Idén januárban lépett hatályba a globális minimumadót szabályozó uniós irányelv, amelynek a célja, hogy minden 750 millió eurós árbevétel fölötti vállalatcsoport tényleges adóterhe elérje a 15 százalékot. A Baker McKenzie nemzetközi ügyvédi iroda arra hívja fel a figyelmet, hogy a globális az adóoptimalizálás eredményeképpen kialakuló káros és fenntarthatatlan adóversenyre válaszul született. Az iroda szerint
a globális minimumadó túlzás nélkül az elmúlt ötven év legjelentősebb fejleménye a nemzetközi adózásban.
Miért van szükség a globális minimumadóra?
Az adózás főszabályként a cég vagy a menedzsment fizikai jelenlétéhez kötődik. Ez a jelenlét – az adóilletőség – nemzetközi szinten könnyen változtatható, és ennek megfelelően az egyes országok adócsökkentésekkel kívánták magukhoz csábítani a cégeket. A digitalizációval nincs már szükség a fizikai jelenlétre sem, így a jövedelem egyre könnyebben csoportosítható át az alacsonyabb adókulcsú országokba. A társaságiadó-kulcs ennek következtében világszerte jelentősen, felére-harmadára csökkent, és az érintett költségvetések számottevő adóbevételektől estek el. Az OECD statisztikái szerint a társaságiadó-kulcsok globális átlaga 2000 és 2018 között 32,5 százalékról 23,9 százalékra esett vissza.
A nemzetközi adózás jelenleg különböző kettős adózást elkerülő bilaterális egyezményeken alapul – Magyarország is százas nagyságrendben kötött ilyen megállapodásokat.
Ezek az adózók szintjén kezelik a problémát, ugyanakkor nem adnak megoldást az országok közötti káros adóverseny kezelésére. Az OECD BEPS 2.0 projektje ezért már – a digitális gazdaságban keletkező jövedelmek adóztatása mellett – ajánlásként a globális minimumadót is felvetette. Az OECD javaslatát az Európai Unió 2022-ben irányelvbe foglalta, s ezzel az tagállamai számára kötelező lett. Az uniós irányelv 2024-ben lépett hatályba.
Hogyan működik a globális minimumadó?
A minimumadó célja, hogy az érintett vállalatcsoport fizetett adóterhe elérje a 15 százalékot. A globális minimumadó hatálya alá a 750 millió euró konszolidált árbevételt elérő vállalatcsoportok és azok tagjai esnek – az EU-ban akkor is, ha csak egy országban működnek.
A január 1-jével bevezetett minimumadó mintegy két-háromezer magyar vállalatot érint: minden olyan céget, amely a szabályozásban meghatározott mértékű árbevételt elérő vállalatcsoport tagja.
A megfelelés ezeknek a vállalatoknak hatalmas adminisztrációs terhet jelent, a kiegészítő megfizetésének elmulasztása pedig jelentős összegű mulasztási bírsággal jár – mondta Bodrogi-Szabó Tímea, a Baker McKenzie adójogi csoportjának ügyvédje. A minimumadó összegének megállapításához a különböző csökkentő és növelő tételek figyelembevételével – minden országban egységes módszerrel – kiszámolják a hipotetikus úgynevezett globe-jövedelmet, amely az adó alapja lesz. Ez különbözhet a helyi társasági adó alapjától.
Ezután megállapítják a cég által ténylegesen megfizetett, úgynevezett lefedett adókat. Mivel a minimumadó célja a társasági adóval kapcsolatos adóverseny letörése, ezért ehhez az ilyen jellegű adókat veszik figyelembe. Magyarországon ez a társasági adó, a helyi iparűzési adó, az innovációs járulék és az energiaellátók jövedelemadója. A tényleges adómérték a lefedett adók és a globe-jövedelem hányadosa. Ha az így számított tényleges adómérték nem éri el a 15 százalékot, akkor a vállalatnak ezt a különbözetet meg kell fizetnie. Ez a kiegészítő összeg (angolul top-up tax) a globális minimumadó.
Mivel a globális minimumadóban elsősorban multinacionális cégek érintettek, fontos, hogy melyik ország szedi be a kiegészítő adót
– fűzte hozzá Bodrogi-Szabó Tímea.
Az OECD olyan egymásra épülő beszedési szabályokon alapuló, bonyolult rendszert alakított ki, amely biztosítja, hogy semelyik államnak ne érje meg kimaradni – annak ellenére, hogy az EU-n kívüli országoknak nem kötelező átvenni a javaslatot. Nem véletlen, hogy a rendszerhez az Európai Unión kívüli országok is sorra csatlakoznak.
A minimumadó kiszámításának szabályai
Az első szabály – a jövedelem-hozzászámítás szabálya (IIR) – alapján az aluladóztatott csoporttagok után az anyavállalat fizeti meg a kiegészítő adót a saját illetősége szerinti ország adóhatóságának. Ezzel a szabállyal azonban az az ország, amelyben az aluladóztatott leányvállalat található, jelentős adóbevételtől eshet el az anyavállalat országának javára.
Erre jelenthet megoldást a szabályozás szerint, hogy a különbözetet ne az anyavállalat, hanem elismert belföldi kiegészítő adóként (QDMTT) a leányvállalat országának adóhatósága szedje be. Nem véletlen, hogy ezt az adót minden EU-s tagállam, így Magyarország is bevezette.
A kiegészítő adó megfizetése ugyanakkor ez esetben még elkerülhető lenne: ha az anyavállalat országa nem csatlakozott a globális minimumadó rendszeréhez (erre az EU-n kívül lehetőség van), legalább egy leányvállalata pedig olyan országban működik, ahol a QDMTT-t nem alkalmazzák, akkor a leányvállalatok adóilletőségét érdemes lenne ebbe az országba helyezni.
Ennek a helyzetnek a megoldására vezették be az aluladóztatott kifizetések szabályt (UTPR). A UTPR az IIR-szabály védőhálójaként működik. Szemben az IIR-szabállyal, a UTPR alulról felfelé építkezik, és olyan mértékben utalja a kiegészítő adót az aluladóztatott csoporttag országához, amilyen mértékben az érintett csoporttag aluladóztatott jövedelme nem tartozik más országban az IIR szerinti adókötelezettség alá. Ebben az esetben a kiegészítő adót a globális minimumadót nem bevezető anyavállalat helyett az aluladóztatott csoporttag fizeti meg a saját országában. Ezzel a biztonsági mechanizmussal hoz létre a globális minimum adó egy zárt rendszert. Így az anyavállalat országa is érdekeltté válik a csatlakozásban, hiszen adóelőnyt már nem tud biztosítani, a kiegészítő adóbevételből viszont más ország részesül.
