Egyre több diák dolgozik télen-nyáron, de a szeptemberi helyzet kritikus
Erős volt a nyár, amikor minden korábbi rekordot megdöntött a magyarországi diákmunkások száma. A munkaerőhiánnyal párhuzamosan egyre intenzívebb, jószerint kielégíthetetlen a további kereslet is a fiatalok iránt. Minderről Majzik Nándor, a Meló-Diák Iskolaszövetkezet vezetője, a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének főtitkára tájékoztatta a VG-t. Mint megtudtuk:
a diákmunka program keretében 25 ezer, az iskolaszövetkezeteken keresztül pedig további 75 ezer – zömében 15–25 éves – nappali tagozatos diák dolgozott mintegy kilencezer magyarországi vállalkozásnál.
Nyáron a turizmus-vendéglátásban és a mezőgazdaságban dolgozott a legtöbb diák, ősszel és télen pedig a feldolgozóipar és a kereskedelem a legnagyobb munkaadó ágazatok.
Az elérhető fizetésekben hagyományosan jelentős területi különbségek mutatkoznak. Budapesten és a fővárosi munkaerőpiaccal már egy ideje együtt mozgó észak-magyarországi régióban
az 1150 forintos bruttó minimálbérnél akár 50 százalékkal magasabb, ráadásul szja-mentes órabéreket kínáltak és kínálnak a diákmunkásoknak, ami nagy vonzerőt jelent.
Kelet-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon is a minimálbért meghaladó, de a fővárosinál 300 forinttal alacsonyabb, 1250-1350 forintos bruttó (25 év alatt nettó) óradíjért dolgoztak a diákok. A diákvállalkozások szövetségének friss országos összesítése szerint az idén nyári diákmunkás fizetések,
a tipikus óradíjak 10-15 százalékkal meghaladták a tavalyi szintet, és a trend ősszel is hasonló, vagyis az egy évvel korábbinál átlagosan 15 százalékkal többet lehet keresni.
Az szja-mentesség az átlagbérig, havi 433 700 forintig terjed, az ezen felüli összegre már fizetni kell az szja-t.
Az előző nyarakhoz képest az órabérben és volumenben (kifizetett bértömegben) is jelentkező 10-15 százalékos erősödés mellett elmaradt a létszámban mutatkozó bővülés, az ugyanis 5 százalékos volt. A mozgástér véges, hiszen nem lett több a diákok száma, és nem lehet mindenkire számítani a munkaerőpiacon.
Nyáron is és tanév közben is stabilan mintegy 70-80 ezer diák dolgozik, ez a létszám bővül ki a csak nyáron munkát vállalókkal.
A legkevésbé az orvosi és a jogi egyetemekről, valamint egyes mérnöki szakokról lehet toborozni a tapasztalatok szerint.
Ugyanakkor a legnagyobb hajlandóságot az alkalmi és részmunkaidős diákmunkákra a gazdasági szakok, intézmény szerint pedig az ELTE és a Metropolitan egyetem hallgatói körében látják. A vidéki egyetemek hallgatói között is sokan vannak, akik rendszeresen dolgoznak, sőt külföldiek is szívesen vállalnak munkát.
Szeptemberben van a legkevesebb diákmunkás, ilyenkor az újak még nem csekkolnak be a rendszerbe, hiszen ismerkednek az intézménnyel, a tanrenddel, és felmérik, hogy mennyi időt és mikor tudnak munkára fordítani, miközben az előző tanévben végzett egykori diákok már épp kicsekkoltak, és elhelyezkedtek normál munkavállalóként valahol
– mondta Majzik Nándor. A szeptemberi szűkös hetekre vannak cégek, ahol előre készülnek fokozott nyár végi termelői kapacitással.
A rendezvénypiac is beindult az idén, a nagy rendezvények a diákmunkásokat foglalkoztató cégek a munkabeosztások elkészítésekor mind megérezték, azokon ugyanis a fiatalok tömege vett részt dolgozóként és fesztiválozóként is.
Színes a diákmunkások motivációinak palettája is, a konkrét célra, például utazásra, jogosítványra gyűjtőktől az év közbeni megélhetési költségekre tartalékolók és a szakmai előmenetelt segítő, a karrierlehetőségeket tágító szakmai feladatokra vadászók egyaránt jelen vannak benne.
Kedvcsinálók az elérhető fizetések is, van példa milliós nyári bevételre is, ami ritka, és az IT-s munkakörökben reális, de a 400-500 ezres nyári jövedelem ma már sokak számára vált elérhetővé.
Ez – mint Majzik Nándor rámutatott – már olyan összeg, amelyből komolyabb beruházás is megvalósítható, akár egy használt autó vásárlása sem reménytelen a segítségével. Tíz éve ennek a töredékét sem lehetett diákmunkásként megkeresni – tette hozzá a Meló-Diák vezetője. A változáshoz az általános munkaerőhiány és az általa nyitottabbá vált munkaadói attitűd kellett.
