő mértékben. Az első féléves teljesítmények alapján annyi azonban bizonyos, hogy nincs nagy szóródás a fontos ágazatok között, ideértve a tej-, a zöldség-gyümölcs, a hús- és a baromfi-feldolgozást, valamint a malomipart. Ez a mérték az első fél évben 2 és 5 százalék közötti, a malomiparban pedig 7 százalékot meghaladó. Egyik fontos ágazat teljesítménye sem fordult negatívba az első fél évben, pedig ilyesmi azért elő szokott fordulni.

Ennek a pozitív teljesítménynek jövedelemtartalma is van?

Ez izgalmas kérdés, hiszen a jövedelmezőség eléggé vegyes képet mutat. A mezőgazdasági termékek termelői árindexe a tavalyi első fél évben csaknem

9 százalékos volt, ami egyébként elsősorban a zöldség-gyümölcs termékek termelői árának emelkedéséből adódott. Ennek nagy részét a kertészet adta, mert az állattenyésztésben ebben az időszakban még viszonylag alacsony volt az áremelkedés. A sertésnél még csak éppen beindult a sertéspestis által generált árnövekedés, de az állattenyésztési ágazat összességében akkor még csak 1-2 százalékos pluszt produkált. A szántóföldi növények árai pedig gyakorlatilag szinten maradtak. Ezzel párhuzamosan az élelmiszeripari cikkek belföldi értékesítési árának emelkedése megegyezik az élelmiszerek fogyasztói árának emelkedésével, ami 5 százalék körüli.

Az élelmiszeriparban dolgozók

a jövedelmezőségnél mindig megemlítik a bérköltség intenzív növekedését és a munkaerőhiányt. Ebben a tekintetben milyen volt

a tavalyi év?

Az alapanyagárak mellett a bérköltség a másik fontos tényező a költségstruktúrában: az első féléves változás 10 százalék fölötti volt. Júniusban több mint 10 százalékkal volt magasabb az egyhavi átlagos bér, mint a megelőző decemberben. Ez valószínűleg az egész évre is igaz volt, vagyis az ágazatnak 10 százalékot ténylegesen meghaladó mértékű bérnövekedéssel kellett számolnia. A zöldséget-gyümölcsöt feldolgozó üzemeknek a magas alapanyagár mellett a főszezoni munkaerő-ellátási problémákkal is meg kellett küzdeniük. Ez az egész élelmiszeriparnak gondja, és arra kényszeríti a szektort, hogy mindinkább az automatizáció irányában keressen megoldásokat.

A bérnövekedés minden alágazatra igaz, a termelői ár növekedése viszont nem egyforma. Mely ágazatok kerültek a legszorultabb helyzetbe?

A zöldség-gyümölcs ágazatban tapasztalt termelőiár-emelkedés miatt a hűtőipar alapanyagköltségei lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek, mint például a tej- vagy a baromfiiparban. Az utóbbinál furcsa módon annak ellenére stagnáltak a csirkeárak, hogy mindenki azt várta, a növekvő sertés- és sertéshúsár majd viszonylag gyorsan magával húzza a baromfiárakat is. Ez a piacon kialakult időszakos túltermelés miatt nem történt meg. A tejiparban nehezen indult az év, de a második fél évben némileg normalizálódott a helyzet. Mivel a két nagy önköltségtényező valószínűleg a legtöbb alágazatban növekedett, ahhoz, hogy az eredményesség ne változzon, nagyon jelentős hatékonyságjavulást kellett a cégeknek véghez vinniük. A 2018-as évben voltak ilyen jelek, 2019 esetében ezt most még nem látjuk.

A sertéspestis miatti élősertésár-emelkedés nehéz helyzetbe hozott húsipari vállalkozásokat. Attól is lehetett tartani, hogy többeknek le kell húzniuk a rolót.

Általános nagy bedőlésről nem tudok, viszont a húsfeldolgozási és húskészítmény-gyártási alágazatokban dolgozó vállalkozások rendkívül kritikus gazdasági helyzetben vannak, mert az élő állat árában végbement, 45 százalékot meghaladó növekedést, illetve a bérköltségek emelkedését nem sikerült kompenzálniuk az értékesítési árak növelésével.

Azért a fogyasztói árak emelkedése elkezdődött, igaz, hónapokkal később, mint a költségek növekedése. Meddig jutottak a kiskereskedelemmel folytatott alkuban

az év végéig?

A karácsonyi szezonban voltak jelentős árcsökkentésekkel járó akciók, ez némileg torzíthatja majd a decemberi adatokat. No­vemberig a húsoknál 12–20 százalék az árnövekedés januárhoz képest, a húskészítményeknél pedig átlagosan 10 százalék körüli. Az átadási árakban ennél nagyobb mértékű volt ugyanez, amihez hozzá kell tenni, hogy ennek egy része leginkább az ipari termelésben felhasznált termékek átadási árát jelenti. Nincs olcsó alapanyag, ami lassan a készítmények árán is meglátszik.

Melyek a kritikus helyzetbe került húsipari szereplők?

Elsősorban a kis- és közepes vállalatok köréből jönnek olyan jelzések, hogy csökkentették a gyártást, illetve időszakosan le is álltak. Az ő alkuerejük gyengébb, sokszor még kisebb árnövelést sem tudnak elérni. A nagyobb cégek pedig mind komoly nehézségekkel küzdenek cash flow alapon. Meggyőződésem, hogy a vágóhidak és a készítményüzemek nagy többsége az év egészét tekintve kénytelen veszteséget elkönyvelni.

Az érintett ágazatokban örültek az áfa­csökkentés pozitív hatásainak, de jelentős termékpályák kimaradtak az adómérséklésből. Hol lenne fontos folytatni a megkezdett adócsökkentést?

A sorrenden lehetne vitatkozni, de a piaci szereplők jelzései alapján egyértelmű, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatban a legnagyobb a feketekereskedelem aránya. Azt gondolom, az sem vitatható, hogy a péksüteményeknél is szükség lenne adócsökkentésre. Ezeken kívül egyes termékpályák esetében, amelyeknél részlegesen már megvalósult az adócsökkentés, a kiegészítő kategóriáknál, például a tej- és a húskészítményeknél vagy a cukornál és az étolajnál is jót tenne az alacsonyabb áfa. Úgy tűnik, az áfakulcscsökkentési folyamat most leállt, de bízunk benne, hogy ez nem jelenti azt, hogy nem is folytatódik.

A különböző uniós támogatásokból 300 milliárd forint juthat, egy része már jutott az élelmiszeriparnak. Ennek milyen hatása látszik?

Ezt az összeget a különböző nagy élelmiszeripari beruházásokhoz nemzeti forrásból adott támogatásokkal együtt kell érteni. Most úgy látom, ezek együtt nem érik el a 300 milliárdot. Uniós forrásból 200-250 milliárd forint jöhet össze, de a támogatott beruházások egy része még „lóg a levegőben”. Nagy tapasztalatuk az elmúlt időszak pályázatainak, hogy az idő kulcsfontosságú tényező. Rengetegen szembesültek azzal, hogy a több éve beadott pályázatuk költségoldala időközben irrealitássá vált, és előfordult, hogy ezért nyertes pályázatok megvalósítását nem kezdték el. Sőt, egyre többen mondják, hogy ha saját és banki forrásból elindították volna a beruházást akkor, amikor elkezdtek pályázni, összességében olcsóbban jöttek volna ki, mint így, időben elcsúszva, sokkal magasabb beruházási költségekkel és mélyülő munkaerőhiánnyal sújtva. A Vidékfejlesztési program célzottjai a kisüzemek, és érdekes módon annak ellenére, hogy az elmúlt évek során is a kisüzemek voltak a fejlesztési támogatások kedvezményezettjei, a 2018-as adatok egyértelműen azt mutatják, hogy az élelmiszeriparban a nagyvállalatok voltak képesek érdemi tevékenységbővítésre, és még a közepes vállalatoknál látszott némi bővülés.

Van valami jele annak, hogy az új uniós költségvetési ciklusban az élelmiszeripari fejlesztéseknél már nem ez lesz az irány?

Mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy mielőtt a következő időszakra szóló részletes fejlesztési programot kiírják, történjen meg az elmúlt két fejlesztési és beruházási időszak visszakövetése. Nézzük meg, melyek voltak azok a kiírt pályázatok, amelyeknél lehet, hogy a gondolat jó volt, de az idő nem igazolta a piacképességüket, illetve azt is, hogy az egyes pályáztatási konstrukciókban nyertes pályázatok beruházásai hozták-e a beadott üzleti tervet, működnek-e, életképesek-e. Ugyanakkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a következő időszakban is legalább ekkora fejlesztési erőforrások álljanak az élelmiszeripar rendelkezésére, hiszen látszik, hogy az igény a digitalizációra, a robotizációra és az automatizációra ebben az ágazatban is nőni fog.