Egy fickó, nevezett Hope Otto (vélhetően szerzői álnév) 2021-ben megható Instagram-bejegyzést tett közzé arról, hogy beleunt a betegségébe (EDS), és feladja a küzdelmet. Majd az utolsónak szánt bejegyzést öt hónapnyi kontentcunami követte immár a TikTokon, hatalmas nézettség mellett. Tavaly februárban fejezte be a sztoriját. A közösség azonnal megvádolta az Instát és a TikTokot azzal, hogy arra buzdítja a felhasználókat, hogy nagyítsák fel betegségüket, mert azzal nézettséget érhetnek el. 

Az Insta algoritmusa nem, a TikToké viszont valóban támogatja a (nem feltétlenül a betegségre targetált) megindító tartalmak nézettségének növelését. 

Hope Otto sztorija persze nem ért véget, idén januárban jóval egészségesebbnek tűnve újra megjelent tartalommal, ami miatt az eddigi követők kissé kiakadtak – joggal –, hogy akkor miért volt szükség a megindító bejegyzésekre. A történetet a Vice közölte egyfajta felütés gyanánt, és ebből kibontva járta körbe a jelenséget.

teenage girl using smart phone in her bedroom [South Africa] Teenage girl using smart phone in her bedroom (Photo by Mint Images / Mint Images / Mint Images via AFP)
Fotó: AFP

A helyzet az, hogy a fickó bejegyzései egy sokkal fontosabb, a társadalmi érzékenységgel való visszaélésre világítottak rá. Ettől datálják az úgynevezett sickfluencer kifejezést. Ez nem jelent mást, mint hogy emberek felnagyítják a betegségüket, vagy egyszerűen csak kitalálnak maguknak egyet, amelyet megpróbálnak a nagyközönség számára dokumentálni, interpretálni, és elmondani nekik, az mivel jár, mit jelent számukra a mindennapokban, és hogyan próbálnak meg együtt élni azzal a betegséggel, vagy épp nem kívánnak vele együtt élni – jó esetben. 

Rosszabbik esetben valóban egy egyszerű manipulációról és nézettségnövelésről van szó. 

Amerikában több trolloldal is foglalkozik a sickfluencerekkel és azok állításival. Folyamatosan követik a YouTube-, az Instagram- és a TikTok-tartalmakat, persze azért, hogy lerántsák a leplet a csalókról, és jót „röhögjenek” egyesek nyomorán. Ez a másik véglet. Több szervezet ugyanis ezeknek a trolloldalaknak tulajdonítanak néhány öngyilkosságot, magyarán ezen oldalak követői sem sokkal etikusabbak, mint maguk a sickfluencerek, illetve követőik. Ám tény, hogy néhányszor sikerült lerántaniuk a leplet a csalókról.

A social media veszélyei

A pszichiáterek arra hívják fel a figyelmet, hogy a betegségtrendben vannak ugyan jó célok, de nagyon gyakran félreértelmezett helyzetekről vagy félremagyarázott problémákról esik szó (időnként a legnagyobb jóindulattal), amit hosszú munkával lehet csak rendbe rakni azoknál az embereknél, akik ezekből a tartalmakból próbálnak tájékozódni. A social media felületek tökéletesen alkalmasak a jó- vagy rosszindulatú félretájékoztatásra. 

Érdemes időnként beleolvasni a TikTok-követők kommentjeibe, amelyekről első ránézésre ugyancsak nem könnyű eldönteni, hogy jóindulatból vagy épp ellenkezőleg születnek, függetlenül a megjegyzések értelmi színvonalától.

Itthon sem egészen idegen a kisebb-nagyobb követőtáborral rendelkező influenszerektől a sickelés. Ám a magyarok inkább a mentális vonalra terelik a dolgot, mint a bipolaritás, dühkezelési problémák, alkoholizmus vagy depresszió. A TikTok live-ot pörgetve egyre gyakrabban lehet belefutni olyan magyar autorokba, akik a „rosszakaróikkal” való nézeteltéréseiket a közösségi platformon üzengetve orvosolják, és meglepő, hogy amint emelkedettebbé válik a hangnem, fokozódik a szitok, úgy nő az élő közvetítés nézettsége. Az is meglepő, hogy minél depresszívebb egy bejegyzés, annál több reakciót vált ki a követőkből, magyarán az autor úgy értelmezheti a dolgot, hogy ezzel van keresnivalója. 

Emlékezetes, hogy mekkorát ment itthon egy Komárom-Esztergom vármegyei, saját bevallása szerint több betegséggel és a kontentjeiből kiszűrhetően dühkezelési problémákkal is küzdő (szándékosan nem írjuk ki a nevét) influenszer szakítása a menedzserével. 

Ennek a „sztárnak” ma is kétszázezres a követőtábora a TikTokon, és csaknem kétmillió lájknál tart. Ugyanakkor ő nem tartozik a sickfluencerek közé, a karaktere sokkal összetettebb.

Mi az a Münchhausen-szindróma?

Mondhatni nem közveszélyes, mint azok, akik szándékosan hazudnak a betegségükről: felvesznek egy szerepet, és beleragadnak, mint Jim Carrey az Ember a Holdonba. A Münchhausen-szindróma lényege, hogy a betegek kitalálnak maguknak valamilyen betegséget vagy tünetcsoportot, majd azt az egészségügynek megpróbálják „eladni”, hogy foglalkozzanak velük – írja a Házipatika a saját oldalán. 

Mindezt csak azért, hogy vizsgálatokat végezzenek rajtuk, kórházba kerülhessenek. 

Történeteiket a családnak és a hozzátartozóknak is előadják, hogy magukra irányíthassák a figyelmet. A Münchhausen-szindróma különbözik a hipochondriától, ez esetben ugyanis nem a betegségtől való félelemről van szó, hanem arról, hogy az érintettek tünetekről és panaszokról hazudoznak, leleteket hamisítanak, akár a tüneteket is előidézik magukon. Jellemző rájuk az is, hogy panaszkodnak korábbi ellátóhelyeikre, elmondják: már rengeteg orvosnál voltak, de egyik sem tudta kideríteni, mi a bajuk, közben pedig – legalábbis elmondásuk szerint – egyre romlik az állapotuk. 

A Vice anyagában szereplő szakemberek ezt tartják a legveszélyesebbnek. 

Hiszen ők teljesen kívülállóként közelítik meg azt a betegséget, amelyben mások például szenvednek, és gondolataikkal, mondandójukkal teljesen más irányba terelhetnek másokat. Ráadásul a sickfluencerek hajlamosak kijátszani a közösségi platformok algoritmusait csak azért, hogy még több figyelmet kapjanak. Ezek a keresőmotoros manipulációk pedig egyre nagyobb társadalmi problémát okozhatnak.