Óriási a baj vízfronton: vizsgálni kellene a csongrádi és más duzzasztók kérdését

Aszályok, áradások, az országból elszökő, illetve erősödve elpárolgó víz, szűkös tározókapacitások, férges ivóvíz – a Világgazdaság a magyarországi vízgazdálkodás problémáiról érdeklődött az Energiaügyi Minisztériumnál (EM). Mint a válaszokból kiderült, az elmúlt években komoly előrelépés történt a hazai vízgazdálkodásban, azonban még többre van szükség.

A legnagyobb tározónk a talaj

Az éghajlatváltozást leginkább a vízgazdálkodáson keresztül érzékeljük a tárca válaszai szerint, de a vízgazdálkodás eszközeivel a negatív következményeket is enyhítjük. A vízvisszatartás kérdése azonban túlmutat a vízgazdálkodáson, hiszen legnagyobb tározónk a talaj, így mezőgazdasági területeinkre is kiemelt figyelmet kell fordítani, amiben érdekeltté kell tenni a területtulajdonosokat. Számottevően lehetne növelni a hazánkban visszatartott vizeket, ha a talajaink jobb vízháztartási tulajdonságokkal rendelkeznének. Mint a minisztérium leszögezte, a kormánynak kiemelten fontos természeti értékeink megőrzése és fenntartása, így vízkincsünk mennyiségi és minőségi védelme is.

Kiszökik a víz az országból

Sok év átlagában több víz hagyja el az országot, mint ami beérkezik. A vizeket időlegesen vissza lehet tartani, de fel is kell használni, és helyet, területet kell neki hosszabb távon biztosítani. Léptékváltás csak a medrekben visszatartott vízzel – tározással – és szorosan kapcsolódóan a táji vízvisszatartással érhető el. Az állami rendszerek üzemeltetési szempontjai már mostanáig is sokat változtak a hasznosítható vízkészlet növelése érdekében. „A belvízvédelmi rendszerek őszi, preventív előürítését csak elkerülhetetlen esetben alkalmazzuk már, a csatornákban tartjuk a csapadékvizeket, illetve vízrendszereink téli üzemi vízszintjét folyamatosan közelítjük a magasabb nyári szintekhez” – állt a válaszban.

Más-más a tározók feladata

Nagyon sokféle tározó van, főként a céljuk szerint, többek közt árvízi (szükség) tározók, záportározók, belvíztározók, továbbá a folyók menti holtágak is tározóként működnek. Az összes hazai tározó teljes kapacitása hozzávetőleg 2,5 milliárd köbméter. A folyóink medrében összegyülekező, évi 4,2 milliárd köbméter víznek ez több mint a fele. Fontos azonban, hogy minden tározónak van elsődleges funkciója, feladata, amire épültek, amire az engedélyük szól, ami nem jelent állandó vízborítottságot.

Sok új tározó kellene 

Természetesen szükség van további tározókra – erősítette meg lapunk feltevését a minisztérium. Ahol megjelenik ilyen igény, azt a vízügynek ki kell szolgálnia. Az ehhez szükséges vízilétesítmény egy eszköz, amely társadalmi, gazdasági érdekeket szolgál. Korábban az árvízvédelmi és a fölös vizek elvezetésére szolgáló létesítmények kiépítésének fő szempontja a termőterület biztosítása volt, ami az adott kor igényeit szolgálta ki. A jelent azonban a vízszűkösség jellemzi, tehát fokoznunk kell a vízvisszatartást, hogy a növekvő igényeket ki tudjuk szolgálni. A vízhiány mértéke és a helyhiány ténye okán ez a tározókapacitás döntően a talajban áll rendelkezésre.

A klímakutatók szerint 

Ennek felszíni és felszín alatti víz formájában és a vegetáció átrendezésében kellene megjelennie. Könnyen belátható, hogy ez az eddig alkalmazott eszközökkel nem érhető el. Kérdés az is, hogy ez mennyi idő alatt valósítható meg, és a hatása mikorra teljesedik ki.

A szakmai háttér adott

Kiváló oktatási intézményeink és mérnökeink vannak a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, a területfejlesztés területén, így talán kijelenthetjük, hogy műszaki akadály nincs – ezt a Világgazdaságnak az új tározók létesítésének szakmai és pénzügyi feltételeire vonatkozó kérdésére felelte az EM. A klímakutatói megközelítés szerint átfogó szemléletváltásra van szükség, ami kézzelfoghatóvá válik

• a jogszabályokban,
• a tájhasználatban,
• a támogatási szabályokban,
• valamint a vízgazdálkodási rendszerek üzemeltetésében.

Ezért is jött létre a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság, amely keretet biztosít a tárcákon átívelő kérdések egyeztetésére.

Árvízvédelemben már nagyot léptünk

Az elmúlt 20 évben soha nem látott árvízvédelmi fejlesztések valósultak meg. A Duna mentén már tavaly ősszel is érezhettük ezek hatását. A fejlesztések fókuszában a hasznosítható vízkészleteink növelése, a gazdaságtámogató vízkészlet-gazdálkodás áll.

– közölte a tárca.

Projektdömping a láthatáron

Lapunk érdeklődött a folyamatban lévő és a tervezett vízgazdálkodási beruázásokról is. Imponzáns listát kaptunk:

• A Felső-Nyírség vízgazdálkodásával a minisztérium évek óta kiemelten foglalkozik. Mintaprojekt jelleggel dolgoz ki vízvisszatartást növelő, tájhasználatváltásra épülő megoldásokat, amelyek egy tiszai vízkészletre támaszkodó vízpótló rendszerrel egészülnek ki. Megvalósítása 22 milliárd forintból indul.
•  A hajdúsági Civaqua program már megvalósult elemeinek köszönhetően a fejlesztés folytatódik a debreceni Nagyerdő felé, lehetőleg az Erdőpusztai tavakig. A projekt keretösszege 40 milliárd forint.
•  A Tisza-Körös Vízgazdálkodási Együttműködő Rendszer, közkeletű nevén a Tikevir nemcsak hazánk, hanem Európa legnagyobb vízelosztó rendszere. A vizet a Tiszából a Körös-völgybe szállítja, és az ország délkeleti részét behálózva szolgálja ki a vízigényeket. A rendszer fontos eleme a két nagy vízlépcső a Tiszán, a Tisza-tó és az átvezető nagy főcsatornák. Közülük a Keleti-főcsatorna kapacitásbővítése mintegy 9 milliárd forintba kerülhet, amit a feliszapolódó Nagykunsági Főcsatorna rekonstrukciója követ.
• E nagy projekteken túl – az Agárminisztériummal – 10 milliárd forint áll az EM rendelkezésére rekonstrukcióra. A cél az, hogy olyan helyeken fejlesszenek, ahol nemcsak öntözési igények vannak, de a klímaalkalmazkodási és élőhelynövelési célú vízvisszatartáshoz is van valós gazdálkodói akarat.

Egyre mélyebbről nyerhető ki az iható víz

Az egymást követő vízhiányos, száraz években a karsztvíz és számos helyen a rétegvizek szintje is csökken, ami néhány, legfeljebb 10-20 méterben mérhető. Különösen igaz ez a hátsági területeken és az egyre berágódó folyók mellett, ahol jelentősen csökkent, mélyebbre szállt a felszín alatti vizek szintje, ami főleg a mezőgazdasági vízhasználatokat érinti. Égető probléma ezeken a helyeken a felszín alatti víz szintjének a lehető legnagyobb mértékű visszaállítása, amihez a helyben tartáson túl a vízpótlásról is gondoskodni kell.

Az ivóvízbe került fonálféregnek meg se kottyan a rutinfertőtlenítés

Az elmúlt napokban több hír is érkezett féreggel szennyezett ivóvízről. Lapunk megkérdezte, hogy ez összefügg-e a talajvíz szintjének csökkenésével. A válasz szerint nem. Technológiai problémáról van szó, amely rutinszerű fertőtlenítéssel nem kezelhető a fonalférgek rendkívüli ellenálló képessége miatt.

A megoldás a teljes hálózat és az aktuális műtárgyak mosatása (medencék, tűzcsapok, szűrők, adott esetben a szűrőtöltet cseréje). Ennek jelentős időigénye van, mint azt a pilisi esetben is láttuk. A hasonlóan érzékeny rendszereknél a biztonsági kérdésekre még nagyobb hangsúlyt kell fektetni, tekintve, hogy a rendszerelemeken túl 

Vizsgálni kell a csongrádi és más dusszasztók szükségességét

 A 70-es években álltunk a legközelebb a csongrádi duzzasztó megépítéséhez, a kivitelezés akkor el is kezdődött, de leállították az árvíz és a gazdasági környezet miatt. A korábbi elképzeléseket mindenképpen felül kell vizsgálni a minisztérium szerint.

A csongrádi beruházást az indokolja, hogy az Alföld talajvízszintje évente 3-5 centiméterrel csökken. A víztest megemelése azonban

• megtámasztaná a területi beszivárogtatással kijuttatott vizeket,
• segítené a gravitációs vízpótlást
• és megszüntetné a folyó felszín alatti vízre gyakorolt elszívó hatását.

Készletet teremtenénk, ami azért indokolt, mert a Tisza egészének és így hazai felhasználható készleteinek nagysága is nagymértékben csökken. 

A duzzasztók körüli vita évtizedek óta zajlik. A konkrét egyeztetések még nem kezdődtek meg. A tervezés az azt követő lépés lehet. 

A szomszédos ország duzzaszt, nálunk süllyed a meder

Magyarországon számos duzzasztott víztér található. Ezek közül körülbelül 30 helyszínen energetikai hasznosítás is történik. A duzzasztás eszköz, amelyet a szomszédos országokban is előszeretettel használnak. Sok más egyéb mellett ez is egyik oka a medersüllyedésnek. A vizeink 94 százaléka felvízi országokból érkezik. Ezért növelnünk kell ellenálló képességünket, ennek érdekében pedig minden lehetőséget meg kell vizsgálnunk. Számos ok miatt – árvízvédelem, készletezés, turizmus, természetvédelmi fejlesztések, és ezek csak a legfontosabbak – érdemes lenne a duzzasztás kérdését napirendre venni, a diskurzust elkezdeni.