Bár a nemzetközi példákkal próbálja igazolni a légiutas-adó létjogosultságát a XVIII. kerület, valójában éppen az európai formátumok erősítik meg, hogy az utazásonként ezerforintosra tervezett pluszteher szakmaiatlan és kidolgozatlan.
Szaniszló Sándor DK-s polgármester azzal érvel, hogy az érkező gépek 90 százaléka Pestszentlőrinc fölött száll fel és le, a kerületben élők szenvedik el ennek minden káros és kellemetlen mellékhatását. A települési adóból beérkező forrást egyebek között a tönkrement utak, köztük a Petőfi utca felújítására fordítaná:
alighanem példa nélküli megoldás lenne a kontinensen, hogy a zaj- és környezetvédelem apropóján beszedett pénzt aszfaltozásra költenék.
A kerület fizetett Facebook-hirdetésben magyarázza, hogy európai viszonylatban sem egyedi a légiutas-adó, Hollandiában is ezt alkalmazzák. A hollandoknál azonban kimondott cél, hogy az amszterdami Schiphol repülőtérről induló járatok számát 500 ezerről az év végéig 440 ezerre csökkentsék, a KLM vezérigazgatója pedig arra biztatta utasait, hogy ha tehetik, rövidebb távokra inkább vegyék igénybe a vonatot.
A franciáknál betiltják a két és fél óránál rövidebb légi járatokat, ha alternatívaként rendelkezésre áll a vasút, míg Belgiumban a légszennyezés csökkentése érdekében olyan adót vetnek ki, amelynek mértéke függ a repülőgép károsanyag-kibocsátásától és az útvonal hosszától is: 500 kilométernél rövidebb távolság esetén minimum 10 euró a pluszdíj. Hasonló távolságalapú légiutas-adó a briteknél is létezik, sőt, ott még a kabinosztály is meghatározó, tehát az első osztályon utazóknak többet kell fizetniük.
A pestszentlőrinci viszont nem ösztönöz az alternatív, környezettudatosabb megoldások használatára, a kivételt csupán a XVIII. kerületi lakosok jelentik, akiknek nem kellene fizetniük – csakhogy a szektorban dolgozók szerint ez őrültség, hiszen senki nem kér lakcímkártyát a jegyvásárlás során.
A légiutas-adó sokkal inkább hasonlít a dominikai megoldáshoz, ahol infrastrukturális díjat számolnak fel, amiből strandokat és utakat újítanak fel – ez viszont messze nem illeszkedik a Szaniszló Sándor által emlegetett európai körképhez.
A légiutas-adó története
- A Világgazdaság elsőként írta meg, hogy utazásonként ezerforintos légiutas-adóval rukkolt elő a XVIII. kerületi önkormányzat, amely ugyan január 1-jétől valóban bevezethet települési adót, a terv több sebből is vérzik.
- A kerületi polgármester meggyőződése, hogy a települési adó kiállja a jogszerűség próbáját, pedig Budapest Főváros Kormányhivatala már napokkal korábban arról tájékoztatta lapunkat, hogy a légiutas-adó nem felel meg a hatályos törvényeknek.
- Beleáll a harcba a Budapest Airport, a légitársaságok, a földi kiszolgálók, az egész szakma, jogi útra terelődik a légiutas-adó ügye – jelentette ki érdeklődésünkre Farkas Attila, a Smartwings ügyvezető igazgatója.
- Az adót a Kúria semmisítheti meg, de már az ellenzéki többségű képviselő-testület is beláthatta, hogy zsákutcába futott, mert a 2023-as költségvetési rendelet a légiutas-adó tekintetében még bevételi előirányzatot sem tartalmaz, a jegyzőkönyv szerint a „felelős tervezés elvét” figyelembe véve. Bár Szaniszló Sándor bejegyzésében azt írta, az adóról megjelent cikkek többsége úgy mond kritikát, hogy az önkormányzatot egyikük sem kereste meg, valójában a Világgazdaság elküldte kérdéseit a kerület vezetésének, ám ismételten nem kaptunk választ.
