Sok dolgozó csak kivár a munkahelyén

Az elmúlt években a krónikus munkaerőhiányból fakadó problémák kezelése okozta az egyik legnagyobb nehézséget a cégvezetőknek, ráadásul a munkavállalók váltási hajlandósága is drasztikusan megnőtt. A munkavállalói élmény növelése céljából előtérbe kerültek a különböző juttatások, például a rugalmas munkavégzés lehetősége. Az elmúlt fél évben azonban olyan horderejű változások következtek be a munkavállalók életében, amelyek alapjában változtathatják meg igényeiket a munkáltatóval szemben.

Ugyan a pandémia hatásai miatt még mindig formálódik a de eközben fel kell készülni a megváltozott munkavállalói igényekre.

A Századvég, a Médiapiac és a Lounge Group közös kutatásából kiderült, hogy a több mint ezer megkérdezett munkavállalónak a 66 százalékát érintette valamilyen munkahelybeli változás az elmúlt fél évben, a jelen helyzet ellenére ugyanakkor a válaszadók 59 százaléka elégedett a munkahelyével. A kutatás célja az volt, hogy kiderítsék: a munkavállalókat ért nagyon erőteljes és tartós változás módosította-e az elvárásaikat, és ha igen, hogyan – erre ugyanis fel kell készülniük a vezetőknek.

Nagy a bizonytalanság

A felmérés eredményei szerint azok az alkalmazottak, akiknek javultak a munkakörülményeik, vagy rugalmasabb lett a munkavégzésük, elégedettek, továbbá azok is, akiknek csökkent a munkaidejük. Újra visszaigazolódott tehát, hogy

a munkavállalók szeretik a home office-t.

Másfelől viszont mindenkinél elégedetlenebb az, aki nem vesztette el a munkáját, a jövedelme sem csökkent, de a munkahelyén egy másik, új munkakört kapott.

A biztonságérzetre vonatkozó válaszok szerint általános percepcióvá vált, hogy 2020-ban sokkal inkább tartani kell az elbocsátástól, mint 2019-ben – a válaszadók 82 százaléka vélekedik így.

Azok érzik a munkahelyüket és a teljes munkaerőpiacot is a legbizonytalanabbnak, akiknek a munkaidejét csökkentette a munkáltató. Talán érthető ez a bizonytalanság, a munkavállaló gondolhatja azt, hogy a munkaidő-csökkentés utáni következő változás az elbocsátás lesz. Az ebbe a csoportba tartozók kifejezetten elégedettek a jelenlegi munkájukkal, mégis ők azok, akik legkevésbé érzik magukat biztonságban.

Elégedett dolgozó is válthat

Az ötévenkénti munkahelyváltási szándék átlagosan majd 30 százalékkal csökkent. A válaszok szerint elsősorban azok szeretnének most már egy helyen megállapodni, akiket elbocsátottak, azoknak pedig, akiknek a munkakörülményeik javultak, nullára csökkent a váltási szándékuk. Van azonban olyan, a munkában bekövetezett pozitív változás, amely a lojalitásban nem eredményezett számottevő javulást: például a rugalmas munkavégzésre lehetőséget kapó munkavállalók kifejezték, hogy nagyon elégedettek, a munkahelyváltás iránti nyitottságuk azonban nem csökkent annyira látványosan, mint ahogyan ezt a komfortjuk indokolná.

Az elbocsátott, de azóta új munkát kapók 67 százaléka megpróbálkozna a munkakereséssel rögtön a helyzet helyreálltával, mivel valószínűleg valamilyen kényszerhelyzetben dolgoznak most. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy

az előzőeknél is nagyobb lendülettel vágnának bele azonnali munkahelyváltásba azok, akiknek csökkentették a munkaidejüket.

Ennek a csoportnak a 72 százaléka úgy véli, hogy ha a pandémia elmúlik, a mostaninál jobb munkát találhat, de azoknak sem ment el a kedvük az azonnali váltástól, akik amúgy rugalmasabb munkavégzési lehetőségeket kaptak.

A munkahelyelhagyás okait mul­ti­di­menziós fak­tor­­­elem­zés­nek alá­­vet­ve látni lehet, hogy

a 2020-as évben a klas­szikus okok – például a túl sok munka – mellett jól elkülöníthetően jelent meg egy újabb dimenzió, mely a járványhelyzet okozta hatásokat foglalja magában

– véli dr. Pillók Péter, a felmérés előkészítésében és kiértékelésében részt vevő Századvég Alapítvány Társadalomtudományi Kutatócsoportjának igazgatója. A koronavírus, mint a munkahelyváltás oka, főként a K+F, a turizmus és vendéglátás, valamint az egészségügy, szociális ellátás területeken mutatható ki.

Rugalmasságért nem jár lojalitás

Összességében tehát elmondható, hogy a munkavállalók szeretik a home office-t, a rugalmas munkavégzést, de az nem erősítette meg a lojalitásukat még a mostani, bizonytalan környezetben sem. A rugalmas munkavégzési lehetőség alapvető dolog, amelyre valamilyen szabályozott formában szükség van – valószínűleg inkább a folyamatos digitális transzformációban való lépéstartáshoz –, de nem a motivációt segítő faktor.

A kutatás további konklúziója, hogy sok munkavállalói csoportnál a magasabb elégedettségi szinthez egyfajta kivárás társul, és inkább a vertikális kommunikálás hiányáról van szó. Ha a munkavállaló bizonytalan, vagy elégedetlen a munkáltatójával, és ezt nem fejezi ki neki, nem kommunikál vele, az magában rejti a horizontális panaszkodás veszélyeit. Ez pedig megmérgezi a vezetés alatti munkatársak életet és munkáját. Másfelől

a munkaadók erőforrásait valószínűsíthetően felemésztette az elmúlt időszakban magának a változásnak az abszolválása, de annak kommunikációjára, megfelelő közlésére már sok esetben nem jutott idő, vagy nem volt szándék.

A kutatás eredménye szerint a munkavállalók jelentős része valószínűsíthetően arra vár, hogy ha elmúlik a vírushelyzet, akkor stabilizálódnak a cégek, és lehetőségük lesz valamilyen jobb munka megtalálására.