Magyarország vásárlóerő-paritáson számított GDP-je 2021-ben 2 százalékponttal került közelebb az uniós átlaghoz, a 2020-as 74 százalék után tavaly már a 76 százalékát tette ki. Ezzel a visegrádi országok közül a legnagyobb fejlődést érte el, hiszen míg Lengyelország felzárkózása 1 százalékpontos volt, addig Csehország 1, Szlovákia pedig 2 százalékponttal még távolodott is az átlagtól. De talán ennél is fontosabb, hogy beigazolódott, amit korábban csak sejtettünk:

Magyarország megelőzte az 1986 óta uniós tagállam Portugáliát, ezzel egy hellyel előrelépett a GDP-rangsorban.

Fontos azonban eloszlatni azt a tévhitet, hogy Románia megelőzte volna Magyarországot: 2021-ben az erős felzárkózása ellenére még két hellyel mögöttünk állt, és lassabb is volt a felzárkózása – értékelte az adatokat Regős Gábor, a Századvég Konjunktúrakutató makrogazdasági üzletágának vezetője. Jelezte, hogy tavalyi eredményével Magyarország a tagállamok között a 20. helyen állt, ami nem sokkal jobb helyezés a 2010-esnél, amikor a 20–21. helyen volt holtversenyben.

Vagyis azóta nem lépett előre jelentőset, de szó sincs arról, hogy a 27 ország között az utolsó lenne. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az elmúlt bő évtizedben a körülöttünk lévő mezőny alapjaiban rendeződött át: Lengyelország a 22. helyről a 19.-re, Litvánia a 24.-ről a 16.-ra lépett előre, miközben Portugália a 18.-ról a 21.-re, Görögország a 15.-ről a 26. helyre, Szlovákia pedig a 19.-ről a 25.-re csúszott vissza. Magyarország és Lengyelország között kifejezetten szoros a verseny, most épp ők állnak 1 százalékponttal jobban.

Annak megértéséhez, hogy miért ilyen lassú Magyarország fejlődése, Regős Gábor egyfajta kettősségre mutatott rá: a felzárkózás 2008-tól 2017-ig tartó első szakaszában alig kerültünk közelebb az uniós átlaghoz (64 százalékról 69-re), de 2017 és 2021 között már sokkal intenzívebb volt a felzárkózás a 6 százalékpontos közeledéssel.

Ez egyrészt a 2008-as válság elhúzódó hatását mutatja, másrészt cáfolja azt a vélekedést, hogy az elmúlt évek növekedése csak a kedvező külső körülményekből vagy éppen az uniós forrásokból fakad, hiszen uniós források korábban is voltak

– magyarázta. Hozzátette azt is, hogy a kohéziós források nem eredményeznek automatikus felzárkózást, és a kedvező külső körülmények sem vezetnek önmagukban felzárkózáshoz, csak párhuzamos fejlődéshez.

Ennek a megállapításnak a mostani háborús helyzetben van igazán jelentősége. Regős Gábor még azt sem zárja ki, hogy az ország felzárkózása ebben a nehéz időszakban is folytatódik, hiszen

még a koronavírus-járvány alatt is közelebb kerültünk az uniós átlaghoz.

„Ehhez azonban természetesen több dologra van szükség: a legfontosabb a mielőbbi béke, de nagy szerepe lesz annak is, hogy az érintett vállalkozások mennyire tudnak alkalmazkodni, a gazdaságpolitika pedig ebben milyen segítséget tud nyújtani, miközben a korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítania az egyensúlyi mutatókra is.”

Szerinte a fejlődést segítheti a bérek idei, átlagosan két számjegyű növekedése, hiszen bár az infláció sem alacsony, de több más országgal szemben emiatt javulhat kismértékben a reáljövedelmi helyzet. Hosszabb távon két tényezőre van szükség a folyamatos felzárkózáshoz, a hazai tulajdoni hányad növelésére, valamint – ami talán még ennél is fontosabb – a nagyobb hozzáadott értékű tevékenységekre való átállásra, amelyhez elengedhetetlen az oktatás fejlesztése is – figyelmeztetett Regős Gábor.