Az energiastratégia hőpiaci célkitűzéseinek kiemelt eleme a lakossági hőfelhasználás reformja, ezen belül a csökkentése, miután a hazai energiafelhasználás 40 százaléka eleve hűtés-fűtési célú, és mert ebből a lakosságra és a tercier (harmadlagos) szektorra mintegy 60 százalék jut. A 2050-es cél megfogalmazása kissé képlékeny („szeretnénk elérni”), de a tartalma ambiciózus:
a magántulajdonú lakóépületeknek nagy energiahatékonyságúvá és dekarbonizálttá kell válniuk.
Az anyag példaértékűnek nevezi a központi kormányzatiépület-állomány alapterületének évi 3 százalékos „mélyfelújítását” és az egyéb közintézményiépület-állomány energetikai modernizálását. Azonban tudni kell, hogy a hivatkozott felújítás esetenként úgy valósul meg, hogy az adott intézmény felújítás helyett a korábbinál energiahatékonyabb épületbe költözik, ami ugyan szabályos, de a hátrahagyott épület állapotán közvetlenül nem javít.
A stratégia szerint a megfogalmazott célokat energiahatékonysági kötelezési rendszer bevezetésével kell elérni. Ilyen például az úgynevezett ESCO konstrukciók bevonása, amikor a beruházás költségeit a később elért energiamegtakarításból finanszírozzák.
A távhőtermelésben a jelenlegi 70 százalékról 2030-ra 50 százalék körüli szintre kell csökkenteni a földgáz részarányát, ez évi mintegy 120 millió köbméter gáz importjának kiváltását jelenti.
Ez részben az épületek energiahatékonyságának javításával, részben a gáz helyett megújuló energiaforrások használatával érhető el. Ezeket az intézkedéseket a Zöldtávhő program fogja majd össze, amely a földhő, a hulladékok, a biomassza és a különböző forrásokból származó biogáz mainál nagyobb mennyiségben történő hasznosítására összpontosítana. Az ezt segítő szabályozás a nagyobb távhőkörzetekben egyenként igazodna a helyi adottságokhoz.
A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja
